A Szabad Európa Rádió Magyar Osztályát 1950 elején szervezték meg New Yorkban. A magyar adások 1951. október 6-án indultak. A támogatók köre – Varga Béla vezetésével – a Magyar Nemzeti Bizottmányhoz tartozó politikusokból alakult meg. A magyar adások készítői a Szabad Európa Bizottság bérelt irodahelyiségeiben, az Empire State Buildingben dolgoztak. Az itt készült műsorok hangszalagjait repülőgépen Athénba szállították, majd egy hajón lévő rádióállomás közvetítésével sugározták Magyarországra. A New York-i Magyar Osztály vezetője Vajda Pál újságíró volt. A munkatársak között szerepelt például Gellért Andor író, Wagner Ferenc történész, Tóth Bálint, korábban külügyi tisztviselő, Békeffy László konferanszié, Faragó László újságíró stb.(1)

A Szabad Európa Rádió müncheni központjaA müncheni központú magyar rádió 1974-ig az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) ellátmányából és a Kereszteshadjárat a Szabadságért (Crusade for Freedom) nevű szervezet gyűjtéséből tartotta fenn magát.(2)

1974-től működését az amerikai kormány a kongresszus által megszavazott költségvetési összegből biztosította, munkáját a Nemzetközi Rádiózási Hivatal (Board of International Broadcasting, BIB) irányította. Az adótornyok Németországból és Portugáliából sugározták a magyar nyelvű műsort először napi 19, majd 11 órában, az adásidő 1991. áprilisától napi 6 órára csökkent.(3) Valószínűleg ezért mondta Borbándi Gyula, hogy a SZER az amerikai propaganda intézményei is volt egyben.(4)

A magyar adás első vezetője Dessewffy Gyula egykori kisgazdapárti újságíró lett, de munkatársai között szerepelt többek között Márai Sándor író is.

A magyar adások megkezdése alkalmából Frederic R. Dolbeare, a Szabad Európa Bizottság elnöke a következőket mondta: „… az önöké lesz, a magyar nemzeté. Mi, amerikaiak szabad magyarok kezébe adjuk át ezt a rádiót és csak azt kérjük, maradjanak jó magyarok, szolgálják híven és pontosan hazájukat, fejezzék ki a magyar nép szabadságvágyát, állítsák ezt a rádiót a szabad emberiség szolgálatába.” (5) Ilyen lelkesedéssel kezdte meg munkáját a Szabad Európa Rádió.

A magyar adásnak állandó politikai, gazdasági, történelmi, vallási, kulturális, irodalmi, zenei, szórakoztató és más jellegű műsorai voltak. Minden kerek órában híreket mondtak, a SZER magyar adásának erőssége volt a gyors hírszolgálat. Megszólaltattak magyar emigráns politikusokat, írókat, tudósokat, művészeket, és figyelemmel kísérték a határon túli magyar kisebbség ügyét is.(6)

SZER, mint ellenségkép

1950-ben alakult a Belügyminisztérium hírszerzéssel megbízott főosztálya Farkas Vladimir ÁVH alezredes 1990-ben megjelent könyvében a következőket írja: „(…) állambiztonsági szempontból indokolt és helyes volt mindent megtenni annak érdekében, hogy az ellenünk tevékenykedő felderítő központokba és a szolgálatukba szegődött emigráns szervezetekbe minél sikeresebben beépüljünk. Ebből következik, hogy a Szabad Európa Rádió magyar osztályának megalakulása után ez természetesen a legfontosabb célpontunk egyikévé vált. ”(7) 1952-re gyűjtött össze a hírszerzés annyi adatot a SZER-ről, hogy február 28-án dossziét nyitottak róla.(

Mint minden diktatúrának, a kommunizmusnak is szüksége volt egy ellenségképre, amit mind a Rákosi, mind a Kádár rendszer a Szabad Európa Rádióban látott. Már a kezdettől fogva nem mint hírközpontról, hanem, mint kémszervezetről számoltak be a jelentések, amik a későbbiekben több bonyodalmat is okoztak, ugyanis sokszor a belügyi dolgozók sem tudták, hogy a jelentések, amiket olvasnak a propagandának készültek vagy éppen „belső használatra”. Az első években ugyanis „általános információik” voltak, 1957-től viszont igyekeztek egy árnyaltabb adatcsomagot is készíteni belső használatra.

