Nyílt levél MARKÓ BÉLÁHOZ, az RMDSZ elnökéhez, szenátorjelöltjéhez

Tisztelt Elnök Úr, Kedves Béla!

Az előző parlamenti választási kampányban szép nagy betűk hirdették a tulipános esernyőn az RMDSZ választási jelszavát: Együtt az Autonómiáért! Azóta eltelt négy év, Európához is csatlakoztunk, a változás valahogy mégsem jött el. Most pedig ott tartunk, hogy nemzeti közösségünk megosztott: választóink megszokásból szavaznak, miközben az otthonmaradók, a közélettől, közös dolgainktól elfordulók száma egyre csak növekszik. Elnök Úr! Feltetted már magadban a kérdést, hogy mekkora a felelősséged e megosztottság kialakulásában? Úgy kérdezlek téged, mint annak a szervezetnek a tizenhat éve elnöklő vezetőjét, amely szavaid szerint a rendszerváltás óta minden romániai magyar képviseletét felvállalja.

Most újra választás előtt állunk, és te ismét azt kéred az RMDSZ vezetőjeként tőlünk, választóktól, hogy tartsunk veletek: Együtt, tovább. Úgy kéred ezt, mintha az autonómiát már megszereztük volna. Megszereztük? Vagy ez már elkopott a mondat végéről? S ha mégis, akkor merre menjünk? Együtt tovább, de ki tudja merre? Próbálom követni, hogy mivel készül az RMDSZ, mivel készülsz te a következő négy évre, és újat nem találok. Pedig tizenhat éve igazgatod az erdélyi magyarok dolgait. Mondhatnám, újra a régi, jól bevált forgatókönyvek szerint zajlik a kampány. Az egyedüli újdonság, amit hallattál az volt, hogy a tömbmagyar közegben kötelező módon tanuljanak magyarul a román gyerekek. Nem volna egy elvetemült ötlet, ha ezt úgy tennéd, hogy közben a kormányzási időszakban lett volna legalább ehhez hasonló javaslatod, Neked, mint oktatási ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettesnek. De így, csak azt látom, hogy szándékosan fel akarod tüzelni a román embereket. Ezt pedig mindig akkor, amikor választások közelednek. Miért elnök úr? Ha a nacionalista pártokat segítve négyévente felingereljük a románokat, hogy akarjuk elérni azt, hogy a kormányzási ciklusban az ő beleegyezésükkel érjük el a minket megillető jogokat? Vagy csak azért szítasz indulatokat, hogy a román nacionalisták rád támadjanak, s ezáltal is több magyar menjen el ellenük szavazni? Gondoltál-e arra, hogy most, amikor Délvidéken a szerb nacionalisták, Felvidéken a szlovák hatóságok gyűlölettől vezérelve verik magyar sorstársainkat, nem használ, ha itt Erdélyben pontosan te, mint az erdélyi magyarok képviselője adsz okot a nacionalista megnyilvánulásokra. Mi következhet ezután? Ha így folytatod a felelőtlen kampánykijelentéseket, legközelebb a kolozsvári futballmérkőzésen tör ki olyan incidens, mint nemrégiben Szlovákiában volt. Én pedig veled ellentétben itt Marosvásárhelyen éltem meg azt, amikor magyarokat vertek. Emlékszem a férfiak arcára, akikkel együtt védelmeztük szeretteinket, az asszonyokéra, akik gyermekeinket mentették a balták és dorongok elől, és a segítségünkre siető cigányemberek arcára, akikről azóta is megfeledkeztetek.

Tudom, kommunikációs tanácsadóid azt javasolják, hogy ne ülj egy asztalhoz olyanokkal, akik kérdeznének tőled, mégis kérlek, ne arra törekedj, hogy ellenségképet kreálj, és ne azon fáradozz, hogy romániai közszolgálati rádiók és televíziók magyar nyelvű, valamint a magyarországi közszolgálati televíziókban ne jelenhessek meg. Kérlek téged, térjünk vissza a tárgyalóasztalhoz, úgy ahogy sok évvel ezelőtt képesek voltunk rá. Úgy gondolom a Duna Televízió alkalmas hely arra, hogy a nyilvánosság előtt rendezhessük közös dolgainkat. Hasonló beszélgetésre román nyelven a Realitatea TV-ben keríthetnénk sort. Beszéljünk a tényekről, eredményekről és feladatokról, mindarról, ami az embereket a mindennapjaikban foglalkoztatja. Neked is tudnod kell ezeket, hiszen ugyanazokkal a gondokkal küszködnek az emberek a te szülővárosodban Kézdivásárhelyen, mint itt az én szűkebb hazámban: Szovátától Marosvásárhelyig. Beszéljünk a magyar nyelvet nem értő orvosokról, bírókról és rendőrökről, beszéljünk az elhagyott házakba ismeretlen betelepülőkről, utakról, közvilágításról, a falvakon még ma is luxusnak számító fürdőszobákról, kollektívnyugdíjakról vagy arról, hogy ma már nem kifizetődő megdolgozni a földeket. Fiataljainkról, akik nyugatra tartanak, és magukkal viszik a jövőt is. Vagy beszéljünk csak arról Elnök Úr, hogy kerülhetsz-e még egyáltalán Közel az emberekhez.

Dr. Kincses Előd
ügyvéd, független szenátorjelölt

2008. november 17.

(Erdély Ma)