„… a mi fogadalmunk azt jelenti, hogy éber szemmel, tiszta fejjel és erős kézzel – vagyis cserkésziesen segítünk, őrködünk, kiki a maga posztján és ameddig ellát. Így igyekszünk elejét venni annak, hogy „olyan forgatag el ne kapjon, amely az erkölcsöt, a vallást, a családot az emberiségen alapuló egyenlőséget és szabadságot ingassa, vagy döntse romba” – fogalmaz Teleki Pál 1931-ben a Cserkészférfi feladatok a mai nehéz világban cikkében.

Szavai ma talán erőteljesebben hatnak, mint saját korában. Demokratikusnak kikiáltott hazánkban a nemzet építése ma nehezebb és fontosabb feladat, mint a Trianon fájdalmából még éppen csak felocsúdó 30-as évek Magyarországában.

Az iskolának nevelő és oktató feladatai mellett kötelessége utat mutatni a padtól a katedrán át a társadalomhoz. Megmutatni azt az eszményképet, amit érdemes követni, amiért érdemes élni. Az iskolának erőteljesen nyitnia kell a társadalom felé, hogy hatása ott is érezhető legyen. Meg kell teremtenie szoros kapcsolatát a hazai cserkészmozgalommal, sportegyesületekkel.

Ma a fiatalság döntő többsége nem tartozik iskolán kívüli közösségekhez, nem vesz részt azok munkájában, nem csatlakozik a társadalomjavító küldetéshez, amivel saját énjét is a hazafias, keresztény értékek megingathatatlan képviselőjévé tenné.

A 2008-as ifjúságkutatás szomorú képet tár elénk. A 15-29 éves korosztálynak életével való elégedettsége, munkahelyi és jövőbeni kilátásairól, élettervei megvalósításának lehetőségeiről való vélekedése nem pozitív. Egyedül a baráti és partnerkapcsolatokról kialakított véleményük optimista, ez azt mutatja, hogy ezekben érzi jól magát a fiatalság.

A szűkebb közösségek, kapcsolatok ereje láthatóan igen nagy. Fontos, hogy a fiatalok életét kedvezően befolyásoló közösségek is létrejöjjenek, tehát támogatjuk azokat, mert nevelő erejük magyarságunk megmaradásának nélkülözhetetlen segítője. A vizsgált korosztály 43 százaléka nem vallásos, 43 százaléka a „maga módján” vallásos, és csak hét százaléka mondja magát vallásosnak. Teleki Pál a nemzet megmaradásának egyik fontos pontjaként a vallásosságot említi. A kutatás alapján a fiatalok csak 7 százalékának van arra esélye, hogy olyan közösségekbe tartozzon, amely a keresztény erkölcsöt feltételezhetően fontosnak tartja, és szemben áll a kozmopolita, ateista értékrendszerrel.

A megkérdezettek szerint legégetőbb problémájuk az alkoholizálás, a drogokkal élés, a bűnözés és a céltalanság terjedése. Közösségi életük passzív, a helyi ügyekbe jellemzően nem szólnak bele, saját életterüket nem alakítják konstruktívan. Mindezen gondokat megoldhatja a nemzettudatot erősítő, határozott énképet adó, jellemet alakító közösségi élet. Egy kutatás szerint az Amerikai Egyesült Államokban az öngyilkos fiatalok nagy része egzisztenciális krízisben, céltalanságban szenved, ami magával vonja az iskolai és életkudarcok felértékelődését, a devianciák kialakulását.

Teleki Pál és Klebelsberg Kunó egyaránt megértette a közösségi életre nevelés értékét. Tudták, hogy ehhez az iskola önmagában nem elég, más társadalom- és közösségszervező erőkre is szükség van. „Egy nemzetet az idegen leginkább fiaiban szerethet meg. És azt hiszem, hogy a mi fiaink, gyermekeink a magyar cserkészek, ha mesterkélt útmutatásokkal nem tereljük őket másfelé, a maguk természetes, jó tulajdonságaikkal, nyíltságukkal, szeretetreméltóságukkal és vendégszeretetükkel, józan eszükkel és sportszerűségükkel, életrevalóságukkal és komolyságukkal meg tudják nyerni a szíveket mindenütt” (Teleki Pál – Vezetők Lapja, 1929. július 1., 7-8. sz.: 146-147. p.) Teleki hazánk külföldi megbecsülésének erősítéséről beszélt, ma hazánk saját helyének megőrzéséért is szót kell emelnünk. A magyar női és férfiszívekben újból a helyükre kell tenni nemzetünk és hazánk iránti érzelmeinket, hogy büszke legyen mindegyikünk, mert magyar. Ma a közösségeknek a Teleki-féle példa alapján kell élniük. Nekik kell jó tulajdonságaikkal, józan eszükkel az országban mindenütt megnyerni a szíveket.

Nem kell új mozgalom, a régi alapjaira van szükség. A magyar hagyományokra épülő cserkészet megerősítésével képesek vagyunk céljaink elérésére. A cserkészetnek kell, vezető ifjúsági közösség lévén, zászlóshajónként elől járnia, hogy a megfelelő irányba vezesse a többi szervezetet, közösséget is. Fontos, hogy a politika megértse, szükség van a cserkészetre. Támogassa, és tegye elérhetővé mindenki számára, mert a cserkészet nevelő ereje a politikának és a társadalomnak is értéke. Alapelvünk Baden-Powellnek, a cserkészet megalapítójának gondolata: az a cserkészet, amelyből minden politika ki van zárva, az istenfélelem és a hazaszeretet iskolája.

Nem mindenki felel meg annak, hogy cserkész lehessen, de őket sem szabad magukra hagyni. Szükség van állam által támogatott, de politikamentes közösségekre, amelyek a fiatalság cserkésznek nem alkalmas tagjait is közösségbe forrasszák, és hazafias polgárokká neveljék őket.

Klebelsberg Kunó a maga korában a testüket fejlesztő, lélekben erős ifjak helyét a leventemozgalomban látta. „A magyar ifjúság megszervezése, fegyelmezett egységes életre nevelése a leventemozgalom fő célja. S a sport jóformán csak azért kapcsolódott bele, mert a sport az a csodaszer, amivel minden ifjút erőszak és büntetés nélkül is meg lehet a mozgalom céljainak nyerni” (Nemzeti Sport, 1927. 02. 02.)

A közösségek megerősítése és az iskolai testnevelés mellett szükség van a tömegsport nevelő hatásának újbóli felhasználására, mivel a testi és lelki erő, az akarat és a kitartás fejlesztésével, a közösségek erejével újrateremti a nemzet egységét. „Így körülhordozzuk a testnevelési gondolat zászlóját az országban és belevonjuk munkánkba a tősgyökeres magyar életnek éppen ama gócpontjait, ahol a nemzeti érzés a legerősebben lüktet, s még inkább biztosíthatjuk a testnevelési gondolatnak a nemzeti gondolattal való összeszövődését” (Klebelsberg Kunó – Világválságban, 1939.: 319)

A nemzet akkor válik egységessé, ha vallásos, hazafias, szociálisan érzékeny, állampolgári kötelességét tudó, a magyar szimbólumokat iskolában, és azon kívül is alkalmazó, nemzetét és jelképeit, valamint hazáját szerető, a közösségbe tartozás vágyától átszőtt fiatalokat nevelünk. Mindez nagy feladat, de „Országot kell csinálni, nemcsak térképeket!” (Teleki Pál, 1940.)

Mészáros Domonkos