Szent Korona Rádió - Társalgó

Tudom, hogy nem nektek kell tudnotok a választ erre a kérdésre, csak szerettem volna, ha a hallgató ügynökök nemlétező lelkiismeretét kapargatnánk. A büdös hazaáruló, magyarirtó komcsik pokolba vezető útjának az irányát mutatnánk meg. Nem lehet ezt nekik soha megbocsátani, mint ahogy 1956-ban történt nemzetgyilkossági kísérletüket sem.

Az irat 2001-es keltezésű, kedves Tubák. Nem tudom, mi lett a sorsa, vagy lett-e valamilyen sorsa egyáltalán. Ha nem, az talán nem az én hibám. De azért mégiscsak én kérek elnézést.

Kedves Mindenki!

Én nagyon sajnálom, hogy GOBEMEDIA úgy érzi, mi csak az utcán pusztítva, csak rombolni akarunk, és ezért távozott a forumról. De ő, ők együtt, egymásért virtuálisan székely közösséget építenek Marosvásárhelyről, és gondolom, máshonnan is. SZERINTETEK IS CSAK ROMBOLNI, PUSZTÍTANI, NEMET MONDANI TUDUNK ÉS AKARUNK MI, MINDANNYIAN? Tényleg, hadd provokáljak nagyon megint mindenkit, halálosan idegesítően én is: MIK IS AMI KONKRÉT, RÉSZLETES ÉPÍTŐ TERVEINK? HOGYAN LESZ PONTOSAN MAGYAR KÖZTÁRSASÁGBÓL HUNNIÁNK, VAGY MI A SZÖSZ? MINDENESETRE JÓ LENNE MÁR, HA ELJÖNNE HÁT FÉNYLŐ NAP FIA, NAGY KIRÁLY, ATILLA...

Gondolom sejtitek, mennyire tartom hatékonynak a vasárnapi népszavazást, de valami azért piszkálja vele kapcsolatban az igazságérzetemet. És amekkora szerencsétlen a szalonellenzék, még csak le sem ütik nyilvánosan ezt a magas labdát.

Jó ideje a kormány azon pogózik, hogy kb. mekkora hülyék a népszavazási kérdések kezdeményezői (beleértve az Albert-házaspárt), hogy holmi 300 Ft-okról szavaztatnak, vagy 'több-biztosítós' egészségügyről, amikor minden okos ember tudja, hogy az 'több-pénztáras'. Egyszerűen elfelejtik hozzátenni, hogy az 'Önök kérték!'-cirkusz már egy éve húzódik, Kálmán Lászlók, meg a kormánypárti OVB szíves közreműködésével, s egy év alatt olyan szinten változtatták meg a kormányzati koncepciót, amit ennyi ideig feldolgozott kérdésekkel egyszerűen képtelenség jól lefedni. Nyilván szavaznánk mi konkrétabb, nagyobb súlyú kérdésekről is, de ha beadom, és a szavazásig eltelő időben mindent felforgatnak, cseszhetem a népszavazási koncepciómat. Maradnak tehát szavaztathatók a csupán pitiáner, de legalább már egy éve biztos részletek.

Hogy tehát semmi más konkrétumot nem sikerült betámadni, mint a 300 Ft-os krahács-pénzt, a kormány koncepciótlansági bizonyítványa kellene, hogy legyen. Hogy a legfontosabb kérdésekben is hip-hop születik a 'hosszú távú' terv, szakmai egyeztetés nélkül. Ehelyett most előnyükre használják ezek a gazemberek, azt hitetve el a kollektív emlékezetlenséggel, hogy tulajdonképpen a népszavaztatók az agyilag csököttek, vagy demagógok.

Gyönyörűen mutatja ez az eset a népszavazás triviális kijátszhatóságát. T.i. gyengíti, hogy elképesztően lassú ahhoz képest, ahogy egy rossz kormányzat változtatgatja a kizsigerelés mikéntjét. Ilyenkor nem tehetsz mást, mint belevered 'a nép' fejébe, hogy tekintse többnek a kérdést puszta 300 Ftos döntésnél. Aztán vagy tekinti, vagy nem - ez most 9-én kiderül.

