A magyar-horvát határtól sem messzi Vukovár volt a horvát függetlenségi háború egyik legvéresebb színtere. A szerbeknek stratégiailag rendkívül fontos várost a lehető legnagyobb fegyverarzenállal támadta a Jugoszláv Néphadsereg (amely akkor Európa negyedik legerősebb hadseregének számított) és a kegyetlenkedéseikről ismert részeg csetnik gyilkosok.

Az agresszor szerbek "Sztálingrádja": Vukovár

Ami épület állt a településen, gyakorlatilag egy sem maradt ép állapotban, több ezer katonai és civil esett áldozatul. Rengeteg magyar is volt mind a város hős védői, mind a lemészárolt áldozatok között. Vukovárt 86 nap ostrom után foglalták el a szerbek, akit életben találtak a romok között, lemészárolták és tömegsírba vagy eltemették, vagy nem. Ennek ellenére és ezért egybehangzó vélemények szerint Vukovár volt a "szerbek Sztálingrádja". 8000 katonát veszítettek az agresszorok és sokak szerint itt vesztették el végérvényesen a területszerző háborút a hazájukat eleinte kezdetleges fegyverekkel védő horvátok ellen.

A városban mára némileg begyógyultak a sebek és minden év november 18.-án több tízezren emlékeznek az elesés évfordulójára. Mostanában az EU-szervilis horvát országos és helyi vezetők azzal váltották ki az egykori védők és áldozatok haragját, hogy a régi sebeket feltépve engedélyezni akarták a városi névtáblákon Vukovár cirill (vagyis: a visszatért szerb kisebbség számára kompatibilis) betűvel való feltüntetését is. Ez ellen nem csak a helyiek protestáltak, de egész Horvátország egyöntetűen tiltakozott.

Egyöntetű akarat: Jean-Michel Nicollier Híd

Vukovár önkormányzata nemrég egy szavazást írt ki a város hivatalos honlapján arról, kiről vagy miről legyen elnevezve az egyik újonnan épített híd. Több opció közül is lehetett választani.

A végeredmény: a szavazók csaknem kétharmada azt szeretné, ha az átkelő Jean-Michel Nicollier, egy francia fiatalember nevét viselné. Innentől a kérdés csak az: a városi vezetők tiszteletben tartják-e a voksokat, vagy az EU-nak való megfelelési kényszerből nem veszik figyelembe azokat.

Jean-Michel Nicollier ugyanis nem csupán egy Horvátországot védő külföldi önkéntes volt, hanem egy hős, ikon, s mint tudjuk az ilyenekre az euroatlantista modern világban nincs szükség...

Kamaszfiúból hős

Nicollier a franciaországi Vesoulban született 1966 július elsején. Alig tette le az érettségit a francia nemzeti párt, a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Front (Front National) rendkívül fiatal aktivistája, a tévében a vérengzéseket látva (ahogy ő mondta: horrort) úgy döntött, akár az élete árán is megsegíti a szabadságáért a túlerőben küzdő horvát népet.

Édesanyjától így búcsúzott: "Segíteni szeretnék ezeken az embereken. Szükségük van rám. Most elmegyek, de visszajövök. Tudod, a gyökereim idekötnek, innen soha nem mennék el!".

Jean-Michel először Zágrábba érkezett vonattal teljesen egyedül és csatlakozott a Horvát Védelmi Erőkhöz. 1991 szeptemberében, a totális ostromgyűrű előtt, az utolsó, még a városba épphogy bejutók egyikeként érkezett Vukovárba. Csaknem három hónapig vett részt a várost védő harcokban, november 9-én súlyos sérülést szenvedett és a szintúgy ostrom alatt lévő kórházba került.

A város végső elestekor a bevonuló Jugoszláv Néphadsereg és az irreguláris gyilkos- és tolvajbanda csetnikek mindenkit megöltek, akit tudtak és mindent elraboltak az üresen maradt házakból, amit lehetett, több tucat sebesült nőt erőszakoltak meg, mielőtt fejbelőtték őket. Sok száz sebesültet a kórházból egy Ovčara nevű farm hangárába szállítottak, ott kivégezték és megölték őket. Így tettek a súlyosan sérült Jean-Michellel is. Őt a sok sérült közül egy csetnik külön kereste, mondván "hol a francia?", az önkéntes pedig bátran jelentkezett. Ezután megkínozták és megölték.

