Szép hagyomány. - érdemes fenntartani ebben az elgépiesedő világban.

A kölnit sem nagyon szeretik, mert olyan szaguk (nem illatuk) lesz tőle, mint egy harmadrangú francia kuplerájnak, amit ugyan nem ismerek, de olvastam róla.

A víz, ahogy wasawski írja, egyrészt életkorom alatti, másrészt nincs kicsi vizesüvegem.

Idén megtettem, hogy a hagyományt úgy ápoltam, ahogy a giccsfestők a művészetet: dezodorral. Pedig a több mint két évtizede aluljáróban vásárolt nagy üveg, még szovjet gyártmányú (nem Krasznaja Moszkva, hanem Zsaszmen) kölnimnek ennyi idő alatt is csak pont negyede fogyott el, és közben sorra halnak locsolni való hozzátartozóim.

Olyat kell vásárolni, ami az életünk végére elfogy. Most jól nézek ki: még legalább hatvan évig kellene élnem, tehát jövőre, ha megérem, megint jön a szovjet jázmin, és minden nőnemű ismerőst felkeresek, kivéve a szomszéd kutyáját. Állatot nem gyilkolok.

Ilyen hidegben akkor sem locsoltam volna vízzel, ha még mindig 20 éves lennék.