Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is sok száz hívőt, köztük távolabbról érkezett zarándokokat várnak a szentmisére, amelyen a szent királylány közbenjárását kérik nemzetünkért.

(Magyar Kurír)

A megállapodás keretében a város egy oktatási épületegyüttessel és további több milliárd forinttal járul hozzá a PPKE Információs Technológiai Karának képzéseihez a következő évtizedben.

Az város a volt Déli Kanonoksort, a Mikromed-gyár egykori épületét az Egyetem számára 2 milliárd forint értékben felújítja és az Egyetem részére 50 évre ingyenes használatba adja, 48 millió forintot biztosítva a felmerülő tervezés költségeire. Esztergom emellett 100 millió forintot nyújt a szakirányú képzések és felsőfokú szakirányú továbbképzés kidolgozására és az esztergomi laboratóriumi felszerelésének létrehozására. Az indulást követően a város 2030-ig évente 100-100 millió forinttal járul hozzá a képzés költségeihez. Hogy a diákoknak legyen hol lakniuk is, az Önkormányzat kollégiumépületét 2011-től 50 évre ingyenes használatba adja az Egyetem számára, az ingyenes használatba adásig pedig a kollégiumban 2009-ben 75, 2010-ben 105 egyetemi hallgató számára helyet biztosít.

Meggyes Tamás mérföldkőnek nevezte a PPKE Információs Technológiai Karának Esztergomba településéről szóló egyezséget. A város volt már főváros, királyi székhely, koronázóváros, és máig a magyar katolikus egyház székhelye, egyetem azonban 2009-ig soha nem működött falai közt.

Roska Tamás a kar alapítója kiemelte: a fejlett technológiát oktató intézmények vonzzák az ipar, a termelés szereplőit. A helyi szakemberek és a fejlesztési-képzési központ, a „hozzáadott érték” vonzerőit egyszerre tudja kínálni Esztergom. Új távlat nyílik a helyi iparfejlesztésben, -szervezésben. Ezt bizonyítja az is, hogy még folytak a kar letelepítéséről szóló tárgyalások, amikor a világ vezető szoftveralapú mérőeszköz-gyártója, a National Instruments már találkozót kezdeményezett az esztergomi és környékbéli cégekkel.

Korábban felvetődött, hogy a PPKE bölcsészkar campusa a királyvárosban lesz, de végül az Piliscsabán, a volt szovjet laktanya helyén épült meg. Esztergomban jelenleg egy főiskolai kar, a PPKE Vitéz János Kara működik.

(FN)

„Tehetséges, magyar anyanyelvű embereket kellene kinevezni, akik törődnének a magyar hívőkkel. Ez meggyőző lépés lenne, hogy a szlovák katolikus egyház ezekkel az emberekkel is törődik” – jelentette ki Csáky a pozsonyi SITA hírügynökség által hétfőn nyilvánosságra hozott interjúban. Az MKP elnöke kifejtette: mivel a közeljövőben három püspök vonul nyugdíjba, elegáns megoldás lehetne, ha az egyik egyházmegye élére magyar nemzetiségű püspököt neveznének ki, aki tagja lenne a Szlovák Püspöki Konferenciának.

(mti, mno)

A béke világnapjának idei központi gondolata, hogy küzdeni kell a szegénység ellen. Ugyanakkor karácsonykor azt a Jézust ünnepeljük, aki a szegénységet választotta. A „követendő szegénység" és a „leküzdendő szegénység" közötti látszólagos ellentmondást kívánta feloldani újévi homíliájában XVI. Benedek. Rámutatott: különbözik a szeretetből vállalt szegénység – amelynek célja, hogy másokon segítsünk – a nyomortól, ami ellehetetleníti az emberhez méltó életet és veszélyezteti a békét.

A gazdasági válság, mint a már jó ideje nyilvánvaló ökológiai, kulturális és erkölcsi válság velejárója, a Szentatya szerint alkalmat ad arra, hogy átfogó módon felülvizsgáljuk az uralkodó fejlődési modellt: immár nem elég foltozgatni azt, hanem át kell állni a globális szolidaritás rendszerére. Olyan igazságos és józan döntések szükségesek most, amelyek a pazarlás és a nélkülözés végleteit megszüntetve az egyenlőség felé mutatnak. Az Úrangyala-imádság során ennek az emberhez méltó világrendnek a megvalósításához a pápa felajánlotta a nemzetközi közösség számára az egyház együttműködését.

