Most olvasom a híreket, amely szerint: „Új rendőrségi taktika: bekerítik a randalírozókat”

Budapest egyes részei az október 23-i rendezvények miatt valószínűleg járhatatlanná válik, de a rendőrség információi szerint más, rendkívüli eseményekre is fel kell készülni, mert vannak olyan csoportok, amelyek kifejezetten a „balhé kedvéért” vonulnának ki az utcára.

Elhiszem, hogy senkinek nem tetszik az ilyenkor szokásos rendőrségi fogócska, de engedtessék meg nekem egy ártatlan megjegyzéssel élnem! Már eddig is olyan benyomása van az embernek, mintha börtönbe kellene vonulnia, ha elmegy egy hivatalos rendezvényre, mert rácsokkal, rendőrsorfalakkal, security-s fogdmegekkel kell szembenéznie.

Az új taktika szerint, amit – állítólag – több „demokratikus” országban alkalmaznak, egy kordonokkal elzárt területre kellene belépnie a rendezvény békés és talán kevésbé békés meghívottjainak. Mert azért azt tételezzük fel, hogy nem a kormány erkölcsileg, szakmailag, emberileg bukott politikusairól szólnak a nemzet ünnepei, hanem a magyar emberekről, akik az ünnep alkalmából is emberi méltóságukat szeretnék átérezni. Önök azzal érvelnek, hogy tudomásuk van rendbontó szándékról, tervekről, személyekről. Kérem, ennek a tudásnak birtokában tartsák azokon az árgus tekintetüket, akikről ez az információ szól. Persze én attól tartok, hogy ilyen információjuk nincs, illetve csak azért van, hogy ennek hangoztatása okán a nemzeti ünnep résztvevőiben „börtönérzést” kelthessenek.

Hangsúlyozom: ha van valakivel, valakikkel kapcsolatosan olyan nyomós ok, indok, akkor ennek birtokában, hivatalosan és jogszerűen járjanak el velük szemben. Ha nincs ilyen, akkor pedig semmi nem indokolja, hogy a tervezett be – és kiléptetési „terrort”, pszichés nyomást gyakoroljanak a rendezvényekre igyekvőkkel szemben. De van ennek a kérdésnek egy másik, talán még ettől is súlyosabb vonatkozása. Tegyük fel, hogy valamelyik rendezvényen rendbontás történik – mert ilyen azért előfordulhat még, azt hiszem -, és a megzavarodott , könnygázzal megtámadott békés tömeg egymást taposva igyekezne elhagyni a helyszínt: amire a rendőrség talán még azelőtt fel is szólítja, mielőtt a hivatalosan CS–gáznak, de nem hivatalosan CR-gáz név alatt futó anyaggal „ködösítené el a helyszínt”.( Lehet az is, hogy nem szeretnék még egyszer bevetni az augusztus 20-án alkalmazott gázt, nehogy be lehessen vizsgálni annak valódi tartalmát?)

Kérdem én, merre lesznek a „menekülési útvonalak”, „vészkijárat”, ha mindent kordonokkal zárnak el? Mire szólítja fel a rendőrség a csoportokat? Megszabja a menekülés, távozás irányát, menetsebességet? Önök olyasmire készülnek megint, ami csak ilyen buggyant „demokráciára” jellemző elgondolás lehet, mint ami nálunk van.

Felfogták egyáltalán, mi lehet mindennek a következménye? Ha megindul a megzavarodott tömeg, egymást taposva, menekülve, pánikban, akkor merre menjen? Neki a kordonnak, döntse ki? Neki a rendőröknek, akik a kordont védik, vagy forduljon inkább szembe az őket oszlató rohamrendőrökkel? Esetleg, ne meneküljön senki, hanem minden tömegpszichológiai szabályt megcáfolva, maradjon mindenki a helyén?

Önök szerint az ilyen módon csapdahelyzetet teremtő hatóságok mennyire lehetnek felelősek az esetlegesen bekövetkező, menekülésből származó „balesetekért”, rendőröket ért támadásokért. Már önmagában a kordon-kerítés látványa is agressziót implikál, arra ösztönöz, hogy az ember ledöntse azt. Önök szándékosan provokálják a magyar népet, a választópolgáraikat, akiket folyamatosan becsapnak, és az adóforintjaikat a saját hatalmuk megtartása érdekében, de ellenünk használják fel. Önök szerint, az így provokált és beszorított tömeg milyen agresszió kifejtésére képes, ha őket provokálják, esetleg oszlatják, de nincs hová menekülni.

