Nyolc nap alatt máris ügyészi szakba jutott Baráth Zsolt jobbikos parlamenti képviselő április 3-i felszólalása: Magyarországon a zsidók bűntetteiről beszélni tilos. A tiszaeszlári vérvád felemlegetése ellen az LMP és az MSZP is tiltakozott, másnap a szolgalelkű kormány is elítélte a beszédet.
Közösség elleni izgatás gyanúja miatt nyomozást rendelt el szerdán a Központi Nyomozó Főügyészség a parlamentben múlt héten elhangzott, Tiszaeszlár 130 éve című felszólalás ügyében, közölte Fazekas Géza ügyészségi szóvivő.
Az ügyben Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője tett feljelentést, álláspontja szerint Baráth Zsolt, a Jobbik országgyűlési képviselője az ország nyilvánossága előtt a magyar zsidóság ellen uszított, és ezzel közösség elleni izgatás bűntettet követett el. Arról nem szól a fáma, mikor mindennap a magyarok ellen uszítanak a zsidók, hogy az minek minősül...
Fazekas Géza elmondta: a feljelentés kedden érkezett meg a főügyészségre, ebben a feljelentő soron kívüli eljárást kért, és természetesen kapott is.
Másnap a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is elítélte a felszólalást, azt teljes mértékben elfogadhatatlannak nevezve, mivel "ellenkezik mindennel, amit a magyar Országgyűlés és a kormány alapvető értéknek tekint".
Az LMP és az MSZP is felszólította Baráth Zsoltot, hogy adja vissza parlamenti képviselői mandátumát.
Orbán ismét lefeküdt a zsidóknak
Orbán Viktor és Semjén Zsolt szerda délután parlamenti hivatalában fogadta Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbiját, közölte az EMIH. A miniszterelnök – megismételve keddi parlamenti felszólalását – arról biztosította a vezető rabbit, hogy a zsidó közösség biztonságát minden körülmények között garantálni fogja, és nem engednek teret a szélsőséges indulatok elszabadulásának. A közlemény szerint a találkozón Köves Slomó kifejtette, mennyire fontos ebben a kérdésben, hogy egyértelmű határvonalakat húzzanak meg, és milyen súlya van a közösség szemében a szimbolikus értékű szavak mellett a tetteknek is.
Baráth Zsolt felszólalása szó szerint itt olvasható :
BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a következő percekben emlékezzünk Solymosi Eszterre, ugyanakkor - éppen a rá való emlékezés jegyében - egyben vádat is kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is, 1882 óta is folyamatosan jelen van életünkben és a Kárpát-medencében.
De ki is volt Solymosi Eszter? Egy 14 éves szolgálóleány, aki Tiszaeszláron, a Tokaj környéki kis faluban, nem messze Olaszliszkától idén 130 éve, 1882. április 1-jén tűnt el. Idézzük fel halálának tisztázatlan körülményeit, a kérdéseket, amelyek mindmáig megválaszolatlanok, és a következményeket, amelyek kimondása egyre sürgetőbb feladatunk.
Solymosi Esztert gazdasszonya a falu másik felében lévő szatócsboltba küldte ki kék és sárga festékért a húsvéti meszeléshez, azonban útközben nyoma veszett, és soha többé nem látták. Több változat él az emberek tudatában, hogy mi történhetett vele, azonban egyiket sem sikerült bizonyítani. A legismertebb verzió szerint - mivel Esztert utoljára a helyi zsinagóga környékén látták a falusiak - a helyi zsidóságot tették felelőssé, sőt gyanúsították a lányka meggyilkolásával. Ezt szemtanúi vallomás is alátámasztotta, és a tévesen értelmezett szolidaritás, az ügy eltussolása érdekében kifejtett tevékenység még inkább megerősítette ennek gyanúját. A másik eshetőség szerint egy gazdag főúr halálos betegségének orvoslásához használták fel Solymosi Esztert mint donort.
Láthatjuk, nincs egyértelmű magyarázat, nem tudjuk, mi történt Eszterrel, azonban az ismert változatok közös pontját képezi, hogy a zsidóság és az ország akkori vezetése súlyosan érintett volt az ügyben. Csaknem egyévi vizsgálat, országos felháborodás és sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeházán. Korniss Ferenc bíró a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét kívánta megállapítani, amit közvetett és közvetlen bizonyítékok sora támasztott alá. A bíró biztos volt abban, hogy a vádlottak ölték meg Solymosi Esztert, de külső nyomásra kénytelen volt kihirdetni a felmentő ítéletet.
Minek lehetett ekkora hatása a független magyar bíróra? Amennyiben nem így cselekszik, a rente-conversiót, vagyis a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatását, csökkentését nem hajtották volna végre a világ és hazánk gazdáságát már akkor is kézben tartó körök. Ez Magyarország csődjét, a forint elértéktelenedését jelentette volna.
Azonban ha ez nem elegendő bizonyíték, akkor is számos tény alapján valószínűsíthetjük, hogy nem közönséges gyilkosság történt. Példaként említem Erdélyi József költőt, aki ötven évvel később verset írt Solymosi Eszter haláláról, majd ezt követően kétheti fogházra ítélték felekezeti izgatás miatt. Ötven évvel Eszter halála után mi lehetett az a szörnyű titok, amelynek ilyen hatása volt még fél évszázad után is?
Emlékezzünk Solymosi Eszterre, és mondjuk ki: meggyilkolása mérföldkövet jelent Magyarország történetében. Mérföldkő volt, mert ekkor megrendült a föld a magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt. Mérföldkő, mert 1883-tól a mai napig is tart az a jelenség, hogy nem lehet megnevezni az elkövető, elkövetők származását, vallási hovatartozását. Mérföldkő, hiszen ekkortól figyelhetjük meg az új világrend hatalmának fokozódó érvényesülését hazánkban, illetve az ezt szolgálók egyre leplezetlenebbé váló törekvéseit. Azzal, hogy akkor magára hagytuk ezt a kis magyar libapásztorlányt, Solymosi Esztert, egyedül maradtunk mi is és itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért.
S gondolom, van itt a teremben, akinek ismerősek lesznek a következő szavak: "A világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk."
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
(Index nyomán Szent Korona Rádió)
Comments
Azért próbálok a példáknál maradni, mert megfigyeltem, hogy a valóság egy-egy darabját kiragadja és azzal kezd el a továbbiakban elméleti érvelést folytatni. Mint például Mátyásnál, ahol a gazdaság tapodtat sem fejlődött, csak a megemelt adókkal növekedtek az udvari bevételek. Nála is "bűzlött valami", gondolva az összeesküvésre amit szőttek ellene, de ez kevésbé lényeges. Vagy Hitler példája is fals, mivel az 1932-es júliusi választásokon a szavazatok 37,8%-át kapta, és a jobboldaliak többséget szereztek a kormányban. Az azutáni évben tartott szavazáson amit önkényesen írt ki törvénytelenül is csak 44%-ot ért el, és újra koalíciót kellett volna alkotnia, helyette mindenkit kipaterolt a politikából. Nem tipikus demokrata viselkedés.