Jézus betlehemi születésének körülményei rávilágítanak, hogy Isten saját maga számára a szegénységet választotta. Szegényként akart születni, de – tette hozzá a pápa – élni és meghalni is szegényként akart. Irántunk való szeretete vezette arra Jézust, hogy ne csak emberré legyen, de szegénnyé is. Ennek a szeretetből vállalt szegénységnek példás tanúja Assisi Szent Ferenc. A ferences szellemiség evangéliumi szegénysége nagyon sokat tett az egyházért és az emberiségért a keresztény civilizáció története során. Ennek a szegénységnek a célja, amint azt Szent Pál megfogalmazta, nem az, hogy miközben másokat segítünk megszabadulni a szükségtől, mi magunk bajba jussunk, hanem az egyenlőség megvalósítása (vö. 2Kor 8,13).

Szent Pál megállapítása, hogy Krisztus a maga szegénységével gazdagított minket, nemcsak teológiai, de szociológiai értelemben is fontos iránymutatás: a szegénység nem önmagában érték, hanem azért, mert lehetőséget teremt a szolidaritás megvalósítására.

A másik szegénység, ami ellen küzdeni kell, s amit Isten nem kíván tőlünk: a nélkülözés, a nyomor. A szegénységnek ez a fajtája az emberi méltóságnak megfelelő élet akadályát képezi, sérti az igazságosságot és az egyenlőséget, s ezáltal a békét fenyegeti. Ehhez a negatív szegénységhez tartoznak a nem anyagi szegénység különböző formái, amelyek a gazdag társadalmakban is jelen vannak: az emberi kapcsolatok nyomorúsága, a kirekesztettség, az erkölcsi és lelki nyomor.

A szegénység kiváltó okai között szereplő járványokról, a gyermekszegénységről és az élelmiszerválságról szólva a Szentatya, hangját is felemelve, kijelentette: „Sajnos újra rá kellett mutatnom az elfogadhatatlan fegyverkezési versenyre. Egyfelől megünneplik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, másfelől pedig növelik a katonai kiadásokat, megsértve ezzel magát az ENSZ Alapokmányt is, ami pedig azok csökkentésére kötelez (vö. 26. cikk)".

A jelenlegi gazdasági világválság kapcsán elválik, vajon meglátjuk-e benne a jövő kihívását, vagy csupán rövidtávú választ igénylő szükséghelyzetnek tekintjük: „Készek vagyunk-e az uralkodó fejlődési modell átfogó közös felülvizsgálatára, hogy koncentrált és előrelátó módon igazítsuk ki? – tette fel a kérdést XVI. Benedek. – Valójában nem is annyira a közvetlen pénzügyi nehézségek miatt van rá szükség, hanem bolygónk ökológiai állapota, és főként a kulturális és erkölcsi válság miatt, aminek tünetei már jó ideje nyilvánvalóak a világ minden táján."

Az oly sokakat nyomasztó és mindannyiunk békéjét veszélyeztető méltánytalan szegénység elleni küzdelem érdekében „újra fel kell fedezni a józanság és a szolidaritás evangéliumi, s ugyanakkor egyetemes értékeit". A szegénység elleni hatékony fellépéshez Szent Pál tanácsát kell követni: megvalósítani az egyenlőséget, csökkentve a feleslegüket pazarlók és a szükségeset is nélkülözők szintje közti különbséget. Igazságos és józan döntésekre van szükség, de ezt követeli meg a föld erőforrásainak végessége is, amelyekkel tehát bölcsen kell bánni.

A mai nap üzenete tehát a pápa szerint: Krisztus betlehemi születésének szegénysége nem pusztán a keresztény áhítat tárgya, hanem az élet iskolája minden ember számára. Arra tanít, hogy az anyagi és lelki nyomor ellen a szolidaritással lehet küzdeni – s ez a szolidaritás az, ami Jézust arra vezette, hogy magára öltse emberi természetünket.

