Billnitzer Ernő Waldemar Lenz őrmester a német 13. páncéloshadosztály kötelékében szolgált annak idején Európa védelmében. Lentebb egy rövid naplóbejegyzését közöljük, melyből kiderül, hogy a Magyar Királyi Honvédség soraiban milyen kaliberű tisztek teljesítettek szolgálatot.
Az Attila védvonal segítségével több esetben sikerült visszaverniük az orosz támadásokat elődeinknek. Most egy ilyen alkalom elevenedik meg előttünk, egy német katona hadinaplóján keresztül.
"A hátunk mögött hirtelen megszólalt néhány újabb löveg - emlékszik vissza Lenz - és lefogta a velünk szemben álló ellenséges tüzérséget. Végre mi is lövéshez jutottunk, és együttes erővel el is kaptuk őket. Az orosz gyalogság azonban tovább erőltette a támadást, és hullámokban rontott ránk. Már azt hittük, elborít minket ez az áradat, amikor - micsoda zene volt füleinknek! - lánctalpak csörgése hallatszott, aztán a kis utcákból kirontott négy rohamlöveg. Rárontottak az oroszokra, minden fegyverükből tüzet okádtak, és egyszerűen szétkergették az oroszokat. Messze előretörtek, átgázoltak az oroszok árkain, eltapostak egy ütegállást, és kilőtték azt a harcálláspontot is, ahol valószínűleg a ruszkik tüzérségi megfigyelője volt.
Visszafelé jövet a rohamlövegek mellettünk álltak meg, és akkor láttuk, hogy ezek magyarok, Zrínyi rohamlövegek. Az élharckocsiból - antennájáról ítélve ez lehetett a parancsnok gépe - kiemelkedett egy alak, a fején páncélos sisakkal, villogó szemüveggel. Arcát porvédő sál takarta el. A parancsnok után érdeklődött, mire a bunkerból elő jött Wollendorf őrnagy. A szemüveges ember kimászott a rohamlövegből. Ekkor látszott, hogy alacsony, zömök, görbe lábú ember. Levette a sálat, és akkor láttuk, hogy magyar tábornok. A magyar összekötőtiszt hirtelen elvigyorodott, és jól hallhatóan felkiáltott: - Hiszen ez Bill apó!
A tábornok kegyetlenül lekapta Wollendorfot, sorra rámutatott a hibákra, amiket mi már tegnap óta jelentgettünk neki: "Ha nem ért a gyalogsági harchoz az őrnagy úr, miért nem kérdezi meg valamelyik tapasztaltabb őrmesterét?!"
Mokány kis öregúr volt, pedig már nem volt fiatal ember. Amikor levette a sisakját, látszott, hogy ősz, és erősen kopaszodik is. De úgy ugrott fel a lánctalpra, mint valami atléta. A magyarok meg röhögtek rajtunk: "Hallgassatok Bill apóra," mondta a tábornok kocsijának vezetője. "Már három éve van a fronton, és még mindig él… Tudja, hogy mit beszél!"
Igaza volt a kurafinak, a tábornok azonnal átlátta, milyen amatőr módon szervezte meg Wollendorf a védelmünket. Még sosem láttunk ilyen magyar tábornokot..."
Sajnos Bill apó emlékét megrágta az idő vasfoga, de a kommunista, majd liberális oktatás sem kedvezett neki. Ne hagyjuk, hogy a feledés homályába vesszenek harcos őseink nevei, és tettei!
Szóljon a magyar páncélos induló a hősök emlékére!
(Szent Korona Rádió)









Hozzászólások
4 hours 17 min ago
4 hours 59 min ago
6 hours 55 min ago
8 hours 4 min ago
8 hours 42 min ago
11 hours 31 min ago
16 hours 47 min ago
18 hours 14 min ago
18 hours 41 min ago
20 hours 40 min ago