A művészet egy univerzális távlatokban gondolkodó civilizációban létünk közös eredetére emlékeztet. Ennek jelentőségét akkor értjük meg, ha belegondolunk, hogy Fra Angelico számára az alkotás éppen olyan természetes tett volt, mint levegőt venni. A jelenkorban viszont éppen az a megszokott, hogy az alkotás nem természetes folyamat: a világ gyors változásai miatt folyton keresni kell – nemcsak a helyét és az értelmét, de a megfelelő eszközeit is.

Vajon a kortársművészet lehetőségei között lehet-e éppoly magától értetődő természetességgel gyakorolni a művészetet, mint ahogy levegőt veszünk? Ehhez először is azt kell belátni, hogy az egyetemesség nem köthető kizárólagosan egyetlen nézőponthoz, hanem a lét kérdései felé való megnyílást jelenti. Ez a megnyílás egyfajta szabadságtapasztalat, amelyet a számomra a látás és a gondolkodás különböző szintjeire való rácsodálkozás ad meg. A tudatnak ezek a mozgásai számos létállapoton átívelnek a hangulatoktól az elvont gondolkodáson át egészen az intuícióig. A művészi munka során ezek a figyelem útjaivá alakulnak. Mivel a kortárs kiállítás-installálás gyakorlata erősen emlékeztet az antik memória-technikák praxisára – a figyelem útjainak a megragadását az emlékezés művészeteként határozom meg. Olyan emlékezés ez, mely a múlt helyett a jelenvalóléthez vezet. Ezért nem választom el a kortárs és a klasszikus építészeti motívumokat, ehelyett inkább ütköztetni, vagy analógiába szeretném állítani, amivel azt akarom megmutatni, hogy hasonló gondolati és kontemplatív műveleteket lehet elvégezni teljesen eltérő kulturális beágyazottságú »meditációs objektumokkal«.”

Kondor Attila

A kiállítás 2012. június 14. és 2012. július 22. között tekinthető meg.

Helyszín:
Budapest Galéria Kiállítóháza

1036 Budapest, Lajos utca 158.

(ArsNaturae.hu)