Az Úrangyala-imádság előtti beszédében XVI. Benedek ennek megfelelően konkrét javaslattal állt a világ vezetői elé: „Ismételten párbeszédet kívánok folytatni a nemzetek és a nemzetközi szervezetek felelőseivel, felkínálva számukra a katolikus egyház hozzájárulását egy emberhez méltó világrend megvalósításához." Ez a hozzájárulás elsősorban az evangelizáció és az emberi személy fejlődésének előmozdítása, hiszen „Krisztus nem szegénység elleni kampányt szervezett, hanem az evangéliumot hirdette".

Ennek jegyében a Szentatya az új év kezdetén felszólított „mindenkit, vezetőket és egyszerű állampolgárokat egyaránt, hogy ne törjenek le a nehézségek és a csőd láttán", hanem elkötelezetten tegyenek ellene. A 2008-as év második felében kialakult széleskörű gazdasági válságot súlyos tünetnek kell tartani, és kiváltó okait kell kezelni: „Nem elég, ahogyan Jézus mondaná, új foltokat varrni a régi ruhára (vö. Mk 2,21). Ahhoz, hogy a szegényeket tegyük az első helyre, határozottan át kell állnunk arra a globális szolidaritásra, amelynek szükségességét már II. János Pál is hangoztatta. Összehangolva a piac és a civil társadalom képességeit, a törvényesség folyamatos tiszteletben tartása mellett, mindig a közjóra törekedve."

(Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír)

- Hogyan látja az elmúlt év Magyarországát?
- Az életünk igen összetett. Tele van pozitív és negatív élményekkel egyaránt. Nyilvánvalóan rengeteg örömteli esemény történt 2008-ban is családjainkban, ismeretségi körünkben, azonban sajnos társadalmi szinten megannyi szomorúságot látok. Ennek része a gazdasági válság egyre inkább megmutatkozó hatása, az elbocsátások komoly mérete, amely megannyi ember életét keseríti meg.
Személy szerint nagy boldogságot jelentett nekem a Biblia éve kapcsán az a sok rendezvény, amelyet egyházmegyei szinten, szűkebb környezetemben rendezhettünk, s az egyházmegyei ünnepek is jóleső érzéssel töltöttek el, különösen, amikor azt láttam, hogy Isten hívó hangja sokakban visszhangra talál és ezekben az emberekben mélyül a lelki igényesség, elkötelezettség. Ugyanakkor nagy fájdalmam, hogy a fiatalok lelki gondozása és a családok pasztorációja nem kap annyi figyelmet, mint amennyi szükség volna.

- Idén közelebb került-e Magyarország a lelki békéhez? Jó úton haladunk-e afelé?
- Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon beteg a magyar társadalom – és ennek egyáltalán nem csak a gazdasági válság az oka. Hazánkban olyan hatalmas méreteket öltő morális válság van, amelyből mindenképpen jó lenne kilábalni. Ez a probléma az ország vezetőinek magatartására vezethető vissza. A korrupció, a következetlenség és nem utolsó sorban a sok hazugság megtette a hatását: sokan felmentve érzik magukat bűnös cselekedeteik elkövetésekor, mondván, ha vezetőink ezt teszik, akkor nekünk miért ne szabadna...?! Ennek feloldása lehetne, ha politikusaink (is) erkölcsi magasságot képviselnének, s ez lassan kifejtené hatását minden állampolgárra. Úgy gondolom, a gazdasági válságon könnyebben túltesszük majd magunkat, mint az erkölcsi sekélyességen.

- Hogyan változtak az elmúlt évben a magyar családok, gyermekek helyzete, kilátásai?
- E tekintetben is rosszabb a helyzet, mint korábban volt. Az elszegényedés, a házasság és a család intézménye elleni támadások, identitásának kikezdése komolyan meggyengítette a pozíciókat. A részben ezekből fakadó alacsonyabb gyermekvállalási kedv is a nemzet fennmaradásának kérdését veti fel. Sajnos – egyszerűen szólva – az élet is drágább lett, amely megannyi családot – különösen nagycsaládot – igen súlyos helyzetbe hozott.

