Korábbi cikkemben a szükséges védelemről írtam, arról, hogy gyermekeinkben ki kell alakítani az önvédelem erejét, és az ebből való építkezés, előrehaladás lehetőségét.

Hazánk a fiatalság erejét tekintve sincs jó helyzetben, ezért megkerülhetetlen a nevelés problémaköre. Platon a maga korában kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a nevelésnek. „Mert hiszen, ha az alkotmány már jó irányba halad, akkor úgy növekszik tovább, mint a kör: az egészséges nevelés és oktatás – ha kitartunk mellette – jó természetet támaszt, ugyanakkor az egészséges természet, ha ilyen nevelésben részesül, elődeinél különbbé válik…” (Platon 141. o.).

Hazánkban az alkotmány nem jó irányú, ezért a nevelés – vagy ami helyette van – nem képes betölteni küldetését, nem támaszt jó természetet. A nevelés akkor éri el igazi erejét, ha társadalmi szinten is megjelenik a hatása. Sajnos azt kell mondanom, mindaddig csak erőtlen folyamatokról beszélhetünk, amíg nem leszünk képesek a Platón által is megfogalmazott jó természetet feltámasztani. Saját történelmi múltunkra és kultúrkörünkre támaszkodva kell végeznünk a magyar, jó természet kialakítását.

Miközben azt gondolom, hogy fiataljainkat a védelem és a kezdeményezés erejével bátorrá kell tenni, aközben azt is látom, hogy erre csak a bátor nevelés, pedagógia képes. Vajon hol kezdődik ez a bátorság? A családokban. A leendő édesapának és édesanyának meg kell vitatniuk a gyermeknevelésről alkotott elképzeléseiket. A gyermeknek nagy szüksége van a harmóniára, ezért a szülőknek a gyermek születéséig célszerű eljutni arra a pontra, hogy a célokban és módszerekben azonos, vagy legalábbis különösebb konfliktusok nélküli közös nevelést alakítsanak ki. Arról lehet vitatkozni, hogy meglátásom-meglátásunk szerint, mi is a jó nevelési irány, de harmónia nélkül nincs helyes nevelés. A jó természet kialakításához – ne felejtsük el mellé gondolni a magyar közeget – szív, erő, bátorság mellett nagy szükség van az ismeretekre is, a nemzeti öntudatra is, különben nem a hazának, hanem egy kitalált jövő családképében reménykedve, a fogyasztásba belefáradt tömegnek neveljük fel gyermekeinket. A nevelés egyik sarokpontjának a védelem kialakítását tartom, hiszen ezzel védi meg a fiatal a külső és belső ártalmaktól magát, közösségét, hazáját, és miután „lepergette magáról a káros támadásokat”, képes felépíteni magát, családját, országát.

A gyermek, akinek az érdeklődése folyamatosan változik – ahogy Nagy László, A gyermek érdeklődésének lélektana című könyvében kifejti – eljut a saját belső világának megfigyelésének útján a külvilág, majd a folyamatok, formális tényezők, társadalmi alkotók figyeléséig, megértéséig. Nagyon fontos, hogy ne csak lássa, hanem mélységében is megértse, megismerje elsőként saját életterét, majd közösségét, nemzetét. A gyermeknevelés ezért a gondozás mellett komoly felkészüléssel kell, hogy járjon. A szülőknek nem szabad egyetlen gyermeki kérdést sem elmismásolni. Azokra pontos választ kell adni. Tanulni, olvasni kell a történelmet a földrajzot, az irodalmat, mert a gyermek kérdezni fog. A szülő pedig válaszoljon, meséljen nagyjainkról, tudja miben és hol rejtőzik a magyar érzet. Kötelesek vagyunk felvértezni gyermekeinket ismeretekkel, fantáziával, vágyakozással, hogy egyszer király, harcos, lovag, anya, ápolónő és ne rózsaszín póni, vagy X Faktor-győztes akarjon lenni. A védelem első lépcsőjét a gyermek érdeklődését felkeltve és lekötve csak így teremthetjük meg. Ez a gyermek ismerni fogja a gyökereit, építeni fog rá, és szimbolikusan is tartozni fog valahova.