A történelemben nincsenek örök fogalmak, mint mondjuk a természettudományokban, mert változhatnak, új értelmet nyerhetnek, ezért is fontos feltüntetni a kort és példán keresztül mutatni egy-egy fogalmat. Meg még azért is mert én magam az empirikus nézeten vagyok, azaz a fogalmak amiket használunk függetlenek a dolgok történésétől - fogalmakkal esetleg jelölhetjük őket. Ezért nincs olyan hogy eleve törvényes vagy eleve törvénytelen valami, hanem ugyanúgy ember írta törvények lesznek áthágva emberek által. És nem is minden esetben voltak áthágva.
Amit az előzőekben is érzékeltetni akartam, hogy a demokratikus forradalmaknál nem létezik ideológia. Érvényesülnek egyes eszmények, de átfogó eszmerendszereket a társadalom átfogó többsége sosem tud magáévá tenni. Ha például szocialista forradalom történik egy szocialista ideológia jegyében, akkor lehet beszélni szocialista, vagy népi demokratikus forradalomról. Azok részletéről, vagy mikéntjéről egy kommunista fórumon lehetne vitatkozni. Igaz ez sem demokrata csevegő oldal. A kislexikon pont hu-n vagy googleben első találat a "polgári demokratikus forradalom" kifejezésre korrekt leírást ad kiindulásnak. Magam inkább ezt vallom követendőnek, ebben szeretném eloszlatni a tévhiteket, illetve kíváncsi vagyok az ellene szólókra.
A holocaust tagadás, vagy revízió, mindegy hogyan hívjuk, azért számít bűnnek, mert az élet tanítómestere a történelem, és aki a történelemben kutakodik, az valamit tanítani is fog közvetlen vagy közvetett módon. Ha kókler antiszemiták történészt játszanak, az emberek erkölcsi immunrendszerének ki kell hogy köpje őket az emberi közösségből. Nem lehet száraz történelmi esetként kezelni a holocaustot, csak hivatásos szakemberekre bízva figyelembe véve a viszonylag rövid történelmi távlatot, és a kutatás súlyát felmérve. Ennek megértéséhez túl kell látni a jogi kereteken ugyanúgy, mint Budaházy esetében. Akár politikai csoportok is meglovagolhatnák az innen-onnan szállingózó tagadók "eredményeit", és képesek lennének a demagógia eszközével az emberekre hatni, majd megismétlődne történelem. Hányszor olvasni vagy hallani olyan véleményt, hogy nem volt, de lesz holocaust stb. amik azért nem teljesen elszigetelt vélemények mert ezek a gondolatok az erre hajlamos emberek agyában születnek meg. Ezért is szoktak róla sokszor megemlékezni. De ha valakinek annyira fontos tudni, hogy 6 millió helyett pontosan mennyi zsidót öltek meg, az tájékozódhat az illetékes intézetnél.
Budaházy György amellett, hogy kritikát fogalmaz meg, erőszakos tömeg élén is látni lehetett többször. Írásaiban és beszédeiben harcra buzdít, többször a hatalom ellen is. Vagy véletlen az is, hogy az általa szervezett tüntetéseken folyton fradista és újpesti huligánok jelentek meg? Vagy ők lennének a tolerancia bajnokai? Vagy Budaházy György, ha sorozatosan ilyen közelségbe kerül a rendbontó elemekkel, elhatárolódik tőlük? A vak is látja mire megy ki az egész, és az állami szervek sem ma jöttek le a falvédőről. Véleményem szerint megengedhető azokkal szemben a kirekesztés eszköze - arányos mértékben - akik visszaélnek a mindenki számára egyenlően biztosított szabadságjogokkal.
A népképviselet úgy működik ellentétben az előbb említett diktatúrákban, ahol semmilyen ráhatási lehetőség nincs a vezetőkre, hogy a választási rendszer maga kényszeríti ki a társadalom egészének vagy részének az akaratát a törvényhozókból. A törvényhozásba a pártok delegálják az embereiket, amik ugyanígy a verseny alapján a legalkalmasabb embereiket választják ki. Ez az egész természetesen nem 100%-os hatásfokkal történik, de mint emberek vagyunk, s ezt elfogadva belátható, hogy nem tudunk semmiben, így ebben sem maximumot kihozni. Az elv azonban megvalósul. A vezetés rugalmas, alkalmazkodó és felelős. Hogy milyen mértékben és minőségi szinten, az csak a rendszer fejlettségén múlik (történelmi hagyományok, kultúra, oktatás stb.)
A rabszolgaság tárgyánál kiemelte az első mondatot, és másikat figyelmen kívül hagyva érvelt, ami csúsztatásnak minősül. A rabszolgáknak járt volna a szabadság az alkotmány szerint, ezt azonban a déli államok gazdasági megfontolásból nem adták meg nekik. A szabadság pedig van amikor harc árán jön el. A polgárháború - többek között - erről szólt. Érvényt szerezni a szabadságnak, aminek kibontakozását gyarló emberi tényezők hátráltatják.
Távol álljon tőlem, hogy személyeskedjek! Nem magának üzentem hogy nőjön fel, hanem azoknak akik képesek ilyen "magasságokba" is elmenni amikor revízióról van szó, utalva ezzel arra, hogy nem lehet infantilis módon érzelmi alapon kitűzni egy ilyen komoly politikai tervet. A nemzetek elnyomása óhatatlanul is teljesülne bármilyen magyar befolyás szerzésre. Bármivel ami a nemzetállamok szuverenitását sértené. Ezt a helyzetet nekünk el kell fogadni, nincs választás. Vagy ha egyáltalán lehetséges - bár kétlem - a meggyőzéssel élni. Az tény hogy az ott rekedt magyarság több odafigyelést érdemelne, de nem feltétlenül a csak revízió segíthetne.
A bűnözésnek általában nem csak törvényi, hanem erkölcsi következményei is vannak. A társadalom erkölcsi megítélése alá is tartozik egy bűnelkövető, s pont ettől a megbélyegzéstől kéne megóvni a cigányságot. Ha egy olyan etnikai csoportot, egy kollektívát kapcsolunk a bűnözéssel, önkéntelenül is ráragad. A bűn akkor is bűn, ha éhezés, szocializáció, vagy egyszerű haszonszerzés motiválja, de nekünk értelmes embereknek kell belátnunk, hogy azok kezelésében eltérést kell felmutatni. Kellenek a törvények is amik mindenkire vonatkoznak, de például ilyen tétel a bíróságon, hogy cigánybűnözés keretében elkövetett vétség, netán emiatt nagyobb büntethetőségi korlát volna, az nem lenne helyes dolog.
Tisztelt Taksonyfalvi, ha tisztázni szeretne valamit, akkor nem csak példát kell mondani, sőt, nem a példa a lényeg. Ha tisztázni akarunk valamit, akkor meghatározásra van szükség. Ha nagyon meg akarjuk határozni a demokratikus forradalom fogalmát, akkor a meghatározás körülbelül így nézne ki:
Demokratikus forradalomnak nevezzük azokat a forradalmakat, melyek ideológiai lényege részben vagy teljes mértékben azon alapul, hogy népi uralmat akarnak elérni a forradalmárok, megkísérelve átvenni a hatalmat a hatályban levő, a népnek beleszólást nem adó hatalmi elittől.
Tehát a forradalomnak az eszmeisége részben vagy teljesen a népi uralmon alapszik. A forradalom soha nem törvényes, hacsak nem tartjuk a fülkében leadott szavazatokat forradalomnak. A forradalom a hatályos törvényekkel szembeszegülve erőszakosan, illegálisan tevékenykedik. A forradalom maga a felforgatás; az előző rendszer felforgatása. Ez igaz minden forradalomra, ha demokratikus, ha nem.