- Van-e, lesz-e hatása a gazdasági világválságnak a magyar emberek lelkére?
- Azt kell mondanom, hogy a magyarok egyszerűen nincsenek tisztában a gazdasági problémák hatásaival. Több külföldön élő ismerősömtől tudom, hogy ott a kormányzat komoly energiákat fordít arra, hogy a lakosságot figyelmeztesse és megfontoltabb pénzköltésre ösztönözze. Ez nálunk nem történt meg, ezért látjuk azt a karácsonyi bevásárlásokkor, hogy az semmivel sem visszafogottabb, mint a korábbi években volt, szemben a nyugat-európai példákkal, ahol komoly fogyasztás-visszaesést produkált a felvilágosító kampány, amely takarékosságra intett mindenkit.
Érdekes módon a gazdasági válságnak két lelki vonatkozását figyeltem meg, mint lelkipásztor. Egyrészt sokan az Isten elleni lázadásban fejezik ki dühüket a nehéz helyzettel kapcsolatban, holott tudnunk kellene, hogy Jézus nem büntet minket így, ezt csupán az emberi gonoszság és gyarlóság következménye. Másfelől azonban olyan reakciókat is tapasztalok, hogy éppen a kilátástalannak tűnő helyzet miatt fordulnak Isten felé a politikából-, gazdaságból kiábrándult emberek.

- Nehéz évre számít 2009-ben? Mire kell figyelnünk?
- Mindenképpen nehéz gazdasági év elé nézünk, amely sokaknak gondokkal teli lelki időszakot is hoz magával. Arra kell törekednünk, hogy még inkább odafigyeljünk egymásra, s ne hagyjuk, hogy a kétségbeesés úrrá legyen rajtunk! Nem szabad elveszítenünk a reményt és engednünk a kísértésnek! Lelkünkben megtisztulva kell fáradoznunk egy testvériesebb világ megteremtésén, ahol már nincs korrupció és ügyeskedés sem.

(Budai Hírlap)

Míg a szentek az Úr Krisztus teljességéből merítik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket, addig a Boldogságos Szűz ugyanebből a forrásból megkapott minden kegyelmet, amit teremtmény egyáltalán kaphat: ő a ,,kegyelemmel teljes''. Szűz anyasága öröktől fogva ott volt Isten megváltó tervében, s amikor elérkezett az idők teljessége, anya lett a szűz, és fia született: Jézus, a mi Megváltónk.

A Római Katolikus Egyház tanításában négy dogma szól Isten anyjáról:

- 1. Mária Isten Anyja, (Mária Theotokosz, Mater Dei). A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

- 2. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: ,,Születék szűz Máriától''.

- 3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8.

- 4. Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa. Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.

Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál.
Ki mindenkor szépen, úgy virágoztál,
Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél.
Imádd Jézust értünk, akit te szültél.

Szép liliomszál, szüzek virágja.
Könyörögj érettünk, istennek anyja.
Ó mely ékes vagy, Mária, bűnösöknek szószólója.

(katolikus népének, Lészped, Moldva)

(Magyar Kurír)

A pápa szerint az „erőszak, a gyűlölet és a bizalmatlanság a szegénység megjelenési formái, amelyek elleni harcolni kell”. Január elsejei miséjén a katolikus egyházfő a közel-keleti békéért is imádkozott.

A Gázai-övezetben csütörtökre már a 400-at is meghaladta az izraeli légicsapások halálos áldozatainak száma. A szélsőséges palesztin fegyveresek pedig ismét rakétákkal lőttek izraeli területeket. Azt egyelőre nem tudni, hogy az összecsapások miatt elhalasztja-e vagy sem XVI. Benedek májusra tervezett izraeli útját.

(FH)

A karácsony a legnépszerűbb családi ünnepünk. Ilyenkor hazatérnek még azok is, akik idegenbe kényszerültek. Örvendünk a karácsonyfának, örvendünk az ajándékoknak, örvendünk egymásnak. A kereskedelem utcai hirdetéseivel és csillogó lámpafényeivel már hetekkel előbb megfontolatlan költekezésre csalogatja az embereket. A „Csendes éj” romantikája mögött azonban sokkal mélyebb az üdvtörténeti valóság, s ugyanakkor megrázóan reális: az emberré lett Isten gyermekként jött közénk, barlangban született. „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” (Jn 1,11–12) …És ezek vagyunk mi, keresztények.