A forradalom után a magyarországi megtorló terrort kiterjesztették a külföldi „ellenséges intézményekre” is. Az állambiztonság SZER-ellenes munkamódszereihez tartozott az erőszak alkalmazása is: betörés, emberrablás, robbantási és gyilkossági tervek.(9)

Ügynökbeszervezési módszerek

Az évek során beszervezett ügynökök fő feladata volt leleplezni a SZER kémhálózatát, tények hiányában azonban nem tudtak semmit felmutatni, de állambiztonság kitartott ez az álláspont mellett.(10)

„…minden olyan személy, akinek kiutazását az Útlevélhivatal engedélyezte, alkalmas megbízással való ellátásra. (…) Az operatív feladatokhoz célkitűzésekhez kell keresni személyt és nem fordítva.”(11)

Három kategóriába sorolhatók a beszervezési módszerek. „Hazafias alapon” történő az első, amelyről nem ritkán kiderült, hogy nem feltétlenül a kommunizmushoz való hűség vezérelte az egyéneket; amelynél terhelő, kompromittáló adatokat alkalmaznak, fenyegetnek, az a pressziós módszer; a harmadik kategóriába pedig azok sorolhatók, akiket anyagi érdekeltség vezérelte.(12)

Ügynökök:

Bornemissza János
Bornemissza Jánost felesége miatt fenyegették, ugyanis az egyszer hangoskodásért feljelentett néhány munkaszolgálatost. A jelentésben szerepel, hogy pressziós alapon próbálták beszervezni, és hogy nagyon szereti a feleségét, de említésre kerül az is, hogy „erősen magyarkodó érzésű” és hogy kommunistaellenes. Aláírta a beszervezési nyilatkozatot, de mire örülhettek volna az állambiztonsági szervek az új ügynöknek, az disszidált. 1955-ben csatlakozott a SZER-hez. Az ÁVH emberei megpróbálták azzal fenyegetni, hogy nyilvánosságra hozzák a beszervezési nyilatkozatát, de nem jártak sikerrel. Bornemissza egyetlen levelet küldött, de a levél tartalma el is hangzott egyik rádióműsorban. 1964. március 16-án dossziéját megjegyzés nélkül zárták le.(13)

Zacher Ferenc
Beszervezése a jelentések szerint hazafias alapon történt, de ma már tudvalevő, hogy súlyos beteg lánya ausztriai gyógykezeléséért cserében írta jelentéseit. 1957.05.16-ától 1990.03.03-ig állt a hatalom szolgálatában. Több „különösen értékesnek” bélyegzett dokumentumot is átadott. Jelentett Ekecs Gézáról, Borbáni Gyuláról, Biklich Gáborról, Molnár Józsefről.(14)

