Ezért kellene inkább izgulni Óriás plakátok hirdetik ország szerte ,,Ezért érdemes izgulni!”. Talán nem árulok el vele nagy titkot, az ötös lottó plakátjain láthatjuk ezeket a figyelemfelkeltő mondatokat. Mintha csak varázsütésre történne az emberek a nagy nyeremény láttán váltanak is lottószelvényt, és legalábbis messiásváró izgalommal várják a hétvégét, a sorsolást, hogy az ő számaikat húzzák-e ki.
Vajon egy hagyományos, vallásához ragaszkodó szellem hogyan kell hogy vélekedjen erről? Először is meg kell különböztetnünk a különböző indíttatásból lottózó embereket. Van akinek a lottózás már a szenvedélye, és úgy veszi hetente a lottószelvényeket, mint más a cigarettát. Ez a szerencsétlen teljesen elvesztette az önmaga fölötti hatalmát. Azt hiszi, hogy ő irányítja a tetteit, pedig a kapzsiság, vagy a lottózás élvezete, vagy ki tudja még milyen ösztönök mozgatják őt dróton, mint holmi tárgyat.
A lottózók második köre már ritkábban játszik. Előfordulhat, hogy csak havonta, esetleg több idő is eltelik két szelvény megjátszása között. Azonban egy nagyobb nyeremény kecsegtető kiírása őt is leveszi a lábáról. Bárhogy is legyen, ha egy ember lottót vesz, azt azért veszi, hogy meggazdagodjon, ezt reméli, ezért játssza babonásan az általa nyerőnek gondolt számokat. Az államnak nagyon nagy bevétele származik a Szerencsejáték Zrt-ből. Miért is? Mert az emberek elfelejtettek hinni a szentségekben, és egyre inkább az anyag felé fordulnak, szinte már mást sem látnak, a rabjai lettek, és a pénz az Istenük. Az hogy az ember foglalkozik a matériával, ma talán már kényszer, de hogy ez kizárólagossá válik számára, ez bűn. Az oka ennek, az a mély válság, ami nem gazdasági, nem demográfiai (ezek is csak okozatok), hanem spirituális gyökerűek.
A Szent Korona Rádión volt szerencsém olvasni egy japán kamikáze pillótával készített interjút, aki készült a küldetésére, de a háború vége megakadályozta őt a hősi halálban. Nagyon megfogott amit mondott, hogy ők lényegében a halálra készültek, és e mellett minden más hihetetlenül eltörpült: a család, az addigi élet, a vagyon, és minden földi dolog. Manapság az emberek egyszerűen nem foglalkoznak a halállal, szinte tudomást sem vesznek róla, nem érdekli őket. A legtöbb ember csak legyint rá, vagy nagyképűen lebecsmérli. Pedig a halált le kell győzni, felül kell rajta emelkedni, de hogy győzhetné le bárki, aki az ösztöneinek, a vágyainak a rabja, akit az érzelmei irányítanak, aki mint a messiást várja a hétvégi lottóhúzást. Aki nem hal meg életében, azt a halál elmossa, mint a dagály hullámai a partra épített homokvárat. Hogy maradhat létünk vára mégis épen? Ha nem a partra építjük, hanem az égbe.
(Olvasónk gondolatai - Szent Korona Rádió)









Comments
Kedves "Gyilkostank"! Tudod, ez az, hogy valaki lemér valamit, annak a múlt ideje, tehát "mért"
Viccet félretéve, szerkesztő kollégánk hibázott. Jogos a kérdés, javítva.
----
Mi az, hogy "mért"?