Ha valami nem demokratikus, az nem feltétlenül bűzlik, kedves Taksonyfalvi. Szerintem Mátyás király rendszere nem bűzlött, hanem felvirágoztatta az ország gazdaságát, műveltségét és életszínvonalát, hogy csak egy ellenpéldát mondjak a sok közül.
Cromwell felszámolta a parlamentet, de a demokrácia nem feltétlenül parlamentáris.
Tisztelt Taksonyfalvi, az emberek zsigerében van a pusztítási hajlam és nem egyszer öltek meg másokat azért, mert más a véleménye. Ha a nép kezében van a hatalom, akkor pontosan erre lehet számítani, mert a nép nagy része primitív és intoleráns mások véleményével szemben. Ha pedig felvetődik a kérdés, hogy miféle népuralom az ilyen, akkor a mai európai demokráciával kapcsolatban is felvetődik ugyanez a kérdés, hiszen a Holocaust-törvény üldözi azokat, akik tagadják (sic!) a Holocaust megtörténtét, vagy a hivatalosan közölt mértékével kapcsolatban kétségeket fogalmaznak meg. Ez mi, ha nem vélemény alapján való üldözés? Félreértés ne essék: itt nem az a kérdés, hogy volt-e Holocaust, hanem az a kérdés, hogy miért nem szabad ebben a történelmi témában embereknek a hivatalos verzióval ellenkező véleményt mondani?
"Ha valahol egy személy, vagy egy szűk csoport dönt el mindent, ráadásul a döntések zárt ajtók mögött születnek, továbbra is kérdés, azt miként lehetne demokráciának tekinteni."
Nagyon sok féle képpen. Például ilyen a képviseleti demokrácia, amiben jelenleg élünk, az ilyen rendszerben az emberek csak a helyettük döntő személy személyét válszthatják meg, a döntést már nem. Ez alól kivétel a népszavazás, viszont ne feledjük, hogy az nagyon ritka. Vagyis de jure az emberek határozzák meg hogy mi legyen, de facto az emberek egyáltalán nem határozzák meg hogy mi legyen.
Hitler pedig valóban demokrata volt. Ha nem tévedek demokratikus szavazással jutott hatalomra. A német nemzet akkor őt akarta.
A demokrácia és a diktatúra nem szöges ellentétben álló fogalmak. Léteznek demokratikus diktatúrák is, ilyen például a hitleri hatalom, mely népi akarattal vette át a hatalmat, tehát demokrata volt, viszont nagyon jól tudjuk, hogy az egy valódi diktatúra volt.
"A rabszolgatartást a modern demokrácia szemére hányni még nagyobb balgaság, mivel a polgárháborút követően a rabszolgákat is békemegállapodásként egyenlősítették."
Akkor Ön nem hallott az adósrabszolgaságról. A fenti mondat első fele és második fele között nincs szoros összefüggés. Vagyis elhangzik egy állítás és az azt megalapozó kijelentés nem érv. Békemegállapodással felszabadították a fekete embereket, viszont a rendszer ugyanaz maradt, mint azelőtt. Vagyis be lett tiltva a rabszolgaság, az etnikai megkülönböztetés törvényen kívül került. Viszont a rendszer ugyanaz maradt. Hasonló a helyzet a női szavazati jogokkal. Nem ártana ezeken a jelenségeken mélyebben elgondolkozni, mielőtt ilyen súlytalan kijelentéseket tesz az ember, mint amilyen a fent idézett kijelentés.
Budaházy erőszakosságáról én nem tudok, érdekes lenne megtudni az ő álláspontját is ebben a kérdésben. Véleményem szerint az írás és a beszéd nem erőszakos cselekmény, beletartozik a szólás szabadságának tárgykörébe, ugyanúgy, ahogy Kertész Ákos gyűlölködő kijelentése, vagy a himnusz éneklése is.A szólás szabadságának elve azt jelenti ki, hogy az embereket nem szabad elítélni a szavaik, véleményük alapján, ha egyetértünk, ha nem.
A tolerancia elvárható egy olyan rendszertől, amely a toleranciát hirdeti. A tolerancia azokkal szemben is kell érvényesüljön, akik intoleránsak egy ilyen rendszerben. Vagyis az emberi jogok és kötelességek érvényesek akkor is, ha azok az emberek nem a rendszer szemléletét vallják.
Vannak törvények, a törvények pedig változtathatóak. Aki a törvénykezési módot, vagy valamely törvényt akarja megváltoztatni az nem feltétlenül felforgató és nem feltétlenül erőszakos. Az, hogy Ön történelmi vívmánynak tekinti a jelenlegi parlamentáris demokráciát, az rendben van. Lehet védeni, lehet érvelni mellette. Viszont ha Ön is vallja azokat az eszméket, amiket a jelenlegi rendszer vall, akkor a demokráciát ellenzők véleményét is illene tiszteletben tartani és elmondani az ellenérveket a különböző eszmékkel. Az pedig nem ellenérv, hogy valakit erőszakos felforgatónak nevez, akit a rendszer az írásai és beszédei miatt hurcol meg. Gyakori hiba a liberálisoknál, hogy a másság tiszteletét hirdeti, de ezt a tiszteletet nem tartja be, csak ha a másság liberális. Az értelmesség megőrzésének érdekében javaslom mindenkinek, hogy ezt a hibát kerülje el.
"Én azt mondom, hogy fel kell nőni, tudomásul kell venni, hogy a Föld geoid, de legalább gömb alakú és nem a Kárpát-medence a középpontja, meg a szívcsakrája meg Jézus születési helye, meg mi minden badarságot összehordtak már. "
Nem tudom, hogy hol állítottam ilyeneket és köszönöm szépen a javaslatát arra, hogy felnőjjek. Mindketten tudjuk, hogy ez a kijelentés kit minősít. Sőt, mindazok is tudják, akik a köztünk folyó párbeszédet olvassák.
Én Magyarországnak akkor is híve lennék, ha az zsarnoksággal uralkodna más nemzetek felett, viszont az elnyomottak jogaiért mindent megtennék, ami módomban áll és erkölcsös.
Ha olyan rosszakká válnánk, akkor érdemes lenne ezt az állítást igazolni. Tudtommal nem neveztünk testületileg meg semmilyen nemzetet háborús bűnösnek. Tudtommal nem végeztünk falurombolást. Tudtommal nem lőttünk halomra senkit nemzetisége miatt. Tudtommal nem tiltottunk be nyelveket. Tudtommal nem telepítettünk be százezreket, csak hogy megváltoztassuk az etnikai összetételt.
A cigányokat nem kell bűnözőként kezelni. Az, akiről nem bizonyosodott be, hogy bűnös, az ártatlan. Viszont az már egy másik kérdés, hogy a cigányokra jellemző bűnelkövetési formákra kimondjuk, hogy a cigányokra jellemző. Ha Gazsi cigány és tisztességesen él, akkor őt ugyanaz a megbecsülés illeti meg, mint más tisztességes embert. Ha viszont Gazsi szinesfémet lopott, akkor merjük kijelenteni, hogy Gazsi szinesfémtolvaj szines fémtolvaj.
Egy szétdarabolt országnak pedig elemi érdeke lenne a határrevízió. Ha valaki ezt nem látja be, akkor a magyarság jogfosztott részének fordít hátat.
