Azon már nem is csodálkozunk, hogy a mindenféle létező, vagy nem létező diszkriminációra oly érzékeny liberális megélhetési jogvédők az ellen soha nem tiltakoztak, hogy Magyarországon a minimálbér szintje ennyire közel van az éhhalálhoz, ellentétben az unió legtöbb országával. Az átlagkeresetek meg legfeljebb a vegetáláshoz elegendőek, de normális „européer” élethez viszont még megközelítőleg sem.

A múlt héten elkezdődtek a tárgyalások a jövő évi minimálbérről. A munkáltatók inkább a szinten tartásról, a szakszervezetek pedig inkább infláció feletti emelésről szeretnének megállapodni. Persze a kérdésről végeredményben a kormány fog dönteni, ők pedig igencsak kényelmes helyzetben vannak az idei évi drasztikus minimálbéremelés és járulékalap kiszélesítés után.

Ennek minden terhét a vállalkozásokra sikerült ugyanis hárítani. A minimálbérhez tartozó költségek több mint 25 ezer forinttal emelkedtek. A jelentős minimálbéremelésből az érintett munkavállalók azonban nem éreznek sokat – mondjuk ki, hogy semmit sem -, hiszen az adójogszabályi változások következtében a nettó bérük szinte semmit sem emelkedett. S nemcsak nekik, hanem a többi munkavállaló jórészének sem. A kormány torz adórendszerének következményeit – eltekintve a Jobbik által is többször kritizált bérkompenzációs rendszertől- így sikerült a vállalkozásokkal megfinanszíroztatni, mondhatnánk úgyis, hogy a révészt ők fizették ki. Ez tulajdonképpen nem más, mint egyfajta működő tőke kivonás a gazdaságból, ráadásul a munkavállalói jövedelmek hiányoznak a belső fogyasztásból is. Persze így ne csodálkozzunk, hogy a gazdaság recesszióba fordult.

A minimálbéremelés szükségességét a kormány folyamatosan hangsúlyozza, de joggal tehető fel a kérdés, hogy mit ér vele a munkavállaló, ha a kézhez kapott fizetése gyakorlatilag továbbra is ugyanannyi, mint korábban, ráadásul az infláció emelkedése az értékét még tovább is csökkenti. Sőt, a sok sebből vérző létminimum- számítások alapján ez a jövedelem a kétharmadát sem teszi ki annak az összegnek, amely egy ember minimális megélhetéséhez szükséges lenne.

A munkáltatók egy része különféle módszerekkel próbálja a helyzetet orvosolni, a saját helyzetüket és a munkavállalók helyzetét javítani. Nemcsak a kreatív megoldásokra – például a rövidebb munkaidőre való bejelentésre és a feketén adott juttatásokra gondolunk, hanem például a béren kívüli juttatások rendszerére, amelyet az immáron sokadik Matolcsy-féle csomag szinte teljesen le fog nullázni. Ennek kárát azonban nemcsak a munkavállalók, hanem az ország egyébként is recesszióba fordult gazdasága is meg fogja érezni.

Bertha Szilvia

(Szent Korona Rádió)