Két juhászbojtárt támadott meg egy medve a Marosfő-Csíkszenttamás közötti Nagyhegy-tetőn.
Még kacagtunk is saját nyomorúságunkon – vallotta a két áldozat közül az egyik a múlt csütörtökön elszenvedett medvetámadásról. A két juhászbojtárt november 13-án délután támadta meg egy medve a Marosfő–Csíkszenttamás közötti Nagyhegy-tetőn.
Elmondásuk szerint a bokros, erdős terepen a bozótból támadt rájuk az állat, egyiküket ledöntötte, és a lábán, illetve a tomporán sebesítette meg. A segítségére siető társa szintén a lábán sérült meg.
A medve elmenekülését követően a két sebesültnek sikerült eljutnia a juhszállásig, ahonnan a gazda autón szállította be őket Csíkszenttamásra. Ott a csíkszentdomokosi mentősök ellátták a sérülteket, majd beszállították őket a csíkszeredai megyei kórházba. Megkeresésünkre több vadőr is azt nyilatkozta, ez ügyben indítható ugyan eljárás, bár – mivel nem történt haláleset – a medvére kilövési engedély nem adható ki.
(Hargita Népe)
Hozzászólások
A medvék ilyenkor a télre készülődnek. A téli nagy alvás előtt már lassulnak, álmosodnak. Emiatt napközben is szunnyant egyet és a bóbiskoló medve késve észleli a közeledő embert. Mire feleszmél az ember már a nyakán van, ekkor úgy érzi támadás érte és védekezik. Nem kétséges ki nyer, ha az embernél nincs fegyver. Ennek ellenszere igen egyszerű, jó zajosan kell közlekedni, hogy a medvének legyen ideje felébredni és elmenni. A medve nem szívesen találkozik az emberrel. Elég hangosan beszélgetni, de ha ehhez nincs kedv, akkor vinni kell egy kereplőt és időnként megforgatni. stb.
Az a baj a mackókkal, hogy az ember elveszi az életterüket és legtöbbször az éhség és a könnyű zsákmányszerzés reményében támadnak a juhokra és a háziállatokra. Alapesetben a mackó, ha tiszteletben tartjuk a birodalmát és kellő távolságot tartunk, akkor nem támad emberre és az előforduló támadásoknak az esetek nagy többségében a felelőtlen ember az oka. A nagymackók világszerte védelemre szorulnak, mind a számuk, mind az életterük veszélyesen csökken az utóbbi években.