Ahol a fiú nyugszik, ott az anya hazája is

Későbbi szerb tanúvallomások szerint a francia fiú közvetlen kivégzője egy Spasoje Petković nevű csetnik volt, aki a halott önkéntes zsebéből még húsz francia frankot is ellopott. Jean-Michel Nicollier földi maradványait nem találják a mai napig sem.

Jean-Michel több posztumusz kitüntetést is kapott a horvát államtól. Tavaly az egyik átadásán a fiatalon meggyilkolt francia fiú édesanyja, Lyliane Fournier a következőket mondta:

"Horvátország a szívemben van. Úgy tartom, ez a hazám. Azért érzem ezt, mert az én Jeanom is így érzett."

(Horváth Ádám - alfahir.hu)

(Deres.tv)

A lengyel nemzetiek november 11.-én a "Visszafoglaljuk Lengyelországot" jelszó alatt meghirdetett és 50.000 résztvevőt vonzó Függetlenségi Meneten jelentették be szándékukat egy új társadalmi mozgalom, a Ruch Narodowy létrehozására. Ennek köszönhetően az utóbbi hónapokban Lengyelország-szerte megalakultak a mozgalom helyi alapszervezetei és felállt a mozgalom országos vezetése. 2013. január 19.-én létrejött a mozgalom végrehajtó testülete, mely megalkotta a mozgalom alapvetéseit. Ezeket a gondolatokat 9 pontban foglalták össze IDENTITÁS, SZUVERENITÁS, SZABADSÁG cím alatt.

A Ruch Narodowy ideológiai deklarációja:

1. Nemzeti identitás. A Ruch Narodowy fő célkitűzése a lengyel nemzeti önazonosság védelme és erősítése. A lengyel nemzet fejlődésének legfőbb garanciája az a több tízmillió lengyel, akik Lengyelország jelenlegi határain belül, az elszakított keleti területeken (Ukrajnában, Belorussziában és Litvániában - a szerk.) és az emigrációban élnek. Az előttünk álló kihívás arról szól, hogy továbbörökítsük - a kereszténység alapjain nyugvó - lengyel identitásunkat, annak minden történelmi és regionális hagyományaival együtt. Azért, hogy ismét büszke és erős nemzet legyünk, harcot hirdetünk a kozmopolitizmus és a jelen kor újszerűnek nevezett trendjei ellen.

2. A család identitása. A család a társadalom alappillére. A Ruch Narodowy védi a család intézményét. A család férfi és nő házasságából jön létre. Az élethez való jog a fogantatástól kezdődik. A mi feladatunk olyan társadalmi környezet megteremtése, mely biztosítja a család kiteljesedését, ezáltal biztosítva a nemzet demográfiai gyarapodását. A Ruch Narodowy védelmezni fogja a család autonómiáját és ellenzi mind az állam, mind az egyház beavatkozását a családi életbe.

3. Az egyén identitása. Lengyelország olyan lesz, amilyenre a lengyel ifjúság formálni fogja. A gyermekeknek és az ifjaknak joguk van a hazafias szellemű neveltetéshez az iskolákban, hogy világképüket nemzeti értékek mentén alakíthassák ki. A Ruch Narodowy ellenez minden, oktatási reformnak keresztelt vagy álcázott gyermekkísérletet, melynek végső célja a balliberális paradigma elültetése az ifjúság fejében. Helyette a sportra alapozott életvitelt támogatjuk.

4. Az állam szuverenitása. Az állam a legfontosabb instrumentuma annak, hogy nemzeti érdekeinket érvényesítsük. A Ruch Narodowy szándéka, hogy kivegye az állam vezetését a jelenlegi korrupt politikai elit, az élősködő opportunisták, a pénzügyi oligarchák és az idegen érdekeket kiszolgálók kezéből. Visszavesszük a köztársaságot és a nemzet polgárainak szolgálatába állítjuk az államot. Megvédjük a nemzeti érdekeinket a nemzetközi befolyásoktól és a brüsszeli bürokráciától. Támogatjuk a független nemzetállamok Európáját, mely szabad országok önkéntes gazdasági együttműködésén alapul. A Ruch Narodowy újrateremti Lengyelország önvédelmi képességeit, hogy biztosítsa a haza biztonságát.