Egy történelmi fogalmat kellene tisztázni először, mit jelent az, hogy demokratikus forradalom. Példa volt erre a magyar történelemben a 48-as forradalom, amikor a társadalom széles rétegei egy akarattal lépett fel és nem egy-egy politikai agitátor vezette mozgalmacska tőrt erőszakosan uralomra. Nem mellesleg törvényes forradalom történt márciusban (lásd. Kossuth felirati javaslata amit időhúzással, de elfogadott Bécs). Az más kérdés, hogy a szavazásokon műveltségi vagy vagyoni cenzust írtak elő, ami érthető volt az akkori közviszonyokra nézve. Ma az analfabetizmus elhanyagolható, és egy 8 osztályt végzett ember is van olyan szinten, hogy képes legyen dönteni a szavazásnál. Hasonló volt a közelmúltban az egyiptomi forradalom, ahol jól láthatóan az alsóbb és a középrétegek is felléptek. Azaz ha valahol 100 emberből 90 azt mondja hogy nincs demokrácia, akkor ott bűzlik a dolog, hogy nincs demokrácia. Egyszerű a képlet. A hivatkozott történelmi példákat történelmietlenül közelítette meg. Cromwellnek egy katonai alapokon nyugvó diktatúrája volt, amiben hívei segítették és teljesen felszámolta a parlamentet! Ellenzéket nem tűrt el a legkisebb mértékben sem! Micsoda népuralom az, ha az emberek ölik a másikat mert más a véleménye? Lenin is egy tucat emberrel együtt gyáván betört a palotába elfogni az ideiglenes minisztereket. Ő is csak egy bizonyos csoportból a proletárokból alakította ki híveit. Nem abból kell kiindulni xy szerint demokrácia van, hanem abból, hogy a tények mit igazolnak vissza. Ha valahol egy személy, vagy egy szűk csoport dönt el mindent, ráadásul a döntések zárt ajtók mögött születnek, továbbra is kérdés, azt miként lehetne demokráciának tekinteni. A kommunista ideológia magáról is azt állítja, hogy elveti a nyílt vitákat mert azok gátolják a haladást, fejlődést. A szocializmus is a liberális eszmeáramlat terméke - mint ahogy a nacionalizmus is - de ez még semmit nem jelent. Ilyen alapon a nacionalizmussal is össze lehetne keverni, mégis Hitler a nemzetiszocializmus atyja ezt legmesszebbmenőkig visszautasította. Vagy Hitler is demokrata volna? Hiszen komolyabb különbség a kommunista és nacionalista diktatúra között a tulajdonviszony és az etnikai egyenlőségek elismerése vagy el nem ismerése. Ennyiben kimerülne a demokrácia és diktatúra közötti különbség? Ezt ugye nem gondolja komolyan?
Az amerikai függetlenség példája megint csak a 48-as magyar helyzetre hajaz. 48-ban is közmegegyezéses(!) - nem pedig "jól hangzik" elven - célok voltak letisztázva lásd 12 pont és a későbbi törvények, vagy Amerikában pedig a függetlenségi nyilatkozat. Amerika egy aranybányaként kezelt gyarmata volt az angol koronának. A magyarokat az osztrákok, a telepeseket az angolok nézték hülyének. A rabszolgatartást a modern demokrácia szemére hányni még nagyobb balgaság, mivel a polgárháborút követően a rabszolgákat is békemegállapodásként egyenlősítették. Észak azokra a szabadságeszményekre hivatkozva kérte a feketék egyenjogúsítását, amiket követtek az államalapítók is az alkotmány lefektetésénél. Emellett a protestáns lakosság lelkiismerete is erre vezetett.
Az 56-os is egy demokratikus forradalom volt. Népképviseleten alapuló polgári demokratikus köztársaságot kívánt Budapest népe, és az egész ország. A diákság kezdte el, majd a honvédség és a munkások is csatlakoztak. Sokféle ember ment utcára a reformkommunistától a nacionalistáig, de közös volt az, hogy az állam irányításába az emberek is beleszólást követeltek. A királyság már akkor sem érdekelt senkit.
Budaházy György jól mondja, ugyanazt a sajátosan értelmezett demokráciát akarja megvalósítani, ami épp a tömegeket zárja ki, és erőszakkal akar érvényt szerezni akaratának. Ezért cserébe még toleranciát is vár el. Jobb lenne észbe vésnie Budaházy Györgynek, hogy nehéz olyannal toleránsnak maradni, aki a toleranciát nélkülözi. Kevesebb meglepetés érné... A ma hazánkban is működő polgári demokrácia egy történelmi vívmány, amit meg kell őrizni, ha úgy van az erőszakos felforgatókkal szemben is. Ha valaki alakítani akar rajta megvan a módja; pártot alapít, vagy belép egy létező pártba, de az nem járja, hogy valaki egyet gondol és bármit megenged magának, csak azért mert ő úgy gondolja jónak.
Az ön álláspontja alapján visszakérhetnénk Oroszországtól és a föderatív köztársaságoktól a Hun Birodalom területét, hiszen a római és germán csapatok sem tették be lábukat a birodalomba, és mi vagyunk Atilla örökösei. Egy ilyen ultimátum nem kis mulatságot keltene a Kremlben, de majdnem akkorát mint az ön által felsorakoztatott érvek egy G8 előtt. Én azt mondom, hogy fel kell nőni, tudomásul kell venni, hogy a Föld geoid, de legalább gömb alakú és nem a Kárpát-medence a középpontja, meg a szívcsakrája meg Jézus születési helye, meg mi minden badarságot összehordtak már. Személy szerint én nem lennék híve egy olyan Magyarországnak, ahol zsarnoksággal élnek más nemzetek felett. Rosszabbakká válnánk mint ott néhányan a túloldalon.
A cigánybűnözést én a Jobbik által definiáltak szerint értem. Csakhogy ha szociokulturális okai vannak körülhatárolható bűnelkövetési formáknak, akkor téves politika lenne bűnügyi körben próbálkozni a megoldással. Ha a cigányságot bűnözőkként kezeljük, mikor fogjuk elérni azt, hogy egyszer velünk együtt élni tudó embereknek tartsuk őket? Mert feltételezem ennek megvalósítása jelenti a megoldást. De a kérdést költőinek szánom.