Kasza László
1990 tavaszán Kasza László a Szabad Európa Rádió (SZER) akkreditált tudósítója volt Budapesten. A Penta Hotelben (ma Mercure Buda) lakott. Néhány héttel a választások előtt megkereste reggelizés közben egy jól öltözött fiatalember, hogy bizalmas dologról szeretne vele beszélni. Leült, és örömét fejezte ki, hogy Deutsch Tamás előző este épségben visszahozta az autóját. (Deutsch néhány napig az ő autójával járt választási körúton, mert a Fidesznek akkor nem volt gépkocsija.) Látva meglepődését, nevetve hozzátette: "Kasza úr, nekünk az a dolgunk, hogy mindent tudjunk." Aztán a tárgyra tért: Érdeklik-e azok az iratok, ügynöki jelentések, amelyeket az Állambiztonsági Szolgálat gyűjtött össze róla? Kérdésére, hogy kihez van szerencséje, elővett a táskájából három papírt. Mindegyiken "Szigorúan titkos" felirat a jobb felső sarokban. Az első egy jelentés volt arról, hogy néhány nappal korábban találkozott a Váci utcai "Anna" eszpresszóban Fodor Gáborral, a Fidesz akkori vezetőségi tagjával. A másik arról számolt be, hogy két évvel korábban, Londonban, ekkor és ekkor egy hotel halljában hosszasan beszélgetett Tamás Gáspár Miklóssal. A harmadik jelentés 1986 októberéből származott. Az ügynök közölte, hogy végrehajtotta a központ megbízását: felhívta édesanyját, hogy "baja lehet az unokájának, ha a fia nem hagyja azonnal abba az 1956-os ellenforradalomról szóló dokumentumműsorát a SZER-ben". Aztán tett egy ajánlatot, hogy tízezer dollárért átadja az iratokat Kasza Lászlónak, de ő elutasította azt, mondván, hogy egyrészt nincs ennyi pénze, másrészt pedig elvakultan bízott a közeli választásokban.

Az említett dossziék azóta sem kutathatók. Nem tudni, léteznek-e még vagy megsemmisítették őket, elvesztek, vagy éppen a mai napig titkosítva vannak.(15)

A SZER-re vonatkozó ügynöki jelentések 1975-ig elvben hozzáférhetőek a kutatási engedéllyel rendelkezők számára. Elvben, mert egyrészt a munkatársak személyes dossziéit (az 1975 előttieket is, csakúgy, mint az enyémet) titkosították. Másrészt az 1951 és 1956 közötti anyag rendkívül hiányos. Ennek egyik oka az lehet, hogy a forradalom idején sok irat eltűnt. Ellopták vagy megsemmisítették.

Az utolsó tizenöt évről viszont csupán néhány - SZER-t vagy/és munkatársait - érintő, 1975 és 89 közötti, úgynevezett „Napi Információs Operatív Jelentés” hozzáférhető. Utána, a SZER megszűnéséig (1993. október 31.), semmi. Az operatív jelentésekből viszont kiderül, hogy legalább a rendszerváltó választásokig volt a hírszerzésnek Münchenben a magyar osztályon és később a budapesti szerkesztőségben beépített ügynöke. Ő vagy ők, beszámoltak mindenről, ami az osztályon történt, a konferenciákon elhangzott.(16)

„Vámos” és „Horváth”
Vámos és Horváth egyidejűleg volt a SZER és a Látóhatár munkatársa. Beszervezésüket az állambiztonság joggal tekintette egyik legnagyobb sikerének. Bár 1957-ben mindkettőt elbocsátották a SZER-től, a tőlük szerzett információk a rádióról, munkatársairól, az emigráció főleg irodalommal foglalkozó értelmiségéről és csoportosulásairól fontos volt az állambiztonság számára. Tevékenységük és a tőlük származó értesülések hozzájárultak az állambiztonság fő célja, a SZER-en és az emigráción belüli bomlasztó munka sikeréhez.

A hírszerzés Vámost először „Nekli”, Horváthot „Bergman” fedőnéven tartotta nyilván. Beszervezésükről egy feltehetően 1961-ben készített, dátum nélküli összefoglaló jelentés ezt írja: "Sikerrel végződő beszervezési akciót kezdtek meg 1953-ban „Nekli” fedőnevű későbbi ügynökkel. (...) „Nekli” 1953-as és azt követő megközelítései sikertelenek voltak, de mégis felébresztették benne a hazatérés lehetőségének reményét, amivel társára, „Bergmanra” is hatással volt.” Vámosról és Horváthról közös aktát fektetett fel az állambiztonság. Mindketten ígéretet kaptak arra, hogy bizonyos idő után hazatérhetnek, és elhelyezkedhetnek a magyar irodalmi életben. Ennek fejében „leleplező" és „kompromittáló" könyvet írnak a SZER-ről, munkatársairól, valamint „az Egyesült Államok imperialista politikájáról". A dosszié első dokumentumai már közlik a SZER-munkatársak névsorát, a szerkesztők írói nevét, egymondatos szubjektív jellemzését. Hazatérésük után ők készítették el az első pontos anyagot a SZER magyar osztályának személyi összetételéről, az adások politikai hátteréről, az amerikai irányítás gyakorlatáról.(17)

