Az interjúból megtudhatjuk, hogy a spanyol és a magyar népnek milyen közös problémái vannak. Sok kérdésre választ kapunk a spanyol történelemmel kapcsolatban. Kiderül, hogy mennyire is fejlett a magyar ellenállás a spanyolhoz képest, miért fontos, hogy az utcán a nemzeti oldal legyen a meghatározó erő, és arra is választ kapunk, hogyan látják ők a történelmet és Magyarországot.
Az interjú ITT hallgatható meg.(Elhangzott: VIII. Magyar Sziget - Profee)
Szent Korona Rádió: Sok szeretettel köszöntjük Álvaro Peñast, a spanyolországi Nemzeti Demokrata Párt (Democracia Nacional) képviselőjét itt a Szent Korona Rádióban. Kérlek, mutasd be a szervezetet, miért alakultatok meg, kik a fő vezetői, miért küzdötök és mi a jelenlegi fő problémája Spanyolországnak?
Álvaro Peñas: Köszönöm a meghívást. A mi mozgalmunkat Spanyol Nemzeti Demokrata Pártnak hívják. A vezetőnk Manuel Canduela. 14 éve alapítottuk a mozgalmat, s az óta veszünk részt a politikai harcokban. Jelenleg a legégetőbb gondok, amik a spanyol társadalmat érintik, többek között a déli szeparatista csoportok és a bevándorlók: a közelmúltban 6 millióan telepedtek le az országban. Spanyolország integritása is veszélyben van. Leépült az ipar, a mezőgazdaság, a halászat, hogy csak párat említsek. Próbálunk összefogni országos szinten, de ez az összefogás sajnos még nem létezik.
SZKR: Miért volt nagy jelentőségű, hogy a nemzeti erők nyerték meg a spanyol polgárháborút (1936-1939)?
Álvaro: A spanyol polgárháborút, ha nem nyerték volna meg a nacionalisták, akkor az ellenség, a Köztársaságiak kezébe került volna az irányítás. Nyilvánvalóan kommunista típusú kormányzásra törekedtek. Az oldalukon megtalálhatóak voltak a kommunistáktól kezdve a trockistákon át, az anarchistákig a baloldali eszmék képviselői. Ha ők nyertek volna Spanyolországban, az valószínűleg egy sztálinista rezsimhez hasonló közigazgatással sújtotta volna az országot, ami valódi katasztrófát jelentett volna. Hiszen rengetegen meghaltak így is a háborúban, de a várható kommunista tisztogatások aligha maradtak volna el.
SZKR: Spanyolországban mekkora összetartó ereje van Franco személyének, összehasonlítva Magyarországon például Horthy kormányzó személyével?
Álvaro: Sajnálatos módon elég gyenge, mint jelkép. Franco halála után az új kormányok egész mostanáig lépéseket tettek a történelem ezen szakaszának elhomályosítására, ennél fogva a spanyolok többsége ma gyakorlatilag semmit nem tud erről az időszakról, ahogy a kedvező változásokról sem Franco idejében. Például a szárazság nagy gondot jelentett akkoriban, ám Franco – nem tudom, hogy hívják ezeket felétek –, hatalmas víztározókat építtetett, amivel mindezt megoldotta. De arról is kevesen tudnak, hogy a Franco-féle közigazgatásnak semmi gondja nem volt a regionális nyelvekkel. Ma mégis azt mondják, hogy ezek tiltva voltak, mint például a katalánok nyelve – ez teljességgel hamis vád. Spanyolországban vészesen kevesen ismerik a történelmüket. Minden régiónak megvan a maga történelme, amit a gyermekeknek tanítanak az iskolákban. A 17 spanyol autonómiában 17 féle történelmet tanítanak. Néhányban Francot, mint szörnyeteget állítják be, néhol meg sem említik. De általában, ha megkérdeznek egy 15-16 éves fiatalt, hogy ki volt Franco, nem fogja tudni… Igen, ez elég hihetetlennek hangzik. Az igazság az, hogy sokan még odáig is elmennek, hogy a spanyol zászlót – ami a 18. századból származik –, Franco találmányának mondják. Szóval elég nagy gondok vannak a spanyolok fejében jelenleg, ami a média agymosása mellett nem csoda, hiszen folyton azt hallják, hogy a Köztársaságiak és a kommunisták az ország szabadságáért és a demokráciáért harcoltak, holott a valóság az, hogy a Szovjet tömb tagjai akartak lenni.