5. A kultúra szuverenitása. Egy nemzet csak akkor független, ha elitjének gondolatai függetlenek a külföldi hatalmi centrumoktól és kollektív tudata saját történelmében gyökeredzik. A Ruch Narodowy az egyedi, a más nemzetektől megkülönböztetett, nemzeti alapokon nyugvó politikai gondolkodást kívánja fejleszti. Visszaállítjuk a lengyel kultúra nagyságát, hogy azzal más nemzetek elismerését is kivívjuk és hozzájáruljunk az univerzális kultúrkincshez.

6. A gazdaság szuverenitása. Egy erős állam maga határozza meg saját gazdaságát. A Ruch Narodowy megvédi a lengyel złotyt, a nemzeti valutát. Egy nemzet saját pénzneme a gazdasági függetlenség egyik alappillére. Megállítjuk az ország nemzetközi eladósítását és a globális pénzügyi intézményektől való függőség elmélyülését. Lengyelország energetikai függetlenségéért fogunk harcolni minden fronton.

7. A szólás szabadsága. Egy nemzetnek nem csak gondolataiban, hanem azok kifejezésében is szabadnak kell lennie. A Ruch Narodowy meg kívánja szüntetni a '89-es kerekasztal elitjének egyeduralmát a médiában. Azoknak a társadalmi csoportoknak a védelmére kelünk, akiket támad a jelenlegi balliberális médiaelit és megfigyel a jelenlegi hatalom. Harcot hirdetünk az álszent politikai korrektség ellen és azok ellen, akik bezárják a nemzetiek előtt a média kapuit. Azokat sem kíméljük, akik a baloldaliság és a liberalizmus jegyében a degenerált értékeket propagálják a médiában.

8. A vállalkozás szabadsága. Egy szabad nemzet polgárainak meg kell legyen az a lehetősége, hogy az élethez szükséges materiális javakat maga állítsa elő és munkája gyümölcsét saját maga élvezhesse. A jelenlegi állapot, melyben az óriásira duzzadt közszférát a kis keresetűek és a társadalom alsó rétegei tartják el - elfogadhatatlan. Ez a rendszer lengyelek millióit kényszeríti emigrációba. A Ruch Narodowy harcolni fog a bürokrácia és a jelenlegi gazdasági rendszert kiszolgáló fiskális politika ellen és végre az adót befizetők pártjára áll. Harcolni fogunk a szabad gazdálkodásért és az egyszerű hitelezésért. Átalakítjuk a szociális ellátórendszert és egy egyszerű, de igazságos nyugdíjrendszert hozunk létre.

9. Az egyén szabadsága. Az egyén egyedül csak a közösségen belül lehet igazán szabad, ezért a Ruch Narodowy megvédi az egyének szabadságát a liberalizmustól. Nekünk, lengyeleknek saját tapasztalataink és gazdag tradícióink vannak a szabadság fogalmáról, mert nekünk évszázadokon keresztül kellett megküzdenünk érte. A leghatározottabban kijelentjük, hogy jogok kötelességek nélkül senki számára nem léteznek. Minden lengyel elsődleges kötelessége a nemzet közösségéhez való tartozás. Csak az egyén aktív részvétel építhető erős és rendezett nemzet.

A Ruch Narodowy, melynek ereje a lengyel fiatalság tudatosságában és a tenni akarásában rejlik, a fentiekkel összhangban kívánja kifejteni jövőbeni tevékenységét. Célunk egy nemzeti szellemű rendszerváltás elérése. Szellemi gondolkodásunk centrumában a nemzet áll, mely alatt mi a múlt, a jelen és a jövő generációinak kulturális közösségét értjük. Ebben az értelemben nemzetünk az egyedüli gazdája országunknak. Ezért fogunk harcolni: egy büszke, erős, fejlődő és biztonságos Lengyelországért és lengyel nemzetért.