Azért talán már viktorviktoréknak is be kellene látniuk (s talán vasárnap be is fogják), hogy ami nem megy, az nem megy. Főleg ilyen töketlen ellenzéki kommunikáció mellett nem. Sajnálom, hogy legalább egy vasárnap estére meghirdetett nagygyűléssel nem adta meg a fidesz-híveknek a szavazgatásnál gyorsabb reagálás lehetőségét...

Utoljára szerkesztette Tubák (2008-03-06 01:18:58)

egyazisten,

március 9-én, urnazárás után bizonyíthatsz a Téren! Vállt vállnak vetve: ott leszünk!!

Kedves Agnus !

      Sokan nem értik, hogy itt már minden határ megváltozik, csak a mi trianoni határaink nem. Ennek prózai oka van. Nem a magyarok elleni összeesküvés, mégcsak nem is az, hogy nem követeljük. Egyszerűen az, hogy kisebbségben vagyunk az elcsatolt területeken.
      Ennek az egész "nemzetállami modellnek" az az alapja, hogy stabilitás legyen. Mindegy, milyen áron. Ha agyonverik a magyarokat, nem számít. A lényeg, hogy a többségi nemzeté legyen a hatalom, mert csak az tudja fenntartani a rendet. És akkor európai "barátainknak" nyugtuk van.
      Ez az elv nem érvényesült Jugoszláviában és Csehszlovákiában. Ezek az "országok" szét is estek. Koszovóval ugyanez a helyzet. Az albánok többségbe kerültek, és ezzel destabilizálták a térséget. Európa kénytelen elismerni őket, ha nem akar permanens polgárháborús helyzetet.
      Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken mi nem vagyunk többségben. Így senkinek sem fűződik érdeke ezen területek visszacsatolásához - rajtunk kívül. A magyar kisebbséget ugyanis üthetik-verhetik, csöndben, illedelmesen tűri sorsát. Nem balhézik. Ez mindenkinek jó. Képzeld el az ellenkezőjét ! Ha visszakapnánk ezeket a területeket, az ott többségben lévő románok, szlovákok, szerbek azonnal polgárháborút kezdenének. Lőnének, gyújtogatnának, lincselnének. Kinek hiányzik ez ?
      Egyetlen út van ezen területek visszaszerzésére: számbeli többségbe kell kerülni. Ez most éppen elég nehéz lesz tekintve a demográfiai tendenciákat.
      Egyébként nem hiszem, hogy lehetetlen. Csak ennyi kell hozzá: gazdaságilag és nemzettudatában erős Magyarország. Ha sikerülne olyan beruházásokat eszközölni az elszakított területeken, amelyek megélhetést nyújtanak, és egy újjáélesztett büszke magyarságtudatot is "mellékelnénk" hozzá, nem létezne olyan, hogy lehetetlen.

      Ami az ukránok handabandázását illeti, az ugyanolyan komolytalan, mint az összes többi hasonló képtelenség, amivel kisebbrendűségi komplexusban szenvedő szomszédaink rendre előállnak.
      De azért van okunk aggódni csonkaország sorsáért is. A Lisszaboni Szerződésről, a világállam tervéről meg az ország kifosztásáról már esett itt szó. Van azonban más is. A "cigánykérdés".
      Én már jó ideje nyugtalanul szemlélem ennek a helyzetnek a súlyosbodását, de a közelmúltig nem voltam "szélsőséges" állásponton. Mikor azonban meghallottam az adatot, hogy a 8 év alatti gyerekek FELE cigány, vérfagyasztó konzekvenciákat kellett levonnom. Nem vagyok ugyan matematikus, de röpke fejszámolás után az jött ki, hogy 2040-re itt a cigányok lesznek többségben. Akkor pedig ugyebár életbe lép a "nemzetállami modell", ami magyarul annyit tesz, hogy leveszik a "Magyarország" feliratokat, és kiírják, hogy "Cigányország". (Persze nem magyar nyelven.) Akkor pedig tényleg végünk, mert a románok és társaik kesztyűs kézzel bánnak velünk ahhoz képest, ami itt vár ránk.
      Csak fogom a fejem, amikor ezen adatok birtokában Pörzse, Hargitay és mások a "békés együttélésről" meg "a romák felzárkóztatásáról" beszélnek. Elment az eszük ? Komolyan gondolják, hogy azokat, akiket évszázadokon át nem sikerült rávenni a legalapvetőbb civilizációs normák elsajátítására, majd pont most fogja megszállni a Szentlélek, amikor már hatalom is lesz a kezükben ? Ami meg a "felzárkóztatást" illeti: ha még a képzettségük is meglesz egy ország irányításához, csak még gyorsabban elzavarnak minket.
      Komolyan mondom, tényleg nincs semmi életösztön bennünk !

