Több ezer éve a homoszexualitás elutasítása az emberiség legősibb elutasításai között szerepel.
Nyomon követhető ez a világ összes szentnek tekintett iratából is, mégis ünneplik magukat, ünnepeltetik magukat az velük azonos nemhez vonzódók.

Emlékeztetnénk rá, hogy az ENSZ-t 1945. április 4-én (!) hozták létre a II. világháború szövetségesei, a későbbi győztesek, s a WHO-t 1948. április 7-én.

Ennyi ideig, több ezer évekig ennyi ember csak nem tévedett. A mai napon ünnepelnek a homoszexuálisok mellett a leszbikusok, biszexuálisok és a „transzneműek”, újabb és újabb neveket adva saját maguknak, hogy elfeledtessék az kiindulási pontot, hogy lényegében nem mások, mint a teremtő, isteni akarattal szembehelyezkedő aszociálisok, homoszexuálisok, akik csak a mai liberális világban lehettek elfogadottak és ünnepeltethetik saját magukat.
Elfeledtetve az ősi gondolatot:
„Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta. Férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta, s azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte őket.” (Ter;5:1-2)

Ma mégis már „családnak” nevezik a homoszexuális párokat és - mivel gyermek születésére, szülésére alkalmatlanok - manapság az örökbefogadás „jogáért” „harcolnak”; hogy beteljesedjen rajtuk az Ige:

„Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott.” (Róm;1:24-25)

Majd még egy idézet, ha eddig nem lettek volna teljesen egyértelműek a Biblia szempontjai:
„Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.” (Lev;20:13)

A római katolikusok jól ismert és a liberálisok által szidott véleményén túl most a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara is nemrégiben közzétett állásfoglalását idéznénk, akik a problémáról eképpen gondolkodnak:

Első szempontként ezt emelik ki: a homoszexuális viselkedést a Biblia egyértelműen Isten rendje elleni véteknek nevezi, s egyetlen olyan helyet sem találni a Szentírásban, ahol az megengedő, vagy pozitív megítélés alá esne.

„A homoszexuális viselkedés etikai megítélésénél nem lehet biológiai vagy pszichológiai adottságokra hivatkozni” - szögezik le a továbbiakban, hozzáfűzve: e tényezők a hajlam kialakulásáért tehetők felelőssé, így az érintettnek nem róható fel, miért érez vonzalmat az azonos neműek iránt és miért nem tapasztalja ugyanezt az ellenkező nemmel kapcsolatban.

Véleményük szerint azonban etikai szempontból feltétlenül különbséget kell tenni a homofil hajlam és a homoszexuális aktivitás között, az utóbbi ugyanis akarati döntés következménye, tehát az egyén felelősségének körébe tartozik.

„Amennyiben a Szentírás intelmeit komolyan vesszük, úgy a homoszexualitás esetében az egyetlen etikus megoldásnak a homoerotikus vágyak kielégítéséről való lemondás tűnik” - írják.

A harmadik fő megállapítás, hogy az egyházaknak éppolyan missziói küldetése van a homoszexuálisok irányában, „mint minden más, Istentől elidegenedett emberhez, és lelki gondozói segítséggel tartozik nekik a Krisztus követésében való meglankadásaik és botlásaik idején”.

„Mivel tudjuk, hogy a homofil beállítottság kialakulása az érintettek jelentős részénél nem genetikai eredetű, hanem szocializációs és nevelési tényezőkre vezethető vissza, biztatnunk kell az ilyen embertársainkat arra, hogy vegyenek igénybe a lelki gondozói támogatás mellett pszichoterápiás segítséget is” - zárul a tanulmány.

Nem kérünk bocsánatot, de ma mi nem kívánunk semmit ünnepelni. Mi ma gyászolunk. A keresztény európai kultúra kipusztulásának iszonytató és elborzasztó lehetőségét.

(Szent Korona Rádió)