Hazafiak!

Eltelt az „ünnep" (hmm… talán egy kicsit túl „csendesen", no de mindegy), ideje mérleget vonni. Először is köszönöm mindenkinek, aki a közel-keleti háborús övezetekhez hasonlatos október 23-i budapesti hangulat ellenére eljött hozzánk a Teve utcai rendőr palotával szembeni „ketrecben" tartott tüntető megemlékezésre és az azt követő vonulásra. Lássuk mit is nyertünk ezzel a nappal. Először is sikerült rácáfolnunk a sajtó által rólunk terjesztett hazugságokra. Nem vagyunk értelmetlenül romboló „kukaborogató" csőcselék! Ehelyett egy rendkívül fegyelmezett (és nem békés, mint a birka, mert békésnek lenni jelen helyzetben semmi okunk), határozott, elszánt Nemzeti Ellenállás mutatta meg magát. Fegyelmezett, mert egyszerre, egységesen tudott mozdulni (a Terror Házánál lévő MÖM rendezvényen lévőket is beleértve), mert lépést tartva együtt tudott haladni minden irányváltástól függetlenül, mert nem okozott kárt semmiben, mivel nem volt rá szüksége. Határozott, mert tudta, hogy mit akar aznap elérni, és emellett ki is tartott. És elszánt, mert fel volt készülve arra is, hogy megvédje magát, ha a szükség úgy hozza. Azt hiszem megválaszoltunk a szeptember 20-a után „kudarcozóknak". Ezek után, ha netán megint lángoknak kell felcsapni Budapest utcáin, úgy gondolom, meg fogjuk tudni indokolni ennek okát. A FIDESZ visszavonulásával (nem tartottak 23-án központi rendezvényt, és ami a Várban volt, arról is alig volt hír a sajtóban, főleg a létszámot kerülik kínosan, valószínűleg teljes lebőgés lenne a „fénykor" nagy tömeggyűléseihez képest) mára eljutottunk oda, hogy ketten maradtunk talpon az utcán, a nemzeti radikálisok és a rendőrség. És miközben ez a folyamat lezajlott, a jövőnket elsikkasztó liberális világrend is az összeomlás közelébe jutott. Talán most jön el az az idő, hogy nem nekünk kell többé már utcai eseményeket szerveznünk, hanem szervezi azt helyettünk a pénzügyi válság. Hogy mit hoz a közeljövő, az most kiszámíthatatlan, de azt gondolom, akármi is jön, minket nem fog már teljesen felkészületlenül érni.

A Markó utcai vérlázító bekerítéses rendőrségi vegzálásról már elég sok élménybeszámoló kering, én csak a feleségem esetével szeretném megtoldani. Mikor engem elvittek még láttam, hogy három nagydarab droid között állt, és hangosan vitatkozott velük. Ezután, az ő elbeszéléséből tudom, hogy mi történt. A legnagyobb darab (és egyben a legbunkóbb) robotzsaru egyszer csak beleakasztotta a feleségem testén keresztülvetett válltáskájának pántjába a tomfáját, elkezdte rángatni őt (vállán és homlokán még kisebb sérülés is keletkezett), és a feleségem kezét a pisztolya felé nyomva kiabálta, hogy „el akarja venni a pisztolyomat". Ez a féreg (szerencsére a sisakszáma és a képe megvan) így próbált jogalapot keríteni, hogy az ötven kilós feleségemet a maga százhúsz kilójával előállítsa. Undorító akciója még társainak is sok volt, így végül azok noszogatására felhagyott vele. (Kérem, hogy aki látta az esetet jelentkezzen a radio@szentkoronaradio.com címen a tárgynál megjelölve, hogy „Budaházynak".) Hát mit mondjak ezen nap után nektek rendőrök, akik a kék gyakorlót meg a fekete páncélt magatokra öltitek, és az országunkat a vég szélére „kormányozó" gazember rablókat védelmezitek, szükségállapotot idéző intézkedéseket bevezetve a városunkban? Csak azt sajnálom, hogy az a sok „értékes termék", amit a tüntetők után a Markó utcában találtatok („tehetséges" vezetőitek által „zseniálisan" kifundált minden költséges megelőző intézkedésetek ellenére), nem lett mind rátok hajigálva az este folyamán.