      Na, így radikalizálódik az ember ! Megismeri a tényeket...

Utoljára szerkesztette Fernei (2008-03-05 05:27:55)

Kedves Gyuri és Laci!

Olvastátok már ezt a TRIANON felülvizsgálatát kérő iratot? Mit gondoltok erről?


Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész
ENSZ Háborús Törvényszéke New York
Hága

Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

Excellenciád!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.
Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi

petíciót

terjesztem elő:

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését.

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.

Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

Indoklás:

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság
területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő.
A Békeszerződés következményeként
az ország területe 92.863 km2-re, míg
lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.

A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás alól.

Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.
A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:
- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 fő(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 fő (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.

A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.
A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - szerződésszegést követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).
A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es népszámlálásadatai is.

A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be:
- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.

A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.
A Békeszerződések következtében Magyarországot – többek között - az alábbi veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain alapulnak.)

További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből egyértelműen igazolhatók.

A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „a teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól.
Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint „a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.”
Robert Cecil angol delegátus szerint „a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy „időről időre határrevíziót eszközöljön.”
Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.”
Az angol diplomata „Peacemaking” címűkönyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: „az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.”
Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt.
A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: „Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.”
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: „nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”
A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy „a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi.

A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.

A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő - jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus egyházra sem.

Záradék:

A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.

Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.

Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg.

A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A tény feltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom, amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.

E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.

Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár

És akkor jöjjön az írásom:

Wérus walóság wolt - awagy egy nem hiwatalos személy bárortalan szembenézése (szembelöwése ;-()

      A hajléktalanokat az utcán, és a napról-napra tengődő szegényeket is sajnálom, és nem lesajnálom. De azelől nem tudok kitérni, amellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy 2006. Magvető havának (október) 23. napján, a nemzeti ünnepen, Gyöngy napján egy wérző fejű, talán félhosszú hajú fiúwal, fiatalemberrel találtuk szembe magunkat a Semmelweis utcában, amikor barátnőmmel befordultunk oda a Kossuth Lajos utcából, a Székely himnusz utolsó hangja után.
      Ez a fiú a Wármegye vagy a Gerlóczy utca felől jött, tehát ellenkező irányból welünk szembe., mi pedig gyors léptekkel és furfangos módon távolodtunk az Astoriától. A baj csak az wolt, hogy ez a wér - az ő fején - már egy másik wér wolt "a pesti utcán". Térben és időben sehogy sem fért a fejembe.
      Az ünnepi programot mintha wírus támadta volna meg. De hiszem, hogy mégsem egy vírus.

(Megjegyzés: ahol "v" helyett "w" szerepel írásomban, ott ez tudatos stilisztikai eszköz, amely az olvasó megfejtésére vár. Tehát jelentéssel bír a szöveg mondanivalója szempontjából.)
UI: Kikelet havának (március) ). napja Csepel napja, a 15. napja pedig a Nemzeti Megújhodás Ünnepe és Napja. Adja Isten! A Szebb Jelent! Nincs már hová hátrálni, de van már miért védekezni, és ha kell, visszatámadni, és ha kell, TÁMADNI!!!!!!!