Tisztelt Taksonyfalvi,
a demokrácia fogalma népi uralmat jelent. Mivel a nép minden tagja nem lehet vezető pozícióban, egyértelmű, hogy a demokrácia jelképes fogalom, nem valósítható meg az utopisztikus demokrácia, melyben a nép minden tagja egyformán tud beleszólni abba, hogy mi hogyan történjen. Népi hatalom volt a proletárdiktatúra is, népi hatalom a liberális demokrácia is és népi hatalom volt az ókori Athénban is. A három megnyilvánulás közé balgaság volna egyenlőséget tenni, de kétségtelen, hogy mindhárom példa a népi hatalom megnyilvánulása. Az a kifejezés, hogy népi uralom nem implikálja azt, hogy ez a népi uralom párttal, pártokkal vagy párt nélkül valósul meg. Egy példával óhajtom leegyszerűsíteni ezt: Pistike minden hónapban egyszer tökös rétest eszik. Móricka egyszer meséli Pistikének, hogy nagyon jó diós rétest evett. Pistike pedig Mórickának elmagyarázza, hogy Móricka tévúton jár, mivel olyan, hogy diós rétes nem létezik, mivel nincs benne tök. Vagyis a téves értelmezés egy klasszikus esetével állunk szemben, amikor a teljes halmaz és annak egy részhalmaza közé egyenlőség jelet teszünk, a részhalmaznak a teljes halmazra vett komplementerében található elemeket pedig kizárjuk a kérdéskörből, mert azokat a részhalmaz validáló függvényével vizsgáljuk. Vagyis a demokrácia egy általános fogalom, jelentése nepi uralom. A parlamentáris, liberális pártokrácián alapuló, pénzügyileg piacorientált kapitalizmus alapú rendszer egy demokrácia a sok fajta demokráciából. Tudni kell, hogy az, ami nem demokrácia nem feltétlenül diktatúra, az pedig ami demokrácia nem feltétlenül nélkülözi a diktatúrát, főleg, ha figyelembe vesszük azt a tényt hogy a vitathatatlanul demokratikus Amerikai Egyesült Államok rabszolgatartó volt.
A dákó-román elmélet és a kommunizmus demokratikus alapjai között szignifikáns különbség van. A kommunizmus demokratikus alapjai a definícióban vannak lefektetve. A dákó-román elmélet pedig egy eleve lefektetett és elfogadott definícióhalmazt felhasználva sorol fel valószínűtlen állításokat, azzal a logikai bukfenccel, hogy azokat igaznak veszi, amíg valaki meg nem cáfolja, nem értik az elmélet zászlóvivői, hogy ők kellene bizonítsák elméletüket ahhoz, hogy nemzetközileg elfogadottá váljon. Az pedig, hogy bizonyíthatóan elkövettek hamisításokat az elméletet alátámasztandó, románul az igen szlávosan "Da", valamint Cirill betűket használtak az oláhok, mielőtt átnevezték volna önmagukat románoknak, érthetetlen, hogy ha ők eleve latinok voltak, akkor miért használtak Cirill betűket és miért szövetkeztek a keleti egyházzal, a nyugati egyház helyett.
Gyakran az éleslátás miatt a kevésbé élesen látók kinevetik azt, aki jobban érti a kérdést. Először is, ha valaki vitatkozik, akkor a vitapartnert nem neveti ki, hanem megadja neki a kellő tiszteletet és érvekkel, lehetőség szerint bizonyítással mutatja be saját álláspontját, a vitapartnert pedig meghallgatja, annak mondanivalójára nyitott. Ha Önt kinevették volna, akkor az Önt kinevetők hozzáállása a kérdéshez infantilis lett volna, ami nem csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy iskoláról beszélünk, ahol mindenki gyerek, ezért kisebb csoda lenne, ha nem lennének infantilisek. Ne feledjük, hogy Galilei is nevetség tárgya volt, mert azt állította, hogy mozog a Föld.
Egyáltalán nem téves elképzelés. Nézzen meg tíz politikai műsort különböző csatornákon és számolja meg, hogy a demokrácia szótő vagy annak ragozott változatai hányszor szerepelnek varázsszóként, sokszor az "igazságos", "jogszerű", "helyes" szavak helyett, ennek alapján megfigyelhető egy népetimológia, mely a demokrácia szót és annak ragozott változatait szinonímává tesz olyan szavakkal, melyeknek jelentése kellemes az ember számára, így magasztosítják fel a demokrácia szó variánsait és ezáltal magát a fogalmat is, már-már vallási áhítattal beszélve a rendszerről.
Budaházy magatartása a rendszer leváltására irányuló törekvés volt. Ha ez a magatartás veszélyes a népességre, akkor nézzük meg, hogy hogyan jöttek létre a demokráciák:
- az amerikai gyarmatokon a telepesek elárulták Angliát és kikiáltották a függetlenséget.
- Franciaországban lefejezték 16. Lajost, majd a Jakobinus diktatúrát valósították meg ahol a legkisebb vétség vagy még annyi se kellett a kivégzéshez
- Lenin és proletárjai fegyverrel törtek a hatalom élére
- Magyarországon a királyságot váltotta nem túl békés módon és az ország két harmadának elvesztését is a köztársaságnak köszönhetjük
- Angliában Cromwell végeztette ki a királyt, majd az addig folyamatosan hangoztatott elveknek hátat fordított
Ezek az emberek és csatlósaik nem voltak veszélyesek az akkori rendszerre és ezáltal - az Ön gondolatmenetével élve - minden személyre? Most vagy Budaházy nem feltétlenül veszélyes a magatartása miatt, vagy ezek a nagy demokraták is veszélyesek voltak. Ha pedig ezek a demokraták veszélyeztettek mindenkit a kis játékaik során, akkor mennyire volt jogos a lázongásuk? Ha pedig nem volt jogos a lázongásuk, mert veszélyeztették vele a polgártársaikat, akkor jogsértés követtek el. Ha pedig jogsértéssel jutottak hatalomra, akkor nem hivatkozhatnak az alkotmányban lefektetett jogokra, mert jogtiprás nem szül jogot. Vagyis Budaházyt ha veszélyesnek ítéljük meg csak azért, mert kritizálta a rendszert, tüntetett ellene és meg akarta dönteni, akkor az a szabályosság a korábbi hasonló magatartásokra is vonatkozik (mert nem használunk kettős mércét), tehát a demokratikus forradalmak jogtalanok voltak, vagyis a mai demokráciák léte nem jogos. Ha a mai demokráciák léte jogos, akkor Budaházy nem ítélhető el pusztán azért, mert a mai rendszert kritizálja. Ezt az önellentmondást érdemes lenne feloldja, vagy vonja vissza Budaházyról írt gondolatmenetét, vagy az egész gondolatösszességet a demokrácia jogosságáról.
A revízió megtörténhet békés, diplomáciai úton vagy katonai úton. A revízió megtörténhet rövid idő alatt vagy hosszú folyamatok eredményeként. Egy olyan ország, mely csak önmagával határos a külpolitikáját arra kellene építse, hogy visszaszerezzen az elcsatolt területek közül annyit, amennyit csak lehetne. Kárpátalja például nem kellett Magyarországnak, amikor felbomlott a Szovjetúnió, hála a köztársaságnak. Érdekes, hogy a 90%-os arányú magyarsággal rendelkező Kolozsvár lakosait nem kérdezték meg, hogy milyen országhoz kívánnak csatlakozni. Érdekes, hogy Székelyföld lakosait nem kérdezték meg, hogy hova akarnak csatlakozni. Mi pedig most foglalkozunk az utódállamok érzékenységével, feltöröljük a krokodilkönnyeiket és nem foglalkozunk a csaknem egy évszázada elnyomott nemzettestvéreinkkel, akik az elnyomás, a folyamatos asszimilációs törekvések és a politikai üldöztetés ellenére még mindig kitartanak. Válaszul december ötödikét kapják, meg azt hogy sokan megdícsérik őket, hogy milyen jól beszélnek magyarul. Aki pedig tudja, hogy ők is magyarok és nem bevándorlók, hanem a határ nyúlt át felettük azoknak egy része ilyen beletörődő véleményt vall. Ha ilyen beletörődő hozzáállásuk lenne a határon túli magyaroknak, akkor már nem lenne határon túli magyarság.