A rendőrök fel vannak készülve rá, hogy ha valaki a sarokba van szorítva, akkor akár mindenre képes, csak hogy meneküljön? Ennyi erővel akár kijárási tilalmat is elrendelhettek volna az ünnepekre, mert rettegnek a még csendes népharagtól. Pszichésen olyan helyzetet teremtenek a kordonos körbezárással, hogy az szinte vonzza azok ledöntésének vágyát. A kordonjaik láttán az embernek pontos képe keletkezik arról, amit önök itt már megtettek, mit értenek demokrácia alatt. Önök szándékosan provokálnak, hogy mindenképpen „balhé” legyen, aztán meg a televízióban mutogathassák, hogy a szélsőségesek már megint mit cselekedtek.

Feltételezem, hogy rendbontás akkor is lesz, ha nem lesznek ott a rendbontók. Van erre beépített ügynök, security-s ember néhány, aki eljátssza a média számára az önök által kívánatos szerepet, hogy meg tudják indokolni a biztonsági intézkedéseket, s elmondhassák: Magyarországon szélsőségesek támadják a „demokratikus” rendet. Az is céljuk lehet mindezzel, hogy távol tartsák a csendes, szolid megemlékezőket a biztonsági intézkedéseikkel, megfélemlítve őket, miközben azt a hamis látszatot sugalmazzák mind a hazai, mind pedig a külföldi közvélemény felé, hogy Magyarországon ilyen terrort kell alkalmazni, mert veszélyben a „demokrácia”. Igen, az veszélyben is van, de azt önök veszélyeztetik leginkább, mint alkalmatlan, bukott és rettegő vezetők, akik félik a számonkérést a választópolgáraiktól.

Ezt a csapdahelyzetet több módon is fel lehet oldani. Nem kell kordon, ha azok a politikusok, akik most úgy érzik, hogy csak az In-Kal, a Magyar Rendőrség, testőrség és kordonok szavatolják a biztonságukat, ne jöjjenek el az ünnepségekre, ne lépjenek fel, hanem tartózkodjanak egy időre távol mind a közélettől, mind pedig ettől az országtól. Mondjuk, úgy: életfogytiglan. Másik módszer: a rendőrség is beteget jelenthetne, hiszen akkor nincs kit provokálni, aminek a következménye a randalírozás lehetne. Ebben az esetben a rácsoknak sincs semmi szerepe, tehát a kordonokat is föl lehetne szedni, és a magyar, szabad és „demokratikus rend” állampolgára végre újra itthon érezhetné magát saját fővárosában. Birtokba vehetné, ami az övé! Más megoldási javaslataim is vannak, de kérem, hogy azokon most gondolkozzanak csak el az illetékesek, akik – állítólag – ezért kapják a fizetésüket.

Még egyszer hangsúlyozom: hibás, vétkes és ostoba ötlet kordonokkal lezárni minden menekülési útvonalat. Ez lelki terror, amelynek még akkor is nem kívánatos következményei vannak, ha nem kell a rendezvény területét sürgősen elhagyni. Ha mégis, akkor pedig magára vessen minden döntéshozó, aki a pániktól űzött, zaklatott tömeg útját ilyen módon elállja. Nem gondolom, hogy arányban állna az esetleges rendbontók kiszűrésének lehetősége azzal a veszéllyel, amelybe ilyen módon sodorhatják magukat mind a résztvevők, mind pedig a biztosításért felelőssé tett rendőri és nem rendőri erők.

Remélem, hogy nem éppen ez az utóbbi a cél, mert az ország gazdasági, morális csődjéről, az azt okozó politikusról és holdudvarukról ugyan néhány napra elterelné a figyelmet, de súlyos következményeinek számonkérésétől mindezzel együtt sem menekülhetnének meg. Gondolom, hogy van olyan terv is, amelyet a média számára fabrikáltak éppen azért, hogy az aktuális és visszavonhatatlan, végleges befuccsolásukról elterelhessék a figyelmet, hogy időt nyerjenek maguknak.

Hölgyeim, uraim, a vég elkerülhetetlen! A liberalizmus világméretű bukása megtörtént: ha elismerik, ha nem. A magyar nemzet ünnepét hagyják meg azoknak, akiknek még van kedvük ünnepelni, mert emberi méltóságukra éppen önök és praktikáik megismerése ébresztette rá őket. Kérem a tisztelt grémiumot, a kordonokkal ne játszadozzon, mert súlyos következményei lehetnek! Gondolják át még egyszer a koncepciót, mind a becsületes, magyar rendőreink, mind pedig a civil állampolgárok, nők, gyerekek, idősek érdekében! Kérem, szüntessék be a lelki terrort! Ha pedig ragaszkodnak a rácsokhoz, javaslom a szegedi Csillag börtön-hotel lakájos szobáit és vendégszeretetét igénybe venni! Az utcákat, tereket hagyják a járókelőknek, a magyar állampolgároknak, turistáknak rendeltetésszerűen használni!

(Posta Imre - kuruc)