"B" verzió a magyarországi társadalmi elégedetlenség kitörésére, esetleg kirobbanására

          Egy jövőbeli március tizenötödikén százezrek indulnak útnak vidékről a fővárosba a délelőtti órákban, hogy tüntessenek a kormány politikája következtében kialakult megélhetetlenségi helyzet ellen. Eközben Budapesten a következők történnek.
          A hajnali órákban a Deák téren sétálgatva, egyszer csak látom, hogy az aluljárók elkezdik ontani magukból a négyfős sorokba fejlődött oszlopokban menetelő rebiszes egységeket, és azok elözönlik a belváros középső területeit, sokezres létszámban, miközben a rebisz hivatalos állománya legfeljebb kétezer fő lehet.
          Döbbenettel állok, értetlenül. Ekkor még egy különös dologra, egy retró-felvonulásra leszek figyelmes: a Károly király úton (Bajcsy-Zsilinszky út) ávósnak, munkásőrnek és a néphadsereg katonáinak (nem honvédjeinek, mert az a megtisztelő cím csak a Magyar Királyi Honvédségnek jár) öltözött alakulatok vonulnak fel a Nyugati pályaudvartól az Astoria irányába. Egy, a "rendezvényt" biztosító "rendőr" elárulja, hogy a Május Elseje Gárda hagyományőrző és hagyományteremtő szándékú, bejelentett felvonulását látom.
          Vajon mit tesznek majd a tüntetők, ha megérkezvén mindezzel szembesülnek?

Kedves Gyuri és Laci !

Mintmár annyiszor, ma is elszakadt a cérna, amikor olvastam, hogy le akarják bontani a Turul szobrot a XII. kerületben.
Kérdésem, mi a véleményetek erről? Hát azért el tudom képzelni előre is, mármint a véleményeteket.
Meg kell védeni. Élőlánc, élőlánc, élőlánc, élőlánc, élőlánc.
A Jobbiknak megadtam már régen a telefonszámom, hogy ha bontani akarják, akkor élőláncot alkotunk és nem engedjük, nem engedjük. Vigyázni kell, mert ezek a szemetek suttyomban, az éj leple alatt fogják lebontani.
A jogban nem bízom, erről biztos hasonló a véleményetek nektek is.

Reményik Sándor: Félnek a poroszlók

Páncél övezi testük
És kard az oldaluk,
S a szívük mégis reszket
És vacog a foguk.
Levél ha zörren: az ő bűnük zörren,
Kakas ha szól: az ő vétkük kiált,
A piros hajnalt és a naplementét
Úgy nézik ők, mint véres borzadályt,
Ábel vérét, a mi kiontott vérünk...
Félnek a poroszlók.

Láttátok már őket szembe nézni?
Én nem láttam őket.
Láttatok már köztük büszke főket?
Én csak dölyföst láttam.
Földig hajtja őket
Rablott arany terhe, mint az ágat,
Sűrű festék alatt arcuk sápad.
Félnek a poroszlók.

Aki biztos, bátor;
És nem dühöng az, akié a föld,
A tulajdon és a szövetségsátor.
Az ordítás, a toporzékolás,
Az ütlegelés nékik mind kevés,
Új gyötrelmeken törik a fejük,
Mert fáj nekik a néma megvetés
S a hideg gúny, mely arcunkra fagyott.
S tudjátok, a sok cécó mire jó,
ha a sok heje-huja, vigalom?
Eltitkolni, hogy inog a hajó,
S dűl be a víz a lyukas oldalon.
Félnek a poroszlók!

Azt mondják, márc. 9-ére megint körbekordonozzák a Majomcirkuszt. Ezek sosem gondolnak arra, hogy minél távolabb van az a kerítés, annál hosszabb a kerülete, s amit így a teljes szakaszon annál nehezebb is biztosítani? Megint kétezer rendőr lesz élőláncba felrendelve, vagy abban bíznak, hogy mindenki a kerítés egy pontján akar átjutni ahelyett, hogy rengeteg helyen elosztva mindig csak néhány ember?

Ez az orosz-magyar szerződés nagyon gáz... a rohadt életbe!!!