Letölthető ide kattintva.

A duó története 1985-ig nyúlik vissza, mikoris az olasz Paolo De Marco – későbbi művésznevén Deraclamo – európai utazgatása során Párizsba érkezett, s ellátogatott a Le Saint nevű poszt-punk klubba. Ott megismerkedett a francia Nathalie Herrerával – későbbi művésznevén Leithanaval. Hamar kiderült, nagyon hasonló a zenei ízlésük, s a beszélgetés végére körvonalazódott egy közös zenekar megalapításának a terve is. Erre azonban csak 1988-ban került sor, akkor született meg kettejük közös együttese, az Ordo Equitum Solis. Hatásaik közt érdemes megemlíteni a Dead Can Dance-t, a Bauhaust, a Joy Divisiont, a Virgin Prunest, a Cocteau Twinst, de dícséretes módon ezek a kedvencek nem kihallhatók sajátos zenei világukból, amelyet az indusztriálból, a dark wave-ből, neofolkból, ambientből s középkori muzsikákból szőttek egybe, mással össze nem téveszthető zenei matériává.
Deraclamo sajátos gitárjátéka és Leithana különleges énekhangja markáns irányt szabott az Ordo Equitum Solisnak.
Szimbolikus, mágikus szövegeik angolul, franciául, olaszul vagy épp latinul hangoznak el, melyeket olykor romantikus, olykor dekadens atmoszféra hat át.

S bár az 1990-ben napvilágot látott albumuk, a Solstitii Temporis Sensus azonnal a posztindusztriális zene élbolyába emelte a kettőst. Talán ebben az is szerepet játszhatott, hogy szoros baráti kapcsolatot ápoltak a Sol Invictus bárdjával, Tony Wakeforddal, akivel kölcsönösen vendégeskedtek egymás lemezein és koncertjein.
A sikerek és az elismerés ellenére a zenekar bő egy évtized után válságba jutott. Ennek egyik jelentős okaként albumaik szerencsétlen terjesztése említhető. Mindez odáig vezetett, hogy egy pompásan sikerült 2001-es fesztiválfellépés után a zenekar bejelentette megszűnését.

Ám itt még nem ért véget a történet! 2010 végén életre kelt a duó, s egy visszatérő koncerttel jelezték is, hogy helyük van a zene világában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jelenleg új albumon dolgoznak, amely remélhetőleg még idén megjelenik.

Az OES diszkográfiája:
Solstitii Temporis Sensvs (1990)
Animi Aegritudo (1991)
OES Mini CD (1993)
Paraskénia (1994)
Hecate (1995)
Planetes (1999)
Signs (1999)
Octo (1999) válogatás, dupla CD
Metamorphosis - Personam Impono 2000

(Szent Korona Rádió)