Varsó, 2013. március 27.

(Fordítás: Szabó Balázs, Narodowcy.net nyomán Szent Korona Rádió)

Január elején, hajnali órákban ismeretlenek gyújtották fel Pedro Chaparrot autóját, mely az ifjúsági vezető lakása előtt parkolt. Mire a tűzoltók a helyszínre értek a személygépkocsi már teljesen kiégett. Az autó az utcafronton, az ablakok előtt parkolt, így a fölötte lévő nyílászárók megolvadtak a hő hatására.

A DN vezetősége szerint baloldali csoportok állnak a gyújtogatás hátterében, aminek egyértelmű, hogy megfélemlítési célzata volt.

Nem szokatlan ez a módszer a spanyol közéletben. A múltban több esetben érte támadás Manuel Canduela a DN vezetőjének kocsiját is.

Pedro Chaparrot elmondta szerkesztőségünknek, hogy Őket nem lehet megfélemlíteni, vagy elriasztani az ilyen jelegű akciókkal, töretlenül folytatják tovább harcukat.

A DN és számos szövetségese, egy nagy utcai demonstráció megszervezésére készül, ahová régi szövetségesüket, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat is meghívták.

(Szent Korona Rádió)

Drága Magyar Barátaim!

Rendkívüli megtiszteltetésnek érzem, hogy ezen a különös és fontos napon itt lehetek Veletek. Köszönöm a szeretetteljes meghívását Vona Gábor elnök úrnak és minden jobbikos barátomnak.

Azért jöttünk ma Budapestre Lengyelországból, hogy kifejezzük büszkeségünket és tiszteletünket felétek. Büszkék vagyunk Rátok magyar barátaink, azért az óriási munkáért, amit az elmúlt években Ti, magyar nemzeti radikálisok véghezvittetek. Még nagyobb tisztelet jár Nektek ezért a munkáért, mert mindent, amit elértetek, hatalmas ellenszélben értetek el.

Mi, lengyelek olyan büszkeséggel tekintünk a magyarokra, mint testvér a testvérre. Egy olyan testvérre, aki példát is mutat egyben. Ránk, lengyelekre ugyancsak az a hosszú út vár, amin Ti már korábban elindultatok. De célunk ugyanaz: visszaszerezni saját országunkat a jelenleg regnáló nemzetellenes elit karmai közül. Ugyancsak óriási harc vár ránk a liberalizmus ellen is, mely nem csak az országunkat és a kultúránkat pusztítja napról napra, hanem a lelkeinket is. Utunkat nemzetközi pénzügyi oligarchák és multinacionális vállalatok állják majd, élen Brüsszel bürokratikus diktatúrával.

De ma egy olyan gyönyörű városban mondom ezt a beszédet, mely tele van hittel és reménnyel. Meggyőződésem, hogy harcunkat siker koronázza, munkánk gyümölcseit pedig mi magunk arathatjuk le és nem fog kárba menni. Ahogy nem mentek kárba korábbi – néha sikertelen – harcaink gyümölcsei sem. Ahogy 165 évvel ezelőtti szabadságharcotok sem hiábavaló volt, hiszen annak gyümölcseit épp az akkori hősök unokái, vagyis Ti élvezhetitek ma. Ma azért vagyunk itt, hogy mellettetek legyünk ebben a közös harcban. Úgy, ahogy Bem Apó mellettetek volt egykoron. De nekünk is szükségünk van a Ti támogatásotokra, csakúgy, ahogy Horthy Miklós segített népünknek a bolsevikok elleni háborúban, 1920-ban.