„Beke” és „Révész”
A fellelhető dokumentumok szerint a hírszerzésnek közvetlenül a forradalom előtt két, huzamos ideig dolgozó, beépített ügynöke volt a SZER-nél. „Beke" és „Révész". „Beke" a SZER tevékenységéről az ellenforradalom alatt összegyűjtött információit csak 1957 tavaszán tudta átadni írásban. Lényegében ez volt az első megbízható információ a SZER központból az ellenforradalom után. „Beke" személyazonosságát nem lehet egyértelműen megállapítani. Személyéről és jelentéseiről minden bizonnyal felfektettek egy dossziét (mint más fontos ügynökök esetében is), de az vagy elveszett, vagy továbbra is titkosított. Feltehetően "Beke" volt az állambiztonság legintelligensebb, legjobban értesült ügynöke a SZER-nél a forradalom idején. Tárgyilagos jelentései lehetővé tették a hírszerzés számára, hogy - legalább belső használatra - a valóságnak megfelelő képet alkosson a SZER politikájáról, a szerkesztőség magatartásáról.(18)

„Ekecs”
Ekecs (későbbi írói neve a SZER-nél Cseke László) volt az első, akiről 1950-ben önálló dossziét fektetett fel az állambiztonság Ekecs Géza ügye címmel. Ekecs a "Kóbor Tamás" fedőnevet kapta.

Egy 1951. október 31-i összefoglalóban Ekecs már mint „a francia hírszerzőkkel kapcsolatban álló” személy szerepelt. Pontos tervet dolgoztak ki megközelítésére. E szerint a francia követségen dolgozó „rezidens” visz Ekecs hoteljébe egy anyjával íratott semleges tartalmú levelet, amelynek célja a bizalomkeltés a kézbesítővel szemben. A párizsi találkozó háromszor egymás után sikertelen volt. „Kóbor megbízhatatlan, soha nem tartózkodik a hotelben, amikor keressük. Konspiratív okokból előzetesen nem telefonálunk” (jelentés 1951. március 2-án). A központ viszont a párizsi „rezidens” munkájával volt elégedetlen. Ezért Budapestről küldenek ügynököt. Összefoglaló jelentés: „Ez év áprilisában kiküldtük Párizsba „Lakatos Ferenc” fedőnevű titkos munkatársunkat, akinek feladata lett volna „Kóborral” a személyes kapcsolatot felvenni, személyét tanulmányozni és beszervezésére javaslatot tenni. Személyes kapcsolat „Kóborral” nem jött létre, mert ezúttal is külföldön tartózkodott." Még kétszer küldtek ügynököt Párizsba. Az eredmény ugyanaz. Időközben Ekecs beszervezése különösen fontossá vált, mert kiderült, hogy Münchenbe költözött, és a SZER-nél dolgozik. Tudták azonban, hogy útlevele meghosszabbítására időnként Párizsba kell utaznia. Ekkor ismét elhatározták, hogy "Kóborral a kapcsolatot a párizsi rezidentúra beosztottja, Szekeres Zoltán elvtárs vegye fel. A kapcsolatfelvétel megteremtéséhez (...) Szekeres elvtárs időközönként felhívja telefonon a Hotelt, ahol „Kóbor” lakik és különböző ürügyekkel igyekszik megtudni „Kóbor” visszatérésének időpontját. Miután megállapítást nyert, hogy „Kóbor” Párizsban tartózkodik, úgy Szekeres elvtárs felkeresi „Kóbort” a Hotelben, nevezett lakhelyén.” (19)

