Frissítve: Biztos nem Budaházy verte meg Csintalant! - a március 19-i tárgyalás beszámolója

Korábban írtuk:

Újabb négy tárgyalással folytatódik a Budaházy György és társai elleni eljárás terrorizmus vádjában. Március 19-én 9 órától kezdődik a tárgyalássorozat következő alkalma, az I. és VIII. rendű vádlott, valamint a nyilvánosság kizárásával. Ezen a napon 14 órától lesz nyilvános a tárgyalás, amikor Csintalan Sándor megverése ügyében hallgat meg egy tanút a bíróság.

Március 21-én, 28-án és 30-án 9 órától Benkő György kezdi meg bíróság előtti vallomását nyilvános tárgyalás keretében a Fővárosi Törvényszék épületében, a II. em. 36-os teremben.

Benkő György 2010. februárjában lépett színre és kezdte meg nagyszabású médiaszereplését, mint az az ember, aki „lebuktatta a Magyarok Nyilait“. Több kanálist is megjárt mondandójával, kezdve az RTL-Klubtól az ATV-n keresztül a Klub Rádióig.
Még a Szent Korona Rádiónak is sikerült vele interjút készítenie, de többször szerepelt a Hír Tv műsoraiban is, valamint a Blikkben, Magyar Nemzetben.
Eddig ellenőrizhetetlenül előadhatott bármit, most azonban az igazmondás kötelezettségének súlya alatt kell elmondania, hogyan is lett több mint tíz éves barátság után edzőtársának a feljelentője. Vagy 13 milliós nyomravezetői díjért árulója?

Benkő György vallomását mindenki élőben hallgathatja, aki eljön a tárgyalásokra. Kérjük a hallgatóságot, hogy ne adja meg a lehetőséget Kenéz Andrea bírónőnek a zárt tárgyalás elrendelésére.
?

Ami az eddigi tárgyalásokon kiderült:

1. Amint az egyes cselekmények nyomozásába bekapcsolódott az NNI, majd a Központi Nyomozó Főügyészség, egyből megjelent a kár mértékének és az esemény „drámaiságának” a felfokozása. A drámára a sértettek egy része is rájátszott, mint például Csintalan, Kóka, Dér Zsuzsanna, az Action buzibár tulajdonosa vagy Szilvásy apósa, aki egyenesen sírva fakadt a több éve történt esemény hatására.

2. A tárgyalásokon az események részleteinek megismerése, a bíróság által felolvasott rendőrségi jegyzőkönyvek meghallgatása után kiderült, hogy a cselekmények alkalmatlanok voltak terrorcselekménynek, hisz senki nem érezte magát általuk kényszerítve bármire is. Egy molotov-koktéllal megtámadott MSZP-pártiroda vezetője például elmondta, hogy különösebben nem foglalkoztak a támadással, mert hozzászoktak a támadásokhoz abban a 2006-2007-es időszakban. Hiller és Kóka nem is igazán tudta, hogy miért kaptak molotov-koktélt illetve lőttek be a lakásba, és nem kötötték a TB-törvény szavazásához a történteket (azt sem tudták, hogy mikor volt erről a törvényről a szavazás). A 2008. februári molotov-koktélos támadások sértettjei közül a Magyarok Nyilainak közleménye előtt már többen megjósolták, hogy a TB-törvény miatt kaptak molotov-koktélt, de akárcsak Hiller vagy Kóka, megszavazták a törvényt, a támadás nem volt rájuk semmiféle hatással.

3. A tárgyalássorozatban kiderült az is, hogy a szocialista politikusok a pártvezetés utasítása szerint szavaztak, és eszükbe sem jutott, hogy azok véleményét kéne képviselniük, akik megválasztották őket. Volt olyan egykori MSZP-s képviselő, aki a világ legtermészetesebb módján mondta el a bíróságon a tanúvallomásában, hogy „drága dolog az MSZP-ben nem-et mondani”, vagyis a pártközpont „terrorja” felülmúlta a „terroristákét”.