Barátaim! Ma nem csak azért jöttem – és Ti sem csak azért vagytok itt – hogy együtt beszéljünk a múltról és elmélkedjünk a népeink közötti barátságról. Mert a lényeg nem ez, hanem az a meggyőződés, hogy ha nem is lennénk ezer éve barátok, ha a történelem nem ilyen szoros utat jelölt volna ki számunkra, akkor is úgy lennénk egymásra utalva ebben a harcban, mint soha előtte. Ezt puszta geopolitikai tények is alátámasztják.
Épp ezen a napon, éppen itt Budapesten szeretném kifejteni, hogy nem látok más geopolitikai alternatívát Európának e szegletében, mint egy közép-európai államok által alkotott szövetséget. Ebben a szövetségben Lengyelország és Magyarország együttműködésének kiemelten fontosnak kell lennie! A mi nemzeteinknek meg kell érteniük, hogy rajtunk kívül a világon senki nem érdekelt sem egy erős Magyarország, sem egy erős Lengyelország létrejöttében. Sem Washington, sem Berlin, sem Moszkva, sem Brüsszel nem érdekelt abban, hogy mi, lengyelek és magyarok – vagy akár tágabb értelemben: a közép-európai nemzetek – erősek legyünk és saját befolyásunkat érvényesíthessük a régióban.

Egyedül vagyunk, minket kívülről senki nem támogat. Elfogadva ezt a tényt azonban egyáltalán nem kell szomorúnak lennünk. Ennek felismerése ugyanis már eleve jelentős siker a harcban és cselekvésekre ösztönöz. A cselekvés pedig ma a harc. Harc egy hosszú, sok éven át tartó küzdelem, melynek első állomása saját nemzeti történelmünk és történelmi emlékezetünk helyreállítása, a nemzeti büszkeségünk, hitünk és identitásunk visszaszerzése. Harcunk ezt követően a közéletünk visszafoglalásával folytatódik, ahol meg kell szabadulnunk a liberális paradigmától. Vissza kell szereznünk a kulturális, társadalmi és szociális életünket; nekünk kell irányítanunk azt. Ezt követi csak harcunk a formális intézményekért és magáért az államért.

Drága Barátaim! Éppen a Ti példátoktól inspirálva építjük jelen pillanatban is a lengyel Nemzeti Mozgalmat. Épp, hogy csak tavaly novemberben jelentettük be mozgalmunk létrejöttét, a korrupt politikai elitünk máris rettegni kezdett tőlünk. Örömmel és büszkeséggel jelenthetem Nektek, hogy mozgalmunk fantasztikus gyorsasággal növekszik, így hadseregünk csatlakozni kíván ahhoz a háborúhoz, amiben ti már évek óta a frontvonalon vagytok. Hogy végül közösen menetelhessünk a győzelem felé! Éljen a független Magyarország! Éljen a szabad Lengyelország!

Robert Winnicki

Az interjúnk:
Az utóbbi hónapokban nagyon felpezsdült a lengyel nemzeti tábor élete. Rendkívül sok, a jövőt meghatározó esemény történt. Többek között az Össz-lengyel Ifjúság, az ONR és több hazafias szervezet által szervezett, november 11-i függetlenségi felvonuláson bejelentették a Ruch Narodowy (Nemzeti Mozgalom) megalakítását. Hogyan alakul a mozgalom szervezése, mit érdemes tudni az új formációról a magyar hazafiaknak?

A Ruch Narodowy dinamikusan fejlődik. A november 11-ét követő, a Mozgalom által keltett nagy pozitív média visszhang minket is meglepett. Talán azért alakult így, mert a formulánk eltér az eddig megszokottaktól – egy politikai mozgalom vagyunk, nem pedig egy párt a többi közül. Az elsődleges célunk egy erős kulturális és társadalmi hátország kiépítése, s ha ez megvan, attól kezdve törekedhetünk a hatalom átvételére.

A Függetlenség Napja Varsóban, mintegy 100.000 hazafi részvételével. (2013. november 11.)

A lengyel médiában rendszeresen jelennek meg elemzések az új mozgalomról. Milyen visszhangja van a kezdeményezésnek Lengyelországban?

Az alakulást követő utóbbi hónapokban a Mozgalom iránti érdeklődés nem szűnt meg. Úgy vélem, hogy egy új, nemzeti hullámról beszélhetünk, amely végigsöpör egész Lengyelországon, különösen a fiatalság körében. Most azon dolgozunk, hogy ezt szervezetek és intézmények révén a szükséges formába öntsük. Egy helyesen működő központi hálózatot és egy erős koordinációs központot kell kiépítenünk.