SZKR: Jose Antonio Primo de Rivera, a falangista mozgalom egyik megalapítója jelentős életművet hagyott maga után. Kérlek, mesélj erről!
Álvaro: Az ő személye nagyon fontos. Nagy újító volt a spanyol harcok idején. Tudniillik, egy másik mozgalommal, a JONS (Honsz)-sal, kemény fellépéssel álltak ellen a kommunistáknak az utcákon, hiszen akkoriban a kommunistáké volt az utca. A kommunisták erősebbek voltak, mint az anarchisták és a szocialisták. Szóval ő volt az, akinek a szervezésében először jelentek meg jobboldali erők markánsan, s vették föl a harcot az utcákon, míg a jobboldali pártok nem tettek semmit, csak remegve ültek a parlamentben. A nemzeti kormányzásról alkotott képe hasonló volt a korabeli európai elképzelésekhez. Radikalizmusával mondhatni végre egy kis életet csepegtetett a spanyol politikai életbe. A Köztársaságiak végül kivégeztették, mert egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, mint politikus. A mozgalma azonban így is fontos szerepet játszott a polgárháború kimenetelében.
SZKR: A megemlékezés Rivéra és Franco halálára a legnagyobb spanyol nemzeti rendezvény, felvonulás. Hogyan zajlik ez a rendezvény, s milyen európai nemzeti mozgalmak vesznek részt rajta? (Videó ITT a tavalyi megemlékezésről - a szerk.)
Álvaro: Több nemzeti szervezet is szokott ilyenkor megemlékezést tartani az Elesettek Völgyének Szent Keresztjénél, ahol nyugszanak. Szombaton és vasárnap a háborút és a Franco-kort megélt emberek szoktak találkozót szervezni Madridban. Érkeznek emberek több országból is, de elsősorban németek és olaszok. Nem feltétlenül, mint politikai mozgalmak képviselői, hanem mint magánemberek.
SZKR: A baloldali erők hogyan reagálnak erre?
Álvaro: Általában nem sok vizet zavarnak. Nem kell számolni az utcán ellenzőkkel, mert éppenséggel az Elesettek Völgye elég messze van a várostól. Sokkal inkább szokott ilyenkor a baloldal indítványokat tenni a Völgy lezárására, ami azonban nem kivitelezhető, tudniillik a völgy az egyház tulajdonában van. Noha az állam hatalma elég nagy. Egyébként sem szoktunk számítani utcai ellenzőkre. Ezek a rendezvények inkább az idős embereket vonzzák, bár eljönnek fiatalabbak is, viszont kimondottan történelmi visszaemlékezésről van szó. A jelennel, lehetséges jövővel kapcsolatban nem vonnak párhuzamot.
SZKR: Hogyan viszonyultok a királyság intézményéhez? Esetleg a parlamenti demokráciát részesítenétek előnyben inkább?
Álvaro: Hát a jelenlegi helyzet úgy fest, hogy nemigen támogatnánk semmit a mostani királyunkkal. Nem kedveljük az uralkodócsaládot, hiszen rengeteg mindent támogattak az utóbbi időben, ami csak ártott a nemzetünknek. Együttműködnek az ország ellenségeivel. De ha a királyságról beszélünk, mint államformáról, akkor igen, amennyiben jó király ül a trónon, bizonyára az a legmegfelelőbb egy nemzet számára. De ami most van nálunk, azt hiába hívják demokráciának, vajmi kevés köze van ahhoz, amikor az emberek beleszólhatnak a sorsuk irányításába. Szóval a jelenlegi helyzetben aligha van mód a királyság támogatására, hiszen a mostani uralkodónk egy katasztrófa.
SZKR: Ha nem a jelenlegi, hanem másik királyi család adná az uralkodót, akkor sem támogatnátok a királyságot?
Álvaro: Tudod, ha egy olyan királyunk lenne, mint I. Károly, naná, hogy teljes mellszélességgel mellé állnék. Csak az a baj, hogy elég nehéz egy ilyen állapothoz, mit a királyság, visszatérni a megfelelő ember nélkül. De a jelenleg regnáló demokratikus rendszert elvetjük. Igaz, ez nem is nevezhető demokráciának. Az ember elmegy négyévente, leadja a voksát egy személyre, és kész. Nem mondhatja azt, hogy „hé, ez nem tetszik”. Az országot irányító körök dolgába nincs beleszólása.
SZKR: Mi volt az első benyomásod, amikor először hallottál az 1956-os magyar felkelésről?