4. Már a vádirat is konkrétan hazugságokat tartalmaz. Például a dunaújvárosi esetnél a vádirat azt írja, hogy felgyújtották az ajtót. Közben meg a tárgyaláson kiderült, hogy a lábtörlő égett el, az ajtó megfüstölődött csupán. Aztán gyújtogatásról beszéltek egy olyan esetnél, ahol csupán valami kormozódást találtak egy beton járdán. A betont nem lehet felgyújtani, akkor mi égett? A vádiratban mindenhol az szerepel, hogy ide vagy oda molotov-koktélt dobtak. Aztán az egyes ügyeknél kiderült, hogy volt, ahol semmi nem is történt. Vagy egyenesen 3 molotov-koktél bedobásáról szól a vádirat, közben meg találtak egy kupakkal ellátott üvegnyakat és rejtély, hogy keletkezett a tűz. Az egyik buzibár tulajdonosa ráadásul elszólta magát, mert elmondta, hogy a támadás, a hírverés elég jól fellendítette az üzletét. Ha ennyi „tévedést” tartalmaz a vádirat, ami az egész eljárás alapját képezi, mi lehet még, amiről eddig még nem tudni, hisz a bizonyítási eljárásnak igencsak a kezdetén tartunk.

5. A nyomozóhatóság ebben az ügyben is folyamatosan szabályt szeg. A védőügyvédek több eljárási szabálysértésre hívták fel már eddig a bíróság figyelmét. Vannak például olyan nyomozati anyagok, amiket nem adnak át a vádlottaknak és ügyvédeiknek. Az ügyvédek hiába emelnek kifogást, a bíróság ezekkel az aggályokkal a jelek szerint nem nagyon foglalkozik. Tanúvallomásból kiderül, hogy a nyomozók volt, hogy jegyzőkönyv felvétele nélkül beszéltek meg dolgokat későbbi tanúval vagy sértettel, vagy kutattak át helyiségeket (ahol aztán két nap múlva robbanószer előállítására alkalmas anyagot foglaltak le, akkor már jegyzőkönyv felvételével). De volt, ahol nem készítettek jegyzőkönyvet a házkutatásról, ami így a laikus értelmezés szerint egyenlő a kifosztással (érdekes, hogy ezen a helyszínen szintén „fontos” dolgokat foglaltak le az ügyészség szerint). Tanúként megidézett háziasszony, de sértettként megidézett volt MSZP-s képviselő is állította a bíróság előtt, hogy ami a rendőrségi vallomásáról készült jegyzőkönyvben van, azt ő nem mondta.

6. Az objektív bizonyítási eljárások nem támasztották alá az ügyészség vádját egyetlen vádlottal kapcsolatban sem. A szemtanúk nem ismertek fel egyetlen vádlottat sem, a helyszíneken talált DNS-nyomok, ujjlenyomatok, szagminták egyik vádlotthoz sem voltak köthetők.
A vád „koronatanúja" egy volt vádlott, aki alkut kötött az ügyészséggel már elfogása után 10 nappal. Az ő vallomása tette ki az eddigi tárgyalási napok nagy részét. A „koronatanú“ többször belezavarodott a vallomásába, ellentmondásba került korábban tett vallomásaival, jegyzetet használ, amit gyakran megnéz, sokat gondolkodik egy-egy válasz előtt és sokszor mondja, hogy ő tulajdonképpen nem is emlékszik pontosan, de ilyen vagy olyan benyomása alakult ki, ami alapján elkövetőként nevezett meg több vádlottat is.
A bíróság az ügyészség – lényegében érdemi indoklás nélküli – indítványára a „koronatanú“ kihallgatásáról kizárta nemcsak a nyilvánosságot, hanem az I. rendű vádlottat, Budaházy Györgyöt és a VIII. rendű vádlottat, T. Csabát. Ők így nem tudni hogyan fognak védekezési jogukkal élni és kérdéseket feltenni a „koronatanúnak“. Soós Tibor egyébként több cselekményt magára vállalt és korábban a Központi Nyomozó Főügyészség meggyanúsította robbanószerrel való visszaéléssel, de azt megszüntették ellene, és most tanú, nem vádlott. Egyedül ellene van bizonyíték, a saját beismerő vallomása, mégsincs ellene semmiféle eljárás.

7. Az eddigi tárgyalások során több esetben kiderült, hogy a nyomozóhatóság egyes olyan bizonyítékokat (híváslistákat, cellainformációkat, videofelvételeket, sőt, Soós több kihallgatási jegyzőkönyvét) amelyek a jelenleg megvádolt 17 ember ártatlanságát erősítenék, egyszerűen eltüntetett. Budaházy György szóvá is tette, hogy ha a vádhatóságnak – aki egyben a nyomozó hatóság is volt – abszurd módon lehetősége van a bizonyítékok közül „kikukázni” dolgokat, akkor a fegyverek egyenlősége elv alapján ehhez nekik is joguk kéne legyen.

(Szent Korona Rádió)