Többször írt a lengyelországi média a hazafiak magyar kapcsolatairól, esetleges párhuzamokról magyarországi jelenségekkel. Ön ezt hogy látja, milyen hatással van a magyar nemzeti radikális élet a lengyel eseményekre?

Magyarország és a magyar hazafiak néhány éve nagyon fontos példát mutatnak számunkra a hatásos működésre vonatkozóan, és inspirációt nyújtanak a cselekedeteinkhez. Természetesen jelentős különbségek is vannak országaink és nemzeteink között, ezért nem áll szándékunkban teljes mértékben ezt a mintát követni. De kétséget kizáróan állíthatom, hogy a Visztula mentén gyülekező hazafias erők figyelemmel kísérik a Kárpát-medence eseményeit.

Hogyan értékeli Vona Gábor (Jobbik) kijelentését, mely összhangban áll a Toroczkai László (HVIM) által korábban kifejtett koncepcióval is, miszerint szükséges egy olyan közép-európai összefogás, ami az alárendeltség helyett a Nyugattal és Kelettel is kereskedő független államok közösségét foglalná magába?

Ha nemzeteinket nem kötné össze ez az erős baráti kötelék, akkor ezt ma külön ki kellene találnunk, de szerencsére ez adott. E koncepció mellett szól a geopolitika is. A mai világban Közép-Európa országai túl gyengék ahhoz, hogy egyedül szálljanak szembe a nyugattal, a kelettel vagy pedig a nemzetközi pénzintézetekkel. Ezért fontos együttműködnünk. Természetesen ez nem lesz könnyű, mivel sok történelmi viszály mérgezi az egyes nemzetek közötti kapcsolatokat Mégis úgy gondolom, hogy az együttműködésen kívül nincs más alternatíva.

A lengyel hazafiak véleménye az Unióról.

Magyarországon Józef Piłsudskira lengyel hazafiként tekintenek, Lengyelországban viszont vonakodnak ettől? Mi ennek az oka?

Józef Piłsudski évtizedeken keresztül szocialista funkcionárius volt. Akkoriban a lengyel szocialisták két táborra bomlottak; kommunistákra és független szocialistákra. Az utóbbi ágnak pontosan Piłsudski volt vezetője az első világháború előtt. Már a XIX. század végétől viszály dúlt a szocialisták és a nemzeti tábor között, hogyan kell a függetlenséget kiharcolni, hogyan kell felépülnie a független lengyel államnak. Az 1918-ban újjászületett Lengyelországban egészen a II. világháborúig a küzdöttek a hatalomért a Piłsudski vezette szocialisták és a Roman Dmowski vezette nemzeti tábor.

Habár nagyobb hatást gyakorolt a lengyelekre a nemzeti eszme, mégis Piłsudski az 1926-ban véghezvitt államcsínyével elérte, hogy egészen haláláig, 1935-ig kormányozta az országot. Az általa kinevezett funkcionáriusok pedig a lengyel kapitulációig, teljesen 1939-ig a kezükben tartották a hatalmat. Habár nem volt egy véreskezű diktátor, de üldözte a nemzetieket, ezért mi nem tekinthetjük hősnek. De nem a személye körül kialakult kultusz elleni harcra akarunk koncentrálni, hanem Roman Dmowskit akarjuk előtérbe helyezni, aki valóban a nemzeti gondolatnak egy kiváló gondolkodója és remek szervezője volt.

Pár hete a lengyel nemzeti mozgalom vezetői közül többen részt vettek a litvániai lengyelek által rendezett eseményeken. Magyarként nem tudok elmenni a külhoni kisebségeink közötti hasonlóság mellett. Hogyan értékeli az elszakított lengyel kisebbség helyzetét?