Álvaro: Rendkívül vitéz, bátor dolognak találtam, ahogy az a rengeteg ember az utcára vonult, akár fegyver nélkül is. És amikor megjelentek a tankok, azok a nem kis szovjet tankok, na ahhoz kellett a bátorság. Mély benyomást tett rám a kép, ahogy az emberek kint vannak az utcán, szemben a tankokkal. A másik, ami tetszett, hogy az emberek kivágták a zászló közepét. Általában ilyenkor eldobják a zászlót. Azt hiszem ez egy elég jó és fontos szimbóluma volt annak, hogy ami nem jó Magyarországnak, azt kiveti magából.
SZKR: Az 1956-os Magyar szabadságharc spanyol segítségéről hallottál-e? Mit tudsz ezzel kapcsolatban mondani?
Álvaro: Igen, hallottam róla. De sajnálatos módon a spanyolok 99%-a egész biztosan nem. Ehhez hasonlóan több hasonló cselekedettel próbálkoztunk a kommunizmus elleni harcban. A fő gondunk akkoriban Amerika jelenléte volt. Egyedül maradtunk Európában eléggé leszűkült mozgástérrel. Például egy sokak számára szintén ismeretlen háborút vívtunk Marokkóban, 1956-ban, s ejtőernyősöket kellett bevetni, ám nem használhattuk az amerikai felszerelést, mert Marokkó szövetségben állt az Egyesült Államokkal. Ennél fogva második világháborús technikát kellett bevetnünk, mint például a polgárháborús német repülőgépeket. A háborút megnyertük, de sok spanyol katona esett el benne. Szóval ilyen gondok merültek föl, s noha Franco nagyon tehetséges volt, de többet is tehettünk volna, ha nincs megkötve a kezünk. Az 1956-os magyar felkeléskor volt egy tüntetés az amerikaiak ellen, amiért a szabadság harcosainak tartották magukat, de ilyenkor, amikor magyarokat öltek halomra, félrenéztek. Elvégre a kommunisták szövetségesei voltak, hát hadd tegyék, amit akarnak.
SZKR: Dióhéjban elmesélnéd, mit tudsz még a magyar történelemről?
Álvaro: Eleinte Horthyról és Szálasiról hallottam a második világháborúval kapcsolatban, de később, ahogy többet olvastam, megtudtam dolgokat Magyarország létrejöttéről, Árpádról és a törzsekről, Szent István királyról, aki keresztény hitre térítette az országot, a magyarok harcairól a török hódítók ellen. Tudod, szeretek olvasni, s kedvelem a történelmet. Segít megérteni a jelen összefüggéseit. Egyébként rengeteg dolog van, amiben Magyarország és Spanyolország története hasonlít. Például az iszlám elleni harc. Ez látszik is a végvári vonalakon, s az erősségek nagy számán, akárcsak Spanyolországban. Természetesen tudok az 1956-os eseményekről is, s mondhatom, mindent egybevetve elég eseménydús történelmetek van. Hozzánk hasonlóan ti is bástyája voltatok Európának és igencsak fontosak, hiszen folyton a külső támadások ellen védtük.
SZKR: Bizonyítottad műveltségedet a magyar történelemmel kapcsolatban, de egy átlag spanyol mit tud a magyarok történetéről?
Álvaro: Valószínűleg semmit. Talán a Real Madrid játékosait föl tudnák sorolni. Tehát képzeld el, hogy semmit nem tudnak a saját történelmükről, akkor gondolhatod, mit tudnak más népekről Európában. De ha mondjuk egy nacionalistáról van szó, akkor valószínűleg tudna pár dolgot a Horthy-korszakról és Szálasiról, ugyanis van egy írónk, aki írt egy könyvet a kevésbé ismert nemzeti mozgalmakról, így ebből értesülhettek többen is róluk. Aztán bizonyára tudnak a török időkről, a Spanyolország helyzetével való hasonlóság miatt a Rekonkviszta alatt… de az egyszerű ember valószínűleg semmit nem tudna mondani Magyarország múltjáról. Ezt elég nehéz fölfogni számomra is, aki egy északi régióból, Asturiasból származom, ahol a Rekonkviszta elkezdődött. Pelayo király, aki a harcot indította, Covadongában aratta az első győzelmet, ahol a Szűz Mária megjelent a keresztényeknek, hogy viseljenek harcot a mórok ellen. Na most vannak olyanok a régiómban, akiknek gőzük sincs, ki az a Pelayo. Mi több, vannak szeparatisták a régiómban, akik tulajdonképpen a valódi magjai voltak a történelmi Spanyolországnak! Szóval teljes abszurditás, ami zajlik. Nem hogy bármit mondani tudnának más nemzetekről.
