Az erőd a háború előtt és elején

Az első világháború kitörése napján a külső gyűrű kerülete 45 km hosszú volt és 17 főbb erődítményből, illetve nagyobb bunkerből állt. Ezen kívül 14 állandó ágyúállás, állandó futóárok és 2 állandó gyalogsági bázis volt. A belső védelmi rendszer 21 erődítményből állt. A háború kitörésének napján az erődben 128 ezer fős helyőrség, 14,5 ezer ló, 1022 ágyú és 4 ezer kocsi volt. Az előkészületek hiányosságai (a pénzügyi problémák mellett) az építés túl hosszú ciklusára és az építkezési munkák gyakori megszakítására volt visszavezethető. A "mindenfajta lövedékkel szembeni ellenállás"-ra mindössze 12 erődöt értékeltek, a többiek csak az egyes gránátok becsapódása ellen védtek.

További biztosítást jelentettek a drótakadályok, az aknamezők és a gyalogság elleni árkok. Tekintettel ezeknek a biztosításoknak a rossz állapotára, 1914. augusztus 14-18 között 27 ezer munkás kezdte meg kiküszöbölni a hiányosságokat és a hézagokat, hozzáépítve többek között 7 közbenső üteget, 24 bunkert, fedett árkot és vonalat a gyalogságnak, 200 új działobitni. több ezer kilométer futóárkot ástak és új aknamezőket telepítettek. kiegészítésül 714 ágyút, 52 tarackot, 95 mozsarat ás 72 géppuskát szállítottak Przemyślbe. A harcok megkezdése után a legénység létszáma kb. 131 ezer főre, a lovak száma 21 ezer darabra nőtt. De ez mind szinte hiába volt, mert az ágyúk nagy része nem felelt meg a kor vívmányainak, illetve rendkívül kevés volt a géppuska.

A hadseregek

Mindkét fél kb. 100 000 katonával látott az ostromhoz. Habár az osztrák-magyar csapatok némi létszámfölényben voltak, fegyverzetük nagy része nem volt korszerű.

Az osztrák-magyar csapatok

A monarchia körülbelül 120 ezer, főként osztrák illetve magyar népfelkelőt állomásoztatott az erődben, a csapatok vezetője Hermann Kusmanek von Burgneustädten volt. 714 ágyú védte az erődítményt és 100 mozsár. Prezmysl kulcsfontosságú és erős erődítmény volt, tudták ezt a katonák is ezért még nagyobb lelkesedéssel harcoltak a kezdetekben. Viszont később a kevés élelem és ellátmány miatt jócskán lehangolódtak.

Az orosz csapatok

Az orosz hadsereg nagy része fegyverhiánnyal küzdött, a 3 katonából volt hogy 2-nek nem volt rendes puskája. Habár létszámfölényük nagyban pótolta ezt. Ratko Dimitrijev vezette a sereget illetve az első rohamot.

Az első ostrom

A Lvovnál (szeptember 6-án) majd Rawa Ruskánál (szeptember 11-én) elszenvedett vereség után az osztrák legfelső parancsnokság szeptember 12-én parancsot adott a 2., 3., és 4. hadseregnek a San vonalához való visszavonulásra Przemyślen keresztül. Az erőd azt a feladatot kapta, hogy felfogja az orosz támadásokat és biztosítsa az osztrák–magyar hadak visszavonulását. Miután visszautasították a megadást és az erőd kapitulációját, az orosz hadsereg rohamra indult.

Az ostrom 1914. szeptember 17-én kezdődött. 91.800 orosz katona vett benne részt, 133 tiszt vezetése altt. A rohamot Scserbacsov tárbornok vezette. Október 3-án megtámadták az erőd keleti részét, vagyis a XIV Hurko, a XV. Borek, a IV. Optyń, a I/2. Bykow, a I/3. Pleszowice, a I/4. Maruszka Las, a I/5. Popowice, és az I/6. Dziewięczyce erődöt. Az I/1. Łysiczka erődön kívül egyiket sem sikerült bevenni, melybe az oroszoknak sikerült behatolni, de gyorsan körülzárták és legyőzték őket a védők. Október 8-án második rohamra került sor észak felől a Xa. Pruchnicka Droga, XIa. Cegielnia, XI. Duńkowiczki és XII. Żurawica erődöknél. Az oroszoknak még a lövészárkokig sem sikerült eljutniuk, azonban rettenetes veszteségeik voltak. Az első ostrom 1914. október 10-én ért véget az orosz sereg vereségével. Az orosz oldalon a veszteség körülbelül 10 ezer halott, sebesült és eltűnt volt. A védők vesztesége mintegy 3-4 ezer halott volt.