Már 500 éve élnek lengyelek Litvánia területén. Az ország fővárosában Vilnius-ban, amely a történelem során egészen 1989-ig sosem rendelkezett litván többséggel, a litván-lengyel unió előtt oroszul, utána pedig lengyelül beszéltek. A litvánoknak volt saját államuk, de mint nemzet, a különállóság, az azonosságtudat és történelmi folytonosság érzete szempontjából még nagyon „fiatalok”. Csak a XIX. század második felében alakult ki saját nemzettudatuk, összeütközvén a régóta megalapozott lengyel azonosságtudattal. Ezért a litván nemzettudat, amely a XIX. század végén és a XX. század elején alakult ki, nagyon erősen lengyelellenes. Ez az ország területén élő lengyelek 5%-át érinti, Vilnius lakosságának pedig a 20%-át. Elvették tőlük a saját vezetéknevük helyes írásához való jogot, a kommunizmus alatt elkobzott vagyonok visszaszerzésének lehetőségét, továbbá a lengyel nyelvű iskolákat, amelyeket a litván hatalom bezáratott. A helyzet rossz, de szerencsére a Litvániában élő lengyelek nagyon jól szervezettek. A lengyel állam sajnos csak nagyon kis mértékben segíti őket, ezen változtatni kell.

Mennyire játszik fontos szerepet a katolicizmus a lengyel nemzeti mozgalom számára és mennyire fontos ez a mai hazafiak számára?

A mi meggyőződésünk szerint az a fajta nacionalizmus, amely nem veszi figyelembe a lelki értékeket, üres, és előbb vagy utóbb a liberalizmus áldozatául esik. A katolicizmus a lengyel nemzeti azonosságtudat gyökere. A lengyel nemzeti ideáról néha mondani szokták, hogy nemzeti-katolikus. Nem kérjük számon a tagjainktól a világnézeti hovatartozásukat, mert ez minden ember magányügye, de próbáljuk a keresztény értékekre és az Egyház iránti tiszteletre nevelni őket. Sokan közülünk egyszerre nemzeti és katolikus aktivisták is. Az Egyház tanítása az abortuszról, eutanáziáról vagy a családról, kötelező érvényű a Nemzeti Mozgalom, valamint az egész társadalomról szóló katolikus tanítás a nemzeti gondolat alapjaként szolgál, és ezen alapul a gazdasági koncepciónk is.

Mik a legnagyobb terveik a közeljövőben, hogyan képzelik el a lengyel nemzeti tábor jövőjét?

Május végén, július elején fogjuk összehívni a Nemzeti Mozgalom első kongresszusát, mely a programunkról és a prominens személyiségeink bemutatásáról szól majd. Több részletet egyelőre nem szeretnék elárulni.

Végül, mit üzen a magyar hazafiaknak?

Viszontlátásra március 15-én, Budapesten!

Köszönöm az interjút.

(Szent Korona Rádió)

Az „Átkozott katonák” a köznyelvben elterjedt neve azoknak a harcosoknak, akik 1945-ig a németek és az oroszok, majd a háború után Lengyelország szovjet megszállása és a szovjet-függő lengyel kormány ellen harcoltak. A legutolsó ismert katona, Józef Franczak 1963-ban hunyt el.

A szovjetek nélküli Szabad Lengyelországért küzdő harcos mozgalom főként lengyel nacionalisták több csoportjából, így az Armia Krajowa (Honi Hadsereg), Narodowe Siły Zbrojne (Nemzeti Haderő)/Narodowe Zjednoczenie Wojskowe (Nemzeti Katonai Egyesülés) –állt össze.

A szovjetek csatlós államában, a Lengyel Népköztársaságban igyekeztek alaposan besározni az „Átkozott katonák” emlékét. Vádolták a németekkel való kollaborálással, és zsidók tömeges meggyilkolásával. Valójában azonban csak a kommunisták meggyilkolásában jeleskedtek, arról már nem tehettek, hogy a vörös gazemberek köreiben felülreprezentáltak voltak a kiválasztottak. Ha tehát öltek is zsidókat, az nem azért volt, mert zsidók voltak, hanem azért, mert kommunisták, és Lengyelország ellenségei voltak. Mindazonáltal a liberális média „zsidógyilkosokként” írta le őket a világban és Lengyelországban is.

Képgaléria a varsói megemlékezésről.

Lublinban 3000 fő emlékezett a hősökre.

A Bełchatów-i megemlékezés.

Katowice.

Rzeszów.

Képgaléria a londoni megemlékezésről, melyen több magyar hazafi is részt vett.