Most pedig néhány szó arról, hogy mi történt velem. Tóth Gábor rendőrfőkapitány 24-ei sajtótájékoztatójukon hangoztatott hazugságaival ellentétben, nem azért állítottak elő, mert az embereket arra biztattam, hogy kapaszkodjanak össze, és tagadják meg az igazoltatásukban való együttműködést (bár mivel mindenkinél legalább a harmadik alkalom volt ez már a nap folyamán, akár ez is nyugodtan vállalható lett volna), mert ilyent nem mondtam. A rendőrzsenik nem is tudták megnevezni az okot, hogy miért állítanak elő (annyit mondtak, hogy „ezt kaptuk parancsba"), csak később a Gyorskocsi utcai rendőrségen tudtam meg, hogy „gyülekezési joggal való visszaélés" miatt adtak utasítást a kiemelésemre. Ennek ellenére „jogszerű intézkedéssel való szembeszegülés" miatt indítottak velem szemben eljárást, mondván, hogy nem működtem együtt az (aznap már negyedszeri) igazoltatásomban. Ez szerencsére a videó felvételekből is jól látható, hogy hazugság. Végül a szokásos bürokratikus tesze-toszaság után hajnali háromra végeztek velem, ekkor azonban közölték, hogy átszállítanak az ÁVÓ (NNI) Aradi utcai épületébe (ahol 2007. március 15-i elfogásomkor is raboskodtam) egy „titokzatos" (mivel az okát nem voltak hajlandóak megmondani) tanúkihallgatás céljából. Persze én sem ma kezdtem a „szakmát", úgyhogy ebbe a csapdába nem sétáltam bele, és felháborodott akadékoskodásom eredményeképpen végül az NNI nyomozói átjöttek a Gyorskocsi utcába és átadtak nekem egy idézést reggel kilenc órára. Érti mindenki? Hajnali háromkor, reggel kilencre, hogy az eljárásjogi szabályok szerint kihallgatható állapotban (mondjuk nem másfél óra alvás után) kéne legyek, az nem számított, valamiért nagyon sürgős volt nekik. Ezek után nem meglepő, hogy a hőn áhított tervezett tanúkihallgatásuk idején én még mélyen aludtam, így az „nagy sajnálatomra" elmaradt. De gondolom, a közeljövőben kiderül mit is akartak tőlem.

Végül pedig egy nagyon fontos kötelességünkre szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek. 23-a estéjének folyamán az ÁVÓ letartóztatott egy embert a Nyugati téren, akinek az autójában állítólag gránátokat vagy miket találtak. Ez az ember, Tölgyesi Krisztián egy élsportoló olimpikon, egy kétgyerekes családapa, egy tisztességes, becsületes, bátor, elsőrendű magyar hazafi. Hogy pontosan mi történt, és hogy történt, azt csak ő tudná megmondani, de ő most az ÁVÓ kezei között sínylődik, ezért nem teheti meg. Egy biztos, nincs olyan tett vagy szándék egy magyar hazafi részéről, ami okot adhat arra, hogy magára hagyjuk a bajban. Akármi is lesz ennek a dolognak a vége, az én szememben ő már egy hős, akiért minden körülmények között ki kell állnunk, hogy lássák az ellenségeink és a honfitársaink is, hogy a vérben és viharban született Nemzeti Ellenállás olyan közösséggé formálódott, amely összetart (nem úgy, mint a semmirekellő FIDESZ, aki egyből elárulta a TV ostromban résztvevő bátrabb tagját), amelyet nem lehet leszalámizni, és amely képes lesz a liberális összeomlás utáni romokon felépíteni Hunniát.

Budaházy György

(Szent Korona Rádió)