Nem tudom, hogy a pozitív irány milyen origóhoz képest van mérve milyen viszonyrendszerben, még akkor sem, ha feltételezem, hogy irányításra gondolt, mivel egy egyenes iránya az ő tartóegyenese, vagyis önmaga és ezáltal a pozitív és a negatív tartományba is mutat, sőt, egy irányítás is mutathat egyszerre pozitív és negatív irányba, gondoljunk csak egy olyan irányításra, mely mentén az X koordináta növekszik, az Y meg csökken. Ezért az Ön által emlegetett pozitív irány értelmezhetetlen. A propagálásról annyit, hogy ugyanúgy, ahogy a fiatalkorú bűnözésről is kell beszélni és tenni ellene, hogy minél kevesebb fiatalkorú lépjen arra az útra, ugyanúgy a cigánybűnözésről is kell beszélni és az ellen is tenni kell.
Az egypártrendszer hogy lenne már demokrácia? Csak azért mert Marx meg Lenin őrültsége szerint ez az, még nem jelent semmit. Nem az elvont elméletben kell valaminek teljesülnie hanem a gyakorlatban. Vagy akkor hinni kéne a dákó-román elméletben is? Lehet hogy maga még az átkosban így tanulta, de én mondjuk ha történelemórán ezt ki mertem volna jelenteni - hogy az demokrácia - aznapra én lettem volna a nevetség tárgya. Míg fordított esetben, mondjuk a 80-as években ez nem történt volna ugyanígy, és akkor hol voltak még a hivatkozott TV-s megmondóemberek. Szóval ez egy téves elképzelés, hogy valami rejtett propaganda folyna. Ettől még lehet azt gondolni, amihez kedvünk van, ám akkor le kell mondani az érteni akarásról.
Budaházy György nem csak egyszerű gondolatokat fogalmaz meg, hanem egy párhuzamos Magyarországot ideologizál meg, azt hozzávéve, hogy erőszakos tömeg élén is többször látni lehetett. Annyiban egyetérthetünk, hogy ez az aktivitás nem az állam egységét szolgálja.
Az alkotmányos rend bomlasztása márpedig - akár terrorcselekménnyel akár anélkül - veszélyezteti az abban foglalt állampolgároknak szavatolt jogokat és egyes kötelezettségeket. Következésképp ha valaki az alkotmányra veszélyes, mindenkire veszélyt jelent.
A revíziót meg át kéne gondolni. De tegyük fel felfegyverkezünk és visszaszerzünk mindent. És utána? A nemzetiségek felett megmarad a katonai elnyomás? Vagy hogy lehetne velük békésen elfogadtatni a kialakított helyzetet? Különben meg mindegyik országgal jó a viszonyunk. Mondjuk Szerbiával nem az igazi, de nagyon messze van egy háborús konfliktus velük is, de még normális ürügyet sem lehetne kitalálni egy támadásra.
A cigánybűnözés meg ha egy kriminológiai fogalom, miért kéne vele dobálózni, meg ha annyira jelen van, látható és érezhető, miért kéne propagálni? Mitől változna meg bármi pozitív irányba?
A cigánybűnözés meg a cigánygyilkosság között a különbség érezhető a szavak jelentését megvizsgálva. Az előbbi egy gyűjtőfogalom akar lenni, a másik meg egy konkrét tetthez köthető. Egy kisebbséget könnyen lehet sztereotípiák közt tartani, nem úgy mint a többséget. A cigánybűnözéses hangadók pedig sokszor maguk sem gondolják végig, hogy ezzel még távolabb kerülnek jóhiszeműen hitt céljuktól.
Kedves Lajos Árpád!
Már hogy lenne a kommunista ideológia demokratikus, amikor az határt szabna az olyan tehetséges emberek anyagi kibontakozásának, mint Csányi, Demján, Simicska vagy Pintér urak? A felsorolás természetesen nem teljes.Egy szovjet típusú rendszer ezeket a talentumokat elnyomná tehát inkább nevezhető az diktatúrának.
"A szovjet tipusú rendszer igenis demokrácia. Népi demokrácia. Nem liberális, kapitalista piaci alapokon működő demokrácia, hanem a demokráciának egy másik fajtája. Az, hogy minden a mindenkié és mindenki egyenlő egyértelműen demokratikus, vagy, ha úgy tetszik néphatalmi alapelv. Ezért a kommunizmus ideológiai alapja igenis demokratikus."
Tisztelt Taksonyfalvi,
a megmondóember nem Önre vonatkozott, hanem azokra, akik elterjesztették azt az általános szemléletet, hogy a demokrata, demokratikus, demokrácia szavak varázsszavakká váltak és az emberek tudatalatti gondolataiban ezek a szavak és a szabadság fogalma között egyenlőség reláció lett beépítve a sok agymosás következtében, amit a TV sugárzott éveken keresztül. Természetesen nem Önre értettem a megmondóember kifejezést, hanem azokra, akiktől az emberek többsége ezt átvette. Az engem igenis érdekel, hogy Önnek mi a véleménye a demokráciáról, de a demokrácia fogalmára gondolok, amikor demokráciáról beszélek. Ezen belül vehetjük a liberális, kapitalista piacorientált demokráciát is természetesen, amely a demokráciák halmazának egy részhalmaza. Természetesen én sem sértődtem meg, mindössze felhívtam a figyelmét arra, hogy értelmes vitát csak akkor tudunk folytatni ha kölcsönösen tiszteljük egymást és nyiltak vagyunk a vitapartner gondolatai iránt.
Az apparátus alacsony küszöbingere egyáltalán nem érthető véleményem szerint, hiszen valakit az írásai, a gondolatai miatt hurcolnak meg egy olyan rendszerben, amely állítólag biztosítja a szólásszabadságot.
Talán nem fontos, hogy mit szólnának azok a románok, akik majdnem egy évszázada nyomják el az erdélyi magyarságot. Talán az sem fontos, hogy mit szólnának a szerbek, akik több tízezer magyart öltek meg Tito idejében. Talán az sem fontos, hogy mit szólnának a szlovákok, akik állampolgárságot koboznak el és dekrétumban hirdetik, hogy a magyarok kollektíve bűnösek. Ha ekkora gyűlölet és ellenségeskedés van az ők részükről, akkor nem hiszem hogy nekünk fontos kell legyen az ők érzékenysége, mert ha a kérdéshez így állunk hozzá, akkor még valamikor felébredhetünk, hogy az országból még kiszakítottak részeket.
Tisztelt Taksonyfalvi, egy alkotmány nem a rendszert kellene féltse, hanem a nemzetet és annak tagjait. Az alkotmány olyan pontokat kellene tartalmazzon amelyek megmutatnák hogy az állami vezetésben szerepet játszó fővezető és alvezetők jogkörei meddig terjednek ki.
Az igazság közlése nem ártana, az emberekben tudatosulna, hogy hol van gond. Ma ott tartunk hogy rengeteg faluban vadnyugati állapotok vannak a cigányok bűnözése miatt és a városok sem úszták meg igazán. Ha az a valóság, hogy a bűncselekmények elkövetőinek 90%-a cigány, akkor arról joga van tudni Gipsz Jakabnak, hogy dönthesse el, hogy őrizkedik-e majd a cigányoktól vagy sem. A mai agymosásnak köszönhetően sokan naívan állnak hozzá ehhez a kérdéshez és van olyan eset is, hogy rosszul járnak. De bezzeg a cigánygyilkosság kifejezés nem sérti az emberek érzéseit. Hasonlítsuk össze a kettőt:
Mit jelentenek:
A cigánybűnözés egy olyan kriminológiai fogalomkör, ami olyan bűncselekményfajtákat és olyan elkövetési módokat ölel fel, melyek jellemzőek a cigányság bűnöző részére. A cigánygyilkosság kifejezés olyan gyilkosságokat jelöl, melyeknek az áldozata cigány és a gyilkosság indítéka az, hogy a célszemély cigány.
