A csíkszeredai Ötvenhatosok terén összegyűlt tömeg, élén a mozgalom vezetőivel és jeles politikai személyiségekkel, végigvonult a Szabadság téren, majd a Gál Sándor-szobornál a hősöket méltató és egyben a magyarság összetartásának szükségességére figyelmeztető felszólalásokat hallgathattak meg a jelenlévők.

Az aradi vértanúk neveinek felsorolását követően először Pál atya ferences szerzetes köszönte meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjainak, hogy odaadással és kitartással – a megemlékező rendezvényeiken keresztül is – szüntelenül a szebb jövőbe vetett hit megtartására biztatják a székelyeket. „Az aradi vértanúk jellemek. Igaz katonákként küzdöttek, mindvégig hittek a győzelemben, és eszükbe sem jutott a megfutamodás. Megölték, de le nem győzhették őket. Ma nemzetünknek minél több ilyen jellemre lenne szüksége” – hangoztatta az atya. Solymosi Alpár unitárius lelkész kiemelte, hogy a jelen sötétségében az egybegyűltek jelentik a remény világosságát, hozzátéve, hogy „sokak lelkében ellaposodtak az érzelmek, az emberek egyre inkább kitörlik azt, mi szent a szívnek, de felüdülés látni, hogy a székelyek itt és most ellent tudnak ennek mondani.”

Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének elnöke versében az itthonmaradásra és hitük megtartására buzdította a fiatalságot, majd Szatmári Ingrid református lelkipásztor imájában arra kérte a Fennvalót, hogy „segítsen begyógyítani a mély sebeit eme örökösen szenvedő népnek”. A szónoklatok záró mozzanataként Iochom Zsolt elszavalta Wass Albert Hontalanság hitvallása című versét. A megemlékezést koszorúzás, a Himnusz és Székely himnusz közös eléneklése zárta.

(Székelyhon.ro)