Ez a próbálkozás is sikertelen volt. Szekeres rezidens panaszkodik, hogy a „…a néger portás szerint „Kóbor” megbízhatatlan, soha sincs a hotelben, ha keresik, mindig moziban van”. A központ összegez: „...általunk ismeretlen körülmények folytán „Kóbor Tamás” a müncheni SZER-hez került át. (...) Levélellenőrzési adataink szerint félévenként Párizsba megy át útlevelének meghosszabbítása céljából. (...) 1954 folyamán 2 hónapos közel-keleti utazáson vett részt. Utazásának célját nem ismerjük. (...) Eddigi tanulmányozás során megállapítottuk, hogy „Kóbor Tamás” soviniszta beállítottságú, aki nagyon szereti Magyarországot. Pl.: tragikus kétségbeesés hangján írt 1954-ben a magyar labdarúgó válogatott vereségéről a döntőben. (...) Anyját nagyon szereti, ahhoz nagyon ragaszkodik. (...) A vele való foglalkozás célja az volt, hogy személyén keresztül a francia hírszerzés hálózatába beépüljünk. Figyelembe véve azonban, hogy nevezett a müncheni SZER-nél dolgozik, és csak ritka időközökben megy át Párizsba, a kapcsolatlétesítést nem sikerült megvalósítani." Francia vonalon ennek következtében a vele való foglalkozást megszüntették. Egy „Határozat” megszünteti Ekecs körözését, „...mivel nevezett hollétéről tudomásunk van. A körözési dosszié megszüntetését és személyes dossziévá való minősítését javaslom. Bánfalvi József r. őrnagy, Móró István r. alez. Osztályvezető”(20)

A rendelkezésre álló adatok szerint ez volt a hírszerzés 1956 előtti beszervezési próbálkozásainak egyik leghosszabb (öt év), legtöbb itthon élő személyt érintő, legköltségesebb (ügynökök itthoni foglalkoztatása, franciaországi utaztatása) és egyben legeredménytelenebb akciója: addig sem jutottak, hogy személyesen beszéljenek a célszeméllyel.

Utolsó adás

A rendszerváltozással a SZER magyar adása betöltötte hivatását, és 42 év után, 1993. október 31-én megszűnt. Az indokok között a csökkenő hallgatottság és az amerikai költségvetési takarékosság szerepelt.

A sárgával jelölt területekre sugározták a SZER utolsó adásátRibánszky László, a magyar osztály igazgatója volt az utolsó, aki a Szabad Európa Rádió hullámhosszán megszólalt. Búcsúzóul a következőket mondta: „Kedves hallgatóink! Magyarországon, a Kárpát-medencében, szerte a világon! Több, mint 42 éven át tartó folyamatos működés után a Szabad Európa Rádió magyar osztálya számára elérkezett a búcsú pillanata. Még sokáig fogják vitatni, miért a magyar osztály működését szüntették be elsőként a térségben, milyen szerepet játszott a döntésben Amerika elfordulása Európától, Magyarország washingtoni megítélése, Clinton elnök takarékossági programja. Megmenthette-e volna a magyar műsort, ha a hazai politikai pártok előrelátásról tesznek tanúbizonyságot és közmegegyezéssel biztosítanak otthoni megszólalási lehetőséget rádiónknak. A tűnődés folytatható, de most mondottam, ez most a búcsú pillanata, amerlyben az érzelmeknek is helyük van. A napi munka sodrásában sohasem beszéltünk arról – miért is beszéltünk volna – hogy mit jelentett nekünk, nyugaton élő magyar újságíróknak ennél az intézménynél dolgozni. Jelentett elsősorban és mindenek előtt szolgálatot a tőlünk több száz kilométerre élő meggyötört, leigázott, de a küzdelmet és önnmagát soha fel nam adó nép szolgálatát, amitől lélekben sohasem szakadtunk el. Jelentett azután életformát – amerikai intézménynél, Németországban, nemzetközi munkahelyi környezetben magyar voltunkat megőrizni, miközben nyugati demokratikus értékeket igyekszünk hazafelé közvetíteni. Hálásak lehetünk az amerikai népnek, hogy ezt a szolgálatot több mint négy évtizede már (…), és hálásak lehetünk a sorsnak is, hogy mindazt, amiért a magunk szerény eszközeivel a messzi távolból küzdöttünk, Magyarország felszabadulása, demokratikus átalakulása még a mi életünkben, a szemünk láttára valósul meg. A visszajelzésekből tudjuk, az önök számára sem volt közömbös az a tudat, hogy van külföldön egy maroknyi magyar publicista, újságíró, író, aki önök helyett is kimondhatja azt, amit odahaza tiltanak, aki óvja a történelmi viharoktól a hagyomány lángját, aki magyar szívvel érez, de nyugati fejjel gondolkodik, és próbál segítséget nyújtani a világ dolgaiban való eligazodásban. Ugye megértik, hiányozni fognak nekünk kedves hallgatónk. Hiányozni fog bírálatuk, dicséretük, hozzánk való ragaszkodásuk, a tudat, hogy ami a Szabad Európa Rádióban elhangzik, nem pusztába kiáltott szó. Sok szép közös emlékünk van. Féltett kincsként fogjuk őrizni. Isten Önökkel!”(21)