(Ultras Liberi, Szent Korona Rádió, Képek: autonom.pl)

A szlovák minta alapján ugyanakkor megvonnák a román állampolgárságot azoktól, akik magyar állampolgárságot kértek.

Mindezt vasárnap tartott sajtótájékoztatójukon jelentették be. Valer Marian, a PSD Szatmárnémeti szervezetének elnöke nyilatkozatában elmondta, tiszteli a magyar kisebbséget, de a magyarság képviselői is tanúsítsanak kellő tiszteletet a román többség irányába. Ez utóbbit jogszabállyal is elősegítenék, a „Román nyelvvel szembeni lojalitás törvénye” címmel készülő törvénytervezet szerint az egyszerűsített honosítási eljárás révén magyar állampolgárságot igénylőktől megvonnák a román állampolgárságot, pénzbírsággal sújtanák azokat, akik intézményekben, iskolákban, gyógyszertárakban, üzletekben nem beszélnek románul és büntetőeljárást indítanának azok ellen is, akik alkalmazáskor etnikai kritérium alapján döntenek. Valer Marian a hasonló szlovák törvényt említve elmondta, hiába tüntettek ellene Budapesten, az Európai Bizottság jóváhagyta azt a jogszabályt.

(Friss újság)

Felelőtlenség a magyar-román vitát nacionalista hangulatkeltésre használni - Traian Basescu román államfő szerint erre a következtetésre jutottak Orbán Viktor miniszterelnökkel Brüsszelben, amikor szóba került közöttük a székelyzászló-ügy. A román elnököt arról kérdezték az újságírók vasárnap, hogy miről beszélgetett a magyar kormányfővel Brüsszelben. Romániában ugyanis feltűnést keltett néhány, a csütörtök-pénteki EU-csúcson készült fotó, amelyen a két politikus derűsen beszélget egymással, miközben a román médiában a magyar-román zászlóvita gerjesztett indulatokat.

"Valóban nevettem, de azt mondtam: csak óvatosan a zongorával a lépcsőházban, óvatosan a nacionalizmussal. Orbán Viktor nagyon pozitívan reagált, szerinte is önmérsékletre kell intenünk a feleket" - számolt be a beszélgetésről Basescu. Hozzátette, válság idején könnyű az emberek elégedetlenségét más irányba terelni, és úgy vélte, fennáll a veszélye, hogy elszabadulnak az indulatok.

Orbán Viktor már pénteken Brüsszelben beszámolt magyar újságírók előtt, hogy miről beszélgettek a román államfővel - közölte vasárnap este az MTI érdeklődésére a miniszterelnök sajtófőnöke. Havasi Bertalan az elhangzottakat felidézve megismételte: a magyar kormányfő és a román államfő egyetértett, hogy a hangulat hűtése és a konfliktus súlyának a csökkentése mindkét ország érdeke.

Victor Ponta mérges lett a magyar kormányra

"Válságban azok a politikusok hozakodnak elő nacionalista szólamokkal, akiknek a felelősségtudata korlátozott"- mondta Basescu a vasárnapi sajtótájékoztatón. Hozzátette, Románia valódi problémája sokkal inkább az, hogy nőnek az energiaárak, a helyi adók, bevezetik a kistermelőket sújtó átalányadót, a gazdák többletadóját.

"Persze sosem fogom törvénytelen jelképek közintézményekre való kifüggesztését bátorítani" - jelentette ki Traian Basescu román államfő, a székely zászlóra utalva. Kifejtette: nem új keletű a probléma, de az ügyet nem "pátosszal és propagandával", hanem a törvény keretei között kell kezelni.

A héten diplomáciai feszültségeket keltett a két ország között, hogy a magyar nagykövet egy hírtelevízióban Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket, később pedig Németh Zsolt külügyi államtitkár a romániai kisebbségi jogok megsértését sérelmezte, amiért Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését. Az államtitkár nyilatkozatát a román miniszterelnök kikérte magának, és Románia belügyének nevezte a kisebbségi jogok tiszteletben tartását.

(MTI nyomán Szent Korona Rádió)

(Szent Korona Rádió)

"Mi szeretjük az árjákat." - Olvasható az Északi Ellenállás üzenete

(Szent Korona Rádió)