Ekkor elkezdődött a napjainkig tartó rombolás a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével, ugyanis sokan tudni vélik, hogy a hatalomnak a temető azért volt útjában, mert csak a magyar múltat idézte.
Többen cinkossággal vádolták a város vezetésében lévő magyarokat abban, hogy eltüntették az Olaszi temetőt.

"1980-ban apukám nagynénjét engedéllyel eltemethettük a meglévő családi kriptába. Gyakran kijártunk rendbe tenni a sírt. Pár év múlva elkezdték feltúrni a temető egy részét. Akkori osztálytársaim csontokat szedtek ki a feltúrt földből. Aztán márványtömböket borogattak fel, kriptákat fosztottak ki, a kriptákban hajléktalanok laktak, a szemközti tömbházak lakói a temetőben sütötték a szalonnát vagy a télire szánt vinettát (padlizsánt- a szerk.). A kápolnákból sátánista kegyhely lett, lányokat erőszakoltak meg ott. A városvezetés és az emberek mindezt tétlenül nézték. A temető egy részét felszámolták a görög katolikus templom felépítésére, másik részén református templom épült. Akinek pénze volt, exhumáltatta hozzátartozóját, akiknek pedig nem volt rokonuk vagy pénzük, azok földi maradványait a buldózerek szétrombolták. Aztán úgy gondolta a városi vezetés, hogy jó lenne egy parkot létesíteni a temető megmaradt részéből. Jelenleg egy kis darabka elhanyagolt dimbes-dombos, gazos terület jelzi, hogy valamikor az a terület temető volt, ahová az emberek szeretteikhez jártak.
Pár éve még voltak sírok a temetőben. Félelemmel lépkedtem közöttük, minden neszre odafigyelve, nehogy megtámadjon valaki. A riadtságot csend és emlékezés ellensúlyozta. Elolvastam a sírokon álló feliratokat, és éreztem: ez egy olyan alkalom, ami nemsokára emlékké válik. A mai gyerekek talán már azt sem fogják tudni, hogy azon a helyen temető volt. A megsemmisítés helyett történelem maradhatott volna a város szívében ez a hely."- írta egy nagyváradi lakos ez év márciusában.

Csomortányi István, a Magyar Polgári Párt (MPP) nagyváradi szervezetének alelnöke tegnap délelőtt telefonon kereste meg a Reggeli Újság szerkesztőségét, arra hívva fel figyelmüket, hogy a volt váradolaszi temetőben egy nemrég elkezdett építkezés következtében a fundamentum kiásásából származó földkupacokon emberi maradványok hevernek szanaszét. Az építkezési terület jelenleg a görög katolikusok tulajdonát képviseli és az elmúlt években felépített templomuk közvetlen szomszédságában található. Az új beruházással öregek otthonát hoznak létre.

Csomortányi megkereste Olimpiu Todorean görög katolikus papot, aki az építkezés felelőse. Beszélgetésük során a tisztelendő megértést tanúsított, sajnálatát fejezte ki a történtekért és megegyeztek abban, hogy minden emberi maradványt összeszednek, egy helyre gyűjtve, közös sírba temetik őket egy emlékkereszt alá.
Tegnap délben már nyoma sem volt a szanaszét heverő csontmaradványoknak. Az alelnök reményét fejezte ki, hogy ezzel meg is oldódott az ügy és nem lesz folytatása. A sajtó jelenlétét kihasználva Csomortányi István közölte, hogy az MPP egy beadványt készül a váradi tanács elé terjeszteni, melynek három pontjában arra kérik a helyi döntéshozókat, hogy az egykori temető területén vezessenek be építési tilalmat az eddig megmaradt zöldövezetek megóvása érdekében. A park méretét emeljék öt hektárra, az ott lévő egyházaktól némi földterületet visszavásárolva, valamint az eddig épségben maradt sírköveket építsék bele a park szerkezetébe.

A volt sírkert területén sétálva szomorú, lehangoló élményben lehet részünk. Akár sírgyalázásnak is nevezhetnők a látványt, mely már hosszú évek óta a városképet is rondítja. A több mint kétszáz évig használt temető területén nyitott sírboltok, kripták láthatók, elhanyagolt gaz burjánzik többfelé, magasodó szeméthegyek virítanak ki közülük. Rendezési szándéknak nyoma sincs.

Kavinszki András, a Magyar Polgári Egyesület (MPE) rogériuszi elnöke ( a földből kifordított csontok felfedezője) szomorúan ecseteli, hogy ezzel az áldatlan helyzettel a múltunkat gyalázzák és próbálják eltüntetni. Csomortányi arról is említést tett, hogy egy emlékoszlopot szeretnének állítani a volt temető valamelyik szegletében. Részleteket erről még nem tudott mondani.

A temető a településsel szoros kapcsolatban van és annak múltját képviseli, ebből a múltból ismerhetjük meg történelmünk egy-egy jelentős darabját. Minden sírkő, minden rávésett név bizonyíték arra, hogy itt voltunk. Ipolyi Arnold, Várad egykori tudós püspöke ekképpen fogalmazott: „azon nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti”.

(Reggeli Újság nyomán Szent Korona Rádió)