Valósak-e:
A cigánybűnözés valós, a mindennapi életben lehet látni, illetve egy börtönbe lehet látogatni, egyből látszik az etnikai összetétel. A cigánygyilkosság lehet hogy valós, lehet hogy nem, hiszen az egyértelmű, hogy cigányokat öltek meg, de nem bizonyított, hogy ezek a gyilkosságok azért történtek-e, mert azok az emberek cigányok voltak, vagy más lett volna ezeknek a gyilkosságoknak az oka.
Jogosak-e:
A cigánybűnözés kifejezés jogosságához nem fér kétség, bármikor be lehet bizonyítani, hogy a kifejezés által megjelölt témakörben van bőven amiről beszélni. A cigánygyilkosság kifejezés használata korai, akkor lenne jogos ezt a kifejezést használni, ha számottevő mennyiségű gyilkosságot követtek volna el, melyről bebizonyosodott hogy ebbe a kategóriába tartozik.
Ezért azt szeretném kérdezni, hogy Önnek nem furcsa az, hogy cigánybűnözésről nem lehet beszélni, mert a kifejezés rasszista, de a cigánygyilkosságokról gond nélkül lehet beszélni? Nekem ez kettősmércének tűnik.
Bocsánat, nem állt szándékomban megsérteni. Csak egyszerű iróniával akartam élni. Cserébe megkaptam a megmondóember kinevezést, ezzel szerintem kvittek lehetünk.
A választási rendszer akkor is jobb mint mondjuk II. József példája a rendeletekkel. Régen is hívtak össze országgyűléseket igencsak vitatható reprezentativitással, olyan időközönként, amikor őfelsége épp úgy gondolta.
Budaházyék ügyében szerintem a vád koncepciós, nem a bíróság. Az is politikai okokból történhet, mert az állam ellenes mozgalmárokat nem tűrik a hatóságok. Pedig szerintem ő még nem veszélyes a demokráciára, de valahol érthető az apparátus alacsony küszöbingere.
Én a mai politikai közéletben értett demokráciáról beszéltem értem ezt úgy, hogy ha ma valaki azt mondja demokrácia különösebb feltüntetés nélkül akkor nem athénra, rómára, őskeresztény szektákra vagy az utópikus eszmékre stb. utal, hanem a parlamentáris rendszerre.
GDP, revízió... az egyik kifejezi az éves nemzeti összterméket, konjuktúra idején nő, dekonjuktúra esetén csökken. Nem értem miért buknának be a köztársaságok, csak mert most épp recesszió van. A másikhoz meg mit szólnának a románok, szlovákok, szerbek? Maga felvetés is teljesen elrugaszkodott a talajtól.
Ha egy alkotmány nem garantálná a rendszer biztonságát, akkor minden napra jutna egy hitler vagy sztálin. Nem értem miért tűnik furcsaságnak. Hitler egy szörnyen demagóg propagandával került hatalomra, és nem elfeledve hogy némi "rásegítés" is kellett neki erőszakkal. És ma a németek is enyhén szólva elutasítóak a hitlerfélékkel.
A cigány és a zsidó téma kényes, nem lehet száraz tényekként viszonyulni mindenhez. A következményekre is gondolni kell. Márpedig az ha elárasztaná a sajtót a cigányok bűnelkövetéseiről szóló hírek, az amúgy fennálló probléma kezelésének nagyon sokat ártanának.
Tisztelt Taksonyfalvi,
egy kormány nem törekszik arra, hogy leváltsák, de ritka az, hogy egy hatalmat kétszer egymás után megszavazzon a népesség, ezért lopnak mindent el amit lehet a tagjai.
"A 4 év annyi idő, hogyha egy kormány elhibázott politikát folytat, azt ne folytathassa, de a jót megkezdje."
Itt teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a jó és rossz politika lehet rövid-, közép- vagy hosszútávú. A rövid távú intézkedéseked végig tudja vinni egy kormány négy év alatt ha jó, ha nem jó az az intézkedés. Egy középtávú politikát végig lehet vinni adott esetben akkor is, ha az rossz, van viszont olyan eset is, amikor nem lehet végigvinni, még akkor sem, ha jó a mandátum lejárása miatt. A hosszú távú stratégiákat pedig soha sem lehet végigvinni egy köztársaságban, mert nehezen érthetőek és az új kormány minden bizonnyal szöges ellentétben fog működni a régi kormány stratégiájával. Az igazságszolgáltatás mióta független? Gondoljon csak Budaházy, Szász és társaik helyzetére. Ott mennyire független a bíróság, ahol politikai megrendelésre történnek perek?
A szovjet tipusú rendszer igenis demokrácia. Népi demokrácia. Nem liberális, kapitalista piaci alapokon működő demokrácia, hanem a demokráciának egy másik fajtája. Az, hogy minden a mindenkié és mindenki egyenlő egyértelműen demokratikus, vagy, ha úgy tetszik néphatalmi alapelv. Ezért a kommunizmus ideológiai alapja igenis demokratikus.
Ami fénylik nem mind arany, de ami fénylik, azt a fotonok segítségével látjuk. Az pedig nem fontos, hogy a megmondóemberek mit értenek demokrácia alatt, hanem az a fontos, hogy mit jelent a kifejezés. Ha másra gondolunk, akkor használjunk más kifejezést. A demokrácia szó a görög demokratia szóból ered, mely szónak a töve démosz népet jelent, a kratein szó jelentése uralkodni és a szó végén található ia pedig egy képző. Vagyis minden társadalom, mely a népi uralmat biztosítja demokratikus. Vagyis az athéni társadalom, a szocialista társadalmak és a liberális, kapitalista piacorientált demokrácia mind demokratikusak.
A demokrácia liberális alapjaival nem az a baj, hogy liberálisak, hanem az, hogy rendszerint olyan játékszabályokat hoz egy köztársaság, amelyek bebetonozzák a rendszer alapjait. Ha a nép egy nem demokratikus kormányt akar, akkor a nem demokratikus kormány demokratikusan kell kormányozzon, ez bele van kódolva a rendszerbe. Emellett nem minden ami nem liberális az diktatúra, a magyar történelemben számtalan példa volt országgyűlésre, hogy csak egy példát mondjak, mely cáfolja az általánosító kijelentést. Sőt, van amikor az emberek diktatúrát akarnak, ne feledjük, hogy a német társadalom milyen boldogan szavazta meg a vitathatatlanul diktátor Hitlert.
"Ez körülbelül így folytatódhatna: A kapitalista imperiál-terroristák szembeszegülnek az orosz és baráti népekkel, a népek közt megkezdett barátságok szétzilálására törekszenek..."
Én az Ön állításai közül sokat tudtam volna kiforgatni vagy nevetségessé tenni, mégsem süllyedtem le erre a szintre.