Összességében elmondható, hogy az Állambiztonsági Hivatal nem ok nélkül tartott a Szabad Európa Rádiótól. Nem úgy, mint ahogyan azt a korabeli jelentésekben olvashatjuk. Nem a kémkedéstől kellett tartaniuk, hanem attól, amit jelképezett. A SZER hallgatásával ugyanis a maga recsegős mivoltával is kaptak a meggyötört magyar emberek néhány percnyi szabadságot. Az ablak mellé kuporodott, fülelő kis társaságok tagjai pedig az elcsípett szavaktól bajtársakká váltak Ha csak kis időre is tudták hallgatni, mégis tudták, hogy nem hiába küzdenek, hogy eljön még a hőn áhított szebb jövő, s nem törtek meg.

(1) Simándi Irén: Magyarok a Szabad Európa Rádió hullámhosszán, Gondolat kiadó, Budapest 2005,19. oldal
(2) Múlt-kor történelmi portál 2011.10.06.- http://mult-kor.hu/20111004_hatvan_eve_indult_a_szabad_europa_radio_magyar_adasa (3) u.o.
(4) Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985. I. kötet, Európa kiadó, 1989, 403. oldal
(5) u.o. 172. old
(6) u.o.
(7) Farkas Vladimir: Nincs mentség. Az ÁVH alezredese voltam. Budapest, 1990., Interart Stúdió 304. old
( Kasza László: Mókusok az angolkertben. Noran Libro Kiadó, 2009. 11. old.
(9) Kasza László: Mókusok az angolkertben* 26. old
(10) Kasza László: Mókusok az angolkertben* 12-15. old
(11) Tabajdi Gábor – Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt . 1956-os intézet, Corvina 2008.173. old.
(12) Kasza László: Mókusok az angolkertben* 34-35. old
(13 )u.o. 35-36. old
(14) u.o. 38-41. old
(15) u.o. 5-7. old
(16) Kasza László: Ügynökök a Szabad Európa Rádiónál in: Élet és irodalom, LII. évfolyam 11. szám. 2008. március 14.
(17) Kasza László: Mókusok az angolkertben* 160-166 old
(18 )u.o. 151-157.old
(19) Kasza László: Ügynökök a Szabad Európa Rádiónál in: Élet és irodalom, LII. évfolyam 12. szám, 2008. március 21.
(20) U.o
(21) Szabad Európa Rádió utolsó percek 1993 - http://www.youtube.com/watch?v=qgXJ3LttVuY

* Kasza László: Mókusok az angolkertben. Noran Libro Kiadó, 2009.

Szakál Boglárka

(Szent Korona Rádió)