Egy történet jut ezzel kapcsolatban eszembe. Szokásos gyermeki beszédet hallottam a Nagykörúton. Mindennapos történetnek indult, egy kirakat előtt állt a gyermek és a szülő. Hosszasan beszélgettek, és a fiúcska egyszer csak ezt mondta: „én nem leszek olyan, mert a lovagok sem voltak olyanok”. Azt kell elérnünk, hogy a gyermek azért ne akarjon „olyan” lenni, mert a szülei sem olyanok, de legfőképp Hunyadi Mátyás sem volt „olyan”, vagy Dobó sem, és ezt az ősi erőt, ami mindnyájunkban lappang, felhasználja védelmére és az építkezésre. Ezek után szerintem már csak néhány apró dologra kell ügyelnünk.

A negatív neveléssel, ne burokban, de határozott eréllyel óvjuk meg gyermekeinket a káros hatásoktól. Rousseau szerint meg kell teremteni azt, hogy a gyermek spontán fejlődése zavartalan legyen, vigyáznunk kell – írja – a gyermekre „az első pillanattól kezdve, hogy világra jött”, azért, hogy „eredeti formáját” megőrizhesse. A gyermeket véleménye szerint „fallal” kell körülbástyázni, amely megóvja a társadalom káros hatásaitól. Ahogy a sportolót, mielőtt versenyeztetik, felkészítik testét és lelkét, hogy képes legyen győzni, vagy méltósággal fogadni a vereséget. A gyermeket is edzeni kell: értelmét, szívét, lelkét, hogy később a társadalomban megállja a helyét, sőt ő lehessen a társadalom alakítója.

Mindehhez szükség van a természetre, hogy megérezze és megértse hazájával mint élő földrajzi egységgel, kulturális-szociológiai közeggel az egységét, és hiányozzanak neki egységképében elszakított területeink, nemzettestvéreink. A természetben sokat lenni önmagában is jó, hiszen óvja a gyermek testét, ami szintén fontos a védelem tekintetében. Johne Lock (1632-1704) az emberi boldogság eléréséhez szükségesnek az egészséget, jókedvet, tudást, jó cselekedetet, valamint a túlvilági megfoghatatlan boldogság reményét tartotta. A testedzésnek, testnevelésnek kiemelt fontosságot tulajdonított. Napjainkban, amikor a 2/3-os „forradalmi” kormány nem volt képes az iskolákban megteremteni a mindennapi testedzést, és saját, lopott törvényjavaslatukat vették ki végül a megszavazott törvénymódosítások közül, mindezt a szülőknek kell megoldaniuk. A testedzés akaratot, kitartást és céltudatot ad a gyermeknek, ami később céljai elérésében segíti.

A védelem alapjának e pár dolgot tartom. Történelmünk, helytörténetünk, földrajzunk ismertetését, a gyermek érdeklődésének vezetését, figyelmének ezek iránti ébrentartását, történelmünk számára való mesékbe foglalását. A szükséges óvást, de ne, az erőtlenség megengedését. A gyermek akkor ismerjen meg dolgokat, amikor már megértheti, és birtokában, van azoknak a képességeknek, amik alapján a rosszat, a hamisat el tudja utasítani. A természet és haza kapcsolatának erősítése, és a testnevelés az, ami megteremtheti célunk elérését.

Úgy gondolom, ne erőltessük, de ne féljünk engedni gyermekünknek, hogy megváltoztassa a társadalmat, erősítsük benne ezt a vágyat.

Platon szerint őröket kell nevelni. Őröket, akik védik az államot, és rendelkeznek a megfelelő erényekkel. A sok haszonleső kókler között ideje, hogy igaz magyar lányaink és fiaink kerüljenek az őrzők posztjára, … államszeretőknek kell mutatkozniuk, és próbára kell őket tennünk gyönyörökben, kínokban, meg kell győződnünk róla, hogy az érzéseiket sem kínokban, sem rettegésben, sem bármi más viszontagságokban nem tagadják meg, és aki erre nem képes, el kell tanácsolnunk, és csak aki színtisztán mindenben hűnek bizonyult – mint tűzben próbált arany –, azt tegyük meg vezetőnek, s adjunk neki tiszteletajándékot, s halála után kitüntetéseket. (Platon 249. o.)

Tanítsuk meg a védelemre és a küzdésre gyermekeinket, és legyünk bátrak útjukra engedni néhányukat, hogy jó őrzői lehessenek nemzetünknek, hogy a fenti gondolatoknak ismét megfelelő vezetői legyenek hazánknak.

Mészáros Domonkos
Nemzeti Oktatás-politikai Közösség
elnök

(Szent Korona Rádió)