Inkább érdekli őket a TV, a média hazugságai. Például amikor a középkorról van szó, úgy állítják be Spanyolországot, mint a három kultúra, a keresztények, a mórok és a zsidók királyságát, akik boldogan éltek együtt. Heh, persze sosem hallottunk arról, hogy volt egy Rekonkviszta! Egy nyolcszáz éves háború, á dehogy, soha. Ez náluk így teljesen rendben van.
SZKR: Milyen erősnek ítéled meg a spanyol nemzeti ellenállást és ehhez képest a magyar ellenállást? Milyen eredményesen haladtok a kitűzött céljaitok felé?
Álvaro: A mozgalmi életet tekintve kevésbé vagyunk láthatóak. Itt például, ha körülnézek rengeteg programot látni, rengeteg érdeklődővel. Ebből a szemszögből gyengébbek vagyunk. Franco halála után sok nemzeti érzelmű csoport született, de sokuk leginkább a múltról beszélt, jövőbeli tervek helyett. Így ezek sorra eltűntek mára, vagy átalakultak nosztalgia-klubokká. De jelenleg mindez változni látszik. Mozgalmunk fontos szempontnak tartja a kimozdulást ebből a holtpontból. A mozgalom számára mindenképp fontos sikereket értünk el úgy, hogy helyi választások alkalmával falvakban nyerni tudtunk. Szóval elkezdhettünk végre valóban munkálkodni, és nyitunk a fiatalok felé. Igazából ez lenne a fontos, mert ahhoz, hogy tömegeket mozgassunk meg, nem elég csak a 30-as éveket felidézni, ahol gyakorlatilag minden család érintett, hisz’ szinte mindenkinek voltak halottai egyik, vagy a másik oldalon. A nemzeti érzést, az egész történelmünket érdekessé kell tenni a tömegek számára, s fontos, hogy büszkék legyenek a gyökereikre. Mondhatjuk, hogy most kezdtük el igazán nyitogatni a szárnyainkat, noha 13 éve dolgozunk ezen az oldalon. Spanyolországnak azonban szüksége van egy határozott jobboldali erőre. A mai spanyol parlamentben van egy nagy jobboldali párt, azonban ez együttműködik a baloldallal. Az emberek mégis rájuk szavaznak, mert nem akarják, hogy inkább baloldali kormány alakuljon. Ha az emberek mind elkezdenek gondolkodni végre, mint mi, ha kinyitják a szemüket és kiszállnának a „Mátrixból”, azt hiszem elég erős lesz a mozgalmunk.
Kicsit idevág, úgyhogy megemlíteném. Ugye most volt az Európa-bajnokság megrendezve Spanyolországban. Számunkra ez különösen fontos volt, hiszen sok ember először az életében végre Spanyol zászlót vitt magával, és lengetett az utcán, vagy viselte éppen a pólóján. Olyan területeken, ahol szeparatista törekvések vannak, mint Katalóniában, vagy Baszkföldön, ez a látvány egészen elképesztő volt. Legalább, de inkább több, mint 30 éve nem történt ilyen. A városokban, a kormányépületeken természetesen látni a nemzeti lobogót, de néhány helyen egyáltalán ki sem teszik, vagy nem is emlékeznek meg nemzeti ünnep és emléknapokon. Persze amikor csak lehet, mi szervezünk programokat, de sok helyütt nem tesznek semmit. Persze sok helyütt az emberek azt se tudják, hogy aznap valamire emlékezni kéne. Tehát ez a mi kis küldetésünk, s nemsokára még erősebbek leszünk – remélem.
SZKR: Vannak-e a Magyar Szigethez hasonló nemzeti rendezvények Spanyolországban?
Álvaro: Nem, ilyen, mint a Sziget, nincs. Vannak programjaink, de nem mondanám, hogy kimondottan hasonlóak. Amikor nálunk valamit rendezünk… nos, hogy is mondjam, amikor kedden megérkeztem, az első gondolatom az volt, hogy hol van a rendőrség? Ha mi próbálkozunk rendezvényekkel, kapásból ott terem egy csomó rendőr, rengeteg rendőr. Ez eléggé megnehezíti a dolgunkat, hogy különféle eseményeket szervezzünk. De nem csak ez a baj, hanem az is, hogy ha valami nagyszabású rendezvénnyel állnánk elő, propaganda céllal, ahova családok is eljöhetnének, antifasiszta csoportok jelennek meg demonstrálni és a csürhéik próbálják levadászni azokat, akik a mi rendezvényünkre kíváncsiak. Tehát az emberek, családok gyermekekkel sokszor azért nem jönnek el, mert tartanak a veszélytől, hogy megverik őket, vagy akár megdobják kővel, Molotov-koktéllal.