A GDP egy mérték, tisztelt Taksonyfalvi, ami a gross domestic product rövidítése. Ezzel mérik a termelékenységet, viszont az a gazdaságnak csak egyetlen vetülete, jellemző, hogy a politikusok erre szoktak hivatkozni, mert a kapitalizmus egyik legnagyobb tévedése, hogy nem fogja fel, hogy valami nincs, vagy nem lesz. Olajárakat mérnek, de nem arról beszélnek, hogy mi lesz ha elfogy az olaj. A GDP is ennek, a jéghegy csúcsát óvatosan kapirgáló, a lényeg lényege lényegében lényegtelen hozzáállású politikusok figyelmében játszik központi szerepet. A GDP nem fontos, hanem nagyon fontos. Viszont ne feledjük, hogy a GDP gyűlöli a gyermekszületést és szereti a temetést. A GDP egy életellenes mérték és használata szükségszerű, de csak az összes többi lényeges tényező figyelembe vételével. Egyrészt egy folyamatosan termelő, de éhező ország rosszabbul áll, mint egy primitív törzs, amelyik gond nélkül élhet, ehet-ihat, mindene megvan és szinte semmit sem termel. Ezért a termelés mennyisége önmagában nem fontos. Inkább csináljunk egy nem eldobható raffiazacskót, ami kibírja tizenöt évig a terhelést, minthogy csináljunk 15 műanyagszatyrot, amelyek hamar kiszakadnak. Vagyis azt is meg kell nézni, hogy mire van szükség, ebből mennyi van termelve, valamint lehetne-e hatékonyabb módszerrel megoldani. Nem az kell egy társadalomnak, hogy minél többet termeljen vagy másképp fogalmazva robotoljon, hanem hogy minél hatékonyabb legyen a munkája, minél kevesebb munkára legyen szükség és a megtermelt javakat minél jobban fel lehessen használni. Ez az, amit úgy látom hogy nem ismernek fel a kapitalisták, ugyanis tizenöt műanyagszatyor megtermelése jobb a GDP számára, mint a raffiazacskó elkészítése, mert több nyersanyagot kell vásárolni, amivel támogatjuk a nyersanyagipart, több ember kell dolgozzon tizenöt műanyagszatyron mint egy raffiazacskón, azt több vásárlással veszik meg az emberek és miután el lesz dobva nagyobb szennyezést okoz a környezetnek, ezért többet kell termeljenek a környezetet takarító és karbantartó cégek ezeknek a zacskóknak az eltakarítására. Ez az, amit a fogyasztótársadalom rosszul csinál. Kizárólag a termelés mennyiségéről beszélnek, de arról nem, hogy ennek a termelésnek hanyad részére lett volna szükség, a leghatékonyabb ismert modell ennek az elvégzett munkának hanyad részét igényelte volna, mennyi vásárlás történt feleslegesen, a termelés hány százaléka volt kifejezetten káros a társadalomra és miért, stb., stb., stb.
Egy személy tévedhet abban, hogy mi a nemzet érdeke, de ha ingyen levesekkel döntjük el, hogy mi a nemzet érdeke, akkor csak a nagy számok törvényének köszönhető, hogy van esély arra, hogy valamikor a nemzet érdekei valóban érvényesüljenek. A revizionizmus egyáltalán nem lehetetlen és nem értelmetlen. Emberek millióiról nem lenne szabad így lemondani, ezért nem értelmetlen. A lehetetlenséggel kapcsolatban pedig gondoljon vitéz nagybányai Horthy Miklósra, aki a Magyar Királyság kormányzójaként részben meg tudta ezt valósítani, míg az ország feldarabolását az első köztársaságnak köszönhetjük. Leszerelték a honvédséget, úgy vesztettük el a háborút, hogy ellenséges katona nem tette be a lábát az országba. A honvédség a Kárpátok vonulatában úgy visszavert volna minden esetleges támadást, hogy annak se híre se hamva nem maradt volna. Sőt, a törököket is fel akarták darabolni, csak a törökök nem szerelték le a hadsereget. Ha pedig ezeket a tényeket nézzük, akkor látjuk azt, hogy köztársaságban lett feldarabolva az ország, királyságban lett visszaszerezve az elcsatolt területek fele és a mai köztársaság nem is hajlandó tárgyalni róla, Horn Gyula és Ion Iliescu aláírtak egy paktumot is, mely szerint Magyarországnak nincs semmiféle területi igénye Romániával szemben. Eközben a románok próbálnak területet szerezni a bolgároktól és egész Moldovára is fáj a foguk. Igen, ők beszélnek határrevízióról gond nélkül, nem számít hogy a bolgároktól megszerzendő területhez semmi közük, ők revíziót akarnak. Mi miért ne beszélhetnénk Erdélyről akkor velük? Vagy esetleg a Felvidékről a sosemvolt Szlovákiával, vagy Délvidékről a már-nem-Jugoszlávia Szerbiával? Kárpátaljáról a már-nem-Szovjetúnió Ukrajnával? A határrevízióval való foglalkozás nem lenne szabad hogy kérdéses legyen, a politikai irányzatok közötti egyik nagy különbség az kellene legyen, hogy ki hogyan képzeli el a határrevíziót és milyen lépéseket akar tenni. Nincs értelme a határrevíziónak? Ezt érdemes lenne a temerini fiúknak mondani, vagy azoknak az embereknek, akik elvesztették szlovák állampolgárságukat, mert felvették a magyart. Esetleg azoknak a marosvásárhelyi magyar orvostanhallgatóknak, akik azért nem tanulhatnak anyanyelvükön, mert Románia a nemzetközi normákat és saját törvényeit megszegte.
Romániában sem volt számonkérés. Lelőtték gyorsan karácsonykor Ceausescut, hogy ne beszéljen, Románia mind a mai napig a volt szekusok országa. 500 emberre legalább egy volt szekus jut.
Magyarországon nem éltek lovagok? Szent László lovagkirályunk ezzel a kijelentéssel nagyon nem értene egyet, ahogy a máig létező lovagrendjeink sem.
Nem kell kihegyezni senki ellen a tömegeket, viszont ott tartunk, hogy nem ismerik el a cigánybűnözés létét, amikor minden ember aki itt él, látja, hogy gyakori a cigányok körében a bűnözés és vannak olyan tipikus bűncselekmények, melyek leginkább a cigányokra jellemző. Egy kriminológiai fogalmat nem fogadnak el, sőt beszélni sem akarnak róla, miközben nem lehet beszélni az elkövetők származásáról. Igenis lehessen elmondani, hogy az elkövető magyar volt, (persze a cigánygyilkosság kifejezés senkinek sem szúr szemet, csak a cigánybűnözés) cigány volt, vagy milyen más nemzetiségű. Ez nem uszítás, hanem a tények közlése.
Ha a zsidókat valamilyen kritika éri, felbolydul a méhkas.
Barát Zsolt felszólalása helyén való{szuverén véleményem}
Sajnos ma is fenn áll még a spirituális gyilkosság.
Gondoljunk Táncos Gábor ügyére, vagy annak a pár éve a palotai erdőben meggyilkolt kislány esetére.
Kényes kérdésre tapintott Baráth Zsolt, hogy ennyi év után is a zsidóság "vért" kíván, csak most a Baráth Zsolt "véréért" nyüszítenek, ezzel igazolva számomra, hogy megtörtént és meg is történhet, hiszen őket senki nem ítélheti el.