Az utolsó előadásra a Bárka Színházban került sor, ahol a búcsú ellenére ezúttal is az apróságok kacajától volt hangos a nézőtér. A 75 év alatt a bábfigura mit sem változott, a műsor is ugyanaz, csupán a közönség más, hiszen belegondolni is sok, hogy az eltelt évek alatt Henrik bácsi hány generációt nevettetett meg élete fő művével. Kemény Henrik mindössze hatéves volt, amikor először színpadra állt, akkor még édesapjának segédkezett a színfalak mögött.

Iskolába még nem jártunk az öcskössel, de már játszanunk kellett. Naponta több előadást tartottunk, mivel szükségünk volt a pénzre. Kicsik voltunk, nem értük el a paravánt, ezért édesapám készített nekünk egy sámlit. Legalább egy héten keresztül gyakoroltuk, hogyan kell átugrálnunk egyikről a másikra, hogy a közönség semmit ne vegyen észre – mesélte nevetve Henri bácsi.

Kemény Henrik és bábfigurái.

A legemlékezetesebb élményem viszont az volt, amikor tízéves koromban édesapám bábszínpadra vitte a Koldus és királyfit. Karácsonykor tartottuk a bemutatót, és annyit készültem az előadásra, hogy közben hanyagoltam az iskolát. Két tantárgyból megbuktattak, alig mertem elmondani édesapámnak. Régen volt, ma már nekem lenne szükségem segítségre, de amióta az öcskös meghalt, egyedül állok a színfalak mögött. Akkor átalakította az egész paravánt, és olyan kellékeket készített, amelyhez elegendő a két keze. – Világéletemben mindent magam készítettem, Vitéz László figuráját magam faragtam, magam festettem, de még a ruháját is én varrtam a kis komisznak.

A család története

A Korngut család évszázados bábjátékos hagyományát követte. A nagypapa, Korngut Salamon (185?–1930), Galíciából érkezett Pestre, és 1897-ben kapott Belügyminisztériumi engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására. Nagyapja a vásárokat járva először cirkuszt szervezett, majd a társulat kiszámíthatatlansága miatt áttért bábjátékok előadására. Később állandó színházat épített Külbudán. Későn nősült, két fia született, Dezső és Henrik.

Apja, Henrik egy ideig New Yorkban a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónak dolgozott, majd 1912-ben hazatért, és Columbia Magyar Mechanikai Színházat megalakította, ami egy év alatt becsődölt. Az I. világháború tönkretette a családot, 1926-ban új bábosbódét emeltek a Hűvösvölgyi Nagyréten. Az apa a háború után a filmgyárban dolgozott, majd a biztos fizetést feladva bábozásból élt a család, szerény körülmények között. Az 1930-as években hivatalosan Paprika Jancsi lett a fő figurájuk neve, mert az állami szervek nem nézték jó szemmel a kisemberek számára szóló rendszerkritikus, szókimondó előadásokat. A Népligeti bábszínház még mindig áll, 1989-ben Alapítványi támogatással felújították, és díszelőadással átadták. 1989 óta az épületben újabb előadás nem volt.

Életrajza

Henrik a család mutatványos bódéjában nőtt fel, a bábos família harmadik generációjához tartozik ifjabb Kemény Henrik és nála egy évvel fiatalabb öccsével, Mátyással. Míg a Papa a színházat vezette és előadott, a mama – Kriflik Mária – volt a pénztáros és ő szabott, varrt, öltöztette a bábokat. Két fiuk a délutáni előadásoknál segédkezett, de szerepeltek is a bábszínházban. Az apja által készített Miki egér marionett figurával gyakorolta a bábozást, ami később három és fél méteres zsinórral felszerelten – már a nagyérdemű előtt táncolhatott. 1931-ben kapta első szerepét egy családi bábelőadáson, az iskolában pótvizsgázó Vitéz Lászlót alakítja. Öccse, az ekkor négyéves Mátyás is szerepet kapott öccse mint Frici pajtás, apukája a Tanító Bácsi volt. 1935-ben faragta ki első figuráját és kapta meg első főszerepét. 1945-ben édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, így fia átvette bábszínházát. Amikor a népligeti vurstlit 1953-ban felszámolták, Kermény Henriket is "államosították" (bábjait egy ideig Bálint Endre festőművész műtermében "bújtatta"): ettől kezdve az Állami Bábszínházban lépett fel. Az ő nevéhez fűződik 1955-ben az első vidéki bábszínház megalapítása Győrben. 1964-ben elvégeztették vele a Bábszínészképzőt. Két évtized alatt számos bábot tervezett, és visszatért a vándorbábozáshoz, egy trabanttal kezdte el járni az országot. 1992-ben, az Állami Bábszínház kettéválásakor a Kolibri Színházhoz csatlakozott. Két portréfilm készült vele: Látogatás (MTV)és a Vitéz László vándorútja (MTV).

Főbb alakításai

Vitéz László kalandjai, Hakapeszi Maki, Süsü sárkány, Furfangos Frigyes, Gyufa Gyuri, Sakk Matyi.

A Vitéz László

Kemény Henrik a II. világháború és az 1990-es évek között egyedül folytatta a vásári bábjátékok hagyományát. Generációk ismerték az 1900-as évek elejétől Vitéz Lászlót, aki a közép-európai marionett hagyományokhoz illeszkedik Kasparekkel és más figurákkal. A Vitéz László kalandjai a jó és a rossz szimbolikus küzdelmét sajátos humorral és a kisgyermekek számára is élvezhető módon ábrázolja. Emlékezetes, hogy Vitéz László "fegyvere" egy palacsintasütő. Közismert előadások címei: Elátkozott malom. Elásott kincs. Ezek eredetileg 20-25 percesek voltak, szövegkönyve nem volt, hisz a családban mindenki kívülről ismerte. Ezeket Henrik egyórás előadásokká bővítette. A Magyar Televízió /Takács Vera szerkesztésében/ 1972 -ben Vitéz László és a többiek címmel felvett 4 történetet. /Az elátkozott malom, Az elásott kincs, A csodaláda, Itt nem szabad énekelni/ Így - szerencsére -ezek az előadások megmaradnak az utókor számára is. A vásári bábjátékos c. műsorban pedig úgy rögzítették az előadást /rendező:Szabó Attila/ hogy nemcsak a jelenetet, hanem a paraván mögött dolgozó művészt, Kemény Henriket is láthatják a nézők. Így a játékstílus is rögzítésre került, s megőrződött.

Hakapeszi Maki

Hakapeszi Maki, a falánk majom a Magyar Televízió Zsebtévé című műsorának volt szereplője.

Süsü a sárkány

1976 karácsonyán bemutatott magyar bábfilmsorozat. A mesét Csukás István írta, zenéjét Bergendy István szerezte. A dramaturg Takács Vera, a báb és díszlettervező Lévai Sándor, a rendező SZABÓ ATTILA volt. Süsü, az egyfejű sárkány hangja Bodrogi Gyula volt, a bábot Kemény Henrik mozgatta a bábfilm felvételein, és a nagyméretű figura mozgatási mechanizmusának kidolgozásában is részt vett.

Kitüntetései

Népművészet Mestere díj (1954)
UNIMA dísztagság (1980)
A Gyermekekért Érdemérem (1983)
Érdemes művész (1987)
Pro Urbe Budapest-díj (1998)
Arany Szirén Díj (Cervia, Olaszország, 1992)
Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- és Középkeresztje (1995)
Kiváló művész (2002)
Kossuth-díj (2005)

(blikk-wikipedia nyomán Szent Korona Rádió)