Szóval bármikor, ha megpróbálunk szervezni valami hasonlót, olyan, mintha háborút szerveznénk. Találkozópontokat határozunk meg, s megbeszéljük, hogy senki nem közlekedik egyedül, mind a rendezvény előtt és után. Az antifasiszták elkapnak akár egy spanyol zászlós pólóért is a főváros utcáin, vagy a metróban. Én nem vagyok a bevándorlók pártján, de általában nem ők kötnek beléd, hanem a sajátjaid. Ha spanyol színekben vagy, rossz vagy, gonosz vagy, fasiszta vagy, sőt, bűnöző. A focibajnokság alkalmával ez végre először megváltozott, ezért is említettem, de úgy vélem, megbirkózunk vele a jövőben. Egyre több ember csatlakozik hozzánk, mert a családok aggódnak gyermekeik jövője miatt. Tíz év múlva olyan rossz lesz a helyzet, hogy az ember óhatatlanul elgondolkodik: ha már azt is meg kell fontolni, hogyan merészkedjen az utcára, még azt találja mondani, hogy "inkább lelépek ebből az országból". Az utcán a helyzet rendkívül rossz. Mivel fölborult a városok társadalmi megoszlása, olyan dolgokkal találkozni, mint Amerikában. Latin bandák portyáznak városszerte. Az egyetlen különbség csak az, hogy nincsenek fegyvereik – egyelőre. Bár nyilván el tudod képzelni, azért hadd szemléltessem, milyen rossz a helyzet. Katalóniában van egy bűnbanda, akiket Latin Királyoknak hívnak. Teljesen legálisan léteznek, mint kulturális szervezet és támogatásban részesülnek a kormánytól. Ilyen érdekességeket szülnek az őrült törvények. Remélem, tudunk tenni ezek ellen, de mindenekelőtt el kell jutnunk arra a szintre. Egyelőre azt kell elérnünk, hogy biztosítsuk a támogatóink épségét a tüntetéseinken, hiszen ez az egyik fegyvere a médiának és az antifasisztáknak, hogy a megmozdulásainkat veszélyesnek mutatják.
SZKR: Mit gondolsz a magyar emberekről, akikkel a szigeten találkoztál?
Álvaro: Tetszik a hely, barátságosak az emberek. Egyedül jöttem, csupán Nicolassal (a HVIM külügyi képviselője - a szerk.) beszéltem, mint külföldi kapcsolattartóval. Nem ismertem itt senkit, de igazán kellemesen telnek a napjaim. Egyáltalán nem okoz gondot szóba elegyedni másokkal. Európa más részein az emberek sokkal zárkózottabbak, mint például a németek, vagy az északi népek. Igen, sokkal nehezebb beszélgetést kezdeményezni velük. Mondjuk, persze én úgy tartom, hogy mi, spanyolok azért picit nyitottabbak és barátkozóbbak vagyunk. De ami nagyon fontos, hogy itt most megértjük egymást, hiszen egyazon cél vezérel minket. Mondhatnám, hogy ami a ti problémátok, az a mi problémánk. Így, mivel nemzeti érzelműek vagyunk, sokkal könnyebb a beilleszkedés, s mondhatom, hogy eddig igazán remekül éreztem magam.
SZKR: Köszönjük szépen, hogy rendelkezésünkre álltál, s bízunk a két nép barátságában, szövetségében. Sok sikert kívánunk nektek, neked meg jó mulatást még itt a Magyar Szigeten!
Álvaro: Minden jót nektek is és köszönöm a meghívást!
A Demokracia Nacional nevű jobboldali spanyol szervezet meghívására a HVIM vezérkara Spanyolországba utazik. November 22-én nemzetközi találkozón vesznek részt, amelyen számos európai ország nemzeti érzelmű, jobboldali politikusai, valamint több Európai Parlamenti képviselő - közöttük az október 23-án a HVIM rendezvényén is felszólaló olasz Roberto Fiore - is jelen lesznek. Bővebb információ ITT.
(VIII. Magyar Sziget - Profee, Szent Korona Rádió)