A második ostrom

Miután kivédték az első ostromot, kiegészítették az erőd tartalékait. Annak ellenére, hogy közel 213 vonatot indítottak az erődhöz utánpótlással, nem sikerült feltölteni a készleteket a megkívánt mértéknek megfelelően. Az erőd állománya 131 ezer katonát, 21,5 ezer lovat, 30 ezer polgári személyt és 2 ezer orosz foglyot számlált.

A második ostrom 1914. november 2-án kezdődött. Ez alkalommal nem volt közvetlen összecsapás a hadseregek között, hanem az orosz csapatok körülvették az erődöt elvágva egyúttal az utánpótlási vonalakat. A kemény tél az erőd tartalékainak gyors kimerüléséhez vezetett. Fokozatosan csökkentették az élelmiszer adagokat és arra késztették a védőket, hogy csaknem 10 ezer lovat leöljenek az ellátás kiegészítése képpen. Mind gyakrabban betegedtek meg a katonák. Egyre gyakrabban jegyeztek fel dezertálást. Március 17-19-én sikertelen kísérletet tettek az ellenség gyűrűjének áttörésére, a veszteségeket 5,5 ezer halottra és sebesültre becsülték. Válaszul az orosz hadsereg rohamot hajtott végre minden irányból, de az erődöt még sikerült megvédeni. A védők egyre rosszabbodó helyzetében az erőd parancsnoksága a hadsereg főparancsnokságával egyetértésben 1915. március 20-án parancsot adott az erőd megsemmisítésére és a megadásra. Március 18-ától megkezdték az összes élelmiszer tartalék és anyagi eszköz megsemmisítését. Március 22-én felrobbantották az ágyúkat, az erődöket és a San hídját. 1915. március 23-án 6 órakor az orosz hadsereg vezérkaránál az erőd kapitulált. Röviddel ezután a városba bevonult az orosz hadsereg. Az osztrák–magyar hadifoglyokat nemzetiségek szerint választották szét és Oroszország ázsiai részébe, Türkmenisztán, Szamarkand és Taskent közelébe szállították. Viszont az orosz hadifogság egyet jelentett a halállal, ezért számos fogoly próbált szökni, de nagy részük életük végéig hadifogságban maradt.

A harmadik ostrom

1915. május 2-án a gorlicei csata után, ahol áttörték az orosz frontot, keletre vonult az egyesült osztrák–magyar és német hadsereg. A visszavonuló orosz csapatok Przemyśl körül erődítéseket kezdtek építeni, hogy megakadályozzák a támadást. Ebből a célból felhasználták a kevésbé elpusztított erődítéseket.

1915. május 18-án Przemyślt körülvette az egyesült hadsereg és május 31-én megkezdődött a támadás, mely a védelem észak-nyugati részére összpontosult. A mozsarak tüzérségi előkészítése után a támadást a bajor, porosz ezredek, és az osztrák–magyar lövészek különítménye indította. Egyúttal kivédték az orosz ellentámadást. A 22. bajor ezred elfoglalta a X. (Orzechowce) és XI. (Duńkowiczki) erődöt, ugyanaznap este a lövészek elfoglalták a XII. (Werner) erődöt. Az Xb. (Zagrodnia) és IXa. (Krzyż) erőd megadta magát.

A városba először a bajorok hatoltak be 1915. június 3-án 3ó 30 perckor a Zasanie oldaláról, ezután nyugatról behatolt a 4. osztrák–magyar lovassági divízió. A visszavonuló orosz katonaság felrobbantotta a San hídjait és elhagyta a várost.

1915. június 6-án az elfoglalt városba látogatott az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka Frigyes főherceg, tábornagy.

Következmények

Przemyśl elvesztése önmagában is elég súlyos csapás volt, ezt még tetézte a kudarc morális hatása is. A Monarchia seregeiben eluralkodott a pesszimizmus, a katonák morálja és harci kedve jelentősen lecsökkent. A hatalmas Oroszország látszólagos legyőzhetetlenségének gondolata miatt a legtöbb katonai vezető érezte hogy egy nagyobb katonai sikerrel kell visszahozni a katonák harci kedvét. Időközben a külpolitikai helyzet is kedvezőtlenül alakult, a szövetséges Olaszország által benyújtott területi igények tárgyalásos rendezése az osztrák-magyar diplomáciának nem sikerült.

Bár a német hadsereg segítségével az erődöt később visszafoglalták, már soha többet nem töltött be fontosabb szerepet, mivel legtöbb erősebb bunkerét felrobbantották, illetve az erődítmény nagy részét leharcoltá és használhatatlanná tették.

Az erőd történetéről a Wikipédia ad bővebb tájékoztatást.

(Wikipédia)