Térdeljünk hát le a Betlehemi Kisded jászla előtt hódolatunk jeléül. Ott találjuk a Boldogságos Szűz Máriát, akit haldokló Fia, az Úr Jézus a kereszten majd reánk hagy, mint Anyánkat. Ott találjuk Szent Józsefet, a pásztorokat, majd később megérkeznek a napkeleti bölcsek is. …Most azonban – Főegyházmegyénk alapításának ezredik évfordulójának ünnepi évében, a millenniumunkban –, figyeljünk fel a szintén jászol előtt térdelő nagyjainkra, és tanuljunk tőlük!

1. Szent István királyunk 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget, Gyulafehérvár székhellyel. Országát sziklára helyezte, a Pápának kínálta fel hűbérül, és így bölcsen biztosította annak függetlenségét a két római birodalom között. Meg is kapja a szentkoronát és az egyházszervezői – „apostoli” – királyi megbízatást.

Péter a szikla. A sziklára épített házon, az Egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt. (vö. Mt 16,18) A haldokló király koronáját és népét a Boldogságos Szűzanyának ajánlja fel. Így lett ő Nagyasszonyunk, mi pedig Mária országa.

Szent István megtanít minket arra, hogy életünket mi is csak erre a sziklára, az Egyházra alapozhatjuk, ha azt akarjuk, hogy idők viharában, „a halál-kultúrában” (II. János Pál pápa) élő világunkban fennmaradjunk és családjainknak, népünknek jövőt biztosítsunk az üdvösség útján. Ezen az úton kísér minket Édesanyánk, a Csíksomlyói Mária.

2. Ott térdel Pongrácz Szent István jezsuita atya, kassai vértanú (1582–1619) is a jászol előtt. Ő Szent István királyunk után fél évezreddel Erdély szülöttje, egyetlen kanonizált Szentje. Földünkből, egyházmegyénkből nőtt ki, hiszen Alvincen született, Kolozsváron tanult a jezsuitáknál és így ismerte fel hivatását, hogy a lelkek üdvén dolgozzék. Harmadmagával halálra kínozták, mert nem akarta katolikus hitét megtagadni.

Erdély Szentje megtanít minket arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, elsősorban buzgó, keresztény élettel, de ha kell, vértanúság árán is. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy ha földünkön még nem is öltek meg elkötelezett katolikus hivőt, de hitéért sok embernek hátrányt kell szenvednie vagy egyszerűen mellőzik, gúny tárgya lesz. A bérmálás szentségében lettünk felnőtt keresztények és a Szentlélek Úristen éppen ebben segíti a megbérmáltat, hogy hitéről elsősorban a krisztusi szeretet gyakorlásával tanúságot tegyen.

3. És végül ott látjuk a jászol előtt térdelők között Isten Szolgáját, Márton Áron püspököt, a nagy hitvallót (1896–1980), aki millenniumunk utolsó századában – a legnehezebb időkben – hűséggel tett tanúságot hite és népe mellett. A világháború megosztotta egyházmegyéjét. Majd a kommunista börtön és kényszerlakhely korlátozta működését. De Tours-i Szent Mártontól (családnévi „védszentjétől”) vett jelszavát „Non recuso laborem” (nem utasítom el a munkát/szenvedést) maradéktalanul teljesítette élete utolsó pillanatáig. Ezért nevezte őt Isten Szolgája II. János Pál pápa „az Úr becsületes szolgájának” (integerrimus Domini famulus).

Szent Püspökünk ma is oktat minket: „Légy hü mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját.” (Jel 2,10) Úgy ragaszkodj Egyházadhoz és népedhez, hogy önfeladás nélkül ismerd el mások értékeit is. Az ökumenizmus (egységtörekvés) igazi útja azt jelenti, hogy mindenki megőrzi vallási és nemzeti önazonosságát, tanúságot tesz róla, hogy ezáltal egymást őszintén megismerhessük, az évszázados előítéleteket leépíthessük, és így közösen összefoghassunk kereszténységünk és nemzeti kultúránk védelmében. Márton Áron püspök útján haladva bizakodóan indulhatunk főegyházmegyénk második évezredébe. Azt is mondhatjuk bátran, hogy ő vezetett át minket főegyházmegyénk első évezredéből a második felé, millenniumi jelszavunk alapján: „Krisztussal ezer esztendeig” (Jel 20,4).

Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott boldog újesztendőt kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2008. december 25-én, Karácsony – Urunk születése főünnepén.

† György s. k.
érsek

(Magyar Kurír)

CSONKA-MAGYARORSZÁGI EGYHÁZMEGYÉK

Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye

• December 28-án, Szent Család vasárnapján 18 órakor püspöki szentmise lesz Debrecenben, a székesegyházban.
• December 31-én a debreceni székesegyházban 18 órától Bosák Nándor püspök mutatja be az év végi hálaadó szentmisét.
• Január 1-jén, Újév napján 18 órakor lesz főpásztori szentmise a debreceni székesegyházban.

Egri Főegyházmegye

• December 27-én, Szent János napján 10 órakor ünnepi szentmise és borszentelés lesz.
• December 28-án 10.30-kor Katona István püspök mutat be szentmisét a sárospataki bazilikában.
• December 31-én 18.30-kor kerül sor az év végi hálaadó szentmisére, amelyet Ternyák Csaba érsek mutat be az egri székesegyházban.
• Január 1-jén 10 órakor ünnepi püspöki szentmise lesz.

Esztergom–Budapesti Főegyházmegye

• December 31-én 18 órakor a püspök szentmisében ad hálát az elmúlt év kegyelmeiért.
• Január 1-jén 10 órakor ünnepi szentmisét mutat be a székesegyházban.

Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye

• December 26-án az érsek 15 órakor három diakónust szentel a székesegyházban.
• December 28-án 9 órakor Bábel Balázs érsek ünnepi szentmisét celebrál a kecskeméti Szent Család-templomban, majd 12 órától részt vesz a hajléktalanoknak és rászorulóknak rendezett ebédosztáson Kecskemét főterén.
• December 31-én 17 órakor Bábel Balázs érsek hálaadást vezet a kalocsai főszékesegyházban.

Kaposvári Egyházmegye

• December 26-án, karácsony másnapján 9 órakor és 10.30-kor ünnepi szentmisét mond a nagykanizsai Jézus Szíve-templomban.

Pannonhalmi Területi Apátság

• December 26-án 9 órakor népénekes szentmise lesz.
• December 27-én 9 órakor boráldás lesz igeliturgia keretében.
• December 31-én 18 órakor a vesperás keretében év végi hálaadás lesz.
• Január 1-jén 10 órakor ünnepi konventmise lesz.

Pécsi Egyházmegye

• December 31-én 18 órakor hálaadó püspöki szentmise lesz a millenniumi felkészülési időszakért.
• Január 1-jén 11 órakor ünnepi szentmisét mutat be Mayer Mihály.

Szeged–Csanádi Egyházmegye

• December 28-án 18 órakor szentmisét mutat be a szegedi dómban a családokért.
• December 31-én 17 órakor hálaadó ünnepi szentmisét mutat be a püspök a székesegyházban.

Szombathelyi Egyházmegye

• Január 1-jén az ünnepi szentmise délelőtt 10 órakor lesz a székesegyházban.

Tábori Püspökség

• December 26-án 10.30-kor ünnepi szentmise
• December 28-án 10.30-kor ünnepi szentmise
• Január 1-jén 10.30-kor ünnepi szentmise
(A szentmisék helyszíne a Püspökség földszinti kápolnája – Budapest, V. ker. Szabadság tér 3.)

ELSZAKÍTOTT EGYHÁZMEGYÉK

Munkácsi Egyházmegye

• December 31-én 18 órakor a püspök év végi hálaadó szentmisét tart a székesegyházban.

(Magyar Kurír nyomán Szent Korona Rádió)

– Nemrég juttatta eszünkbe a szomorú évforduló a kettős állampolgárságról szóló népszavazást. Hogyan emlékszik a négy évvel ezelőtt történtekre?

– Inkább sehogy, és ezt is tanácsolnám mindenkinek. Egy családban sem arra gondolnak vissza, hogy mikor voltak a veszekedések, hanem inkább arra, hogy mikor születtek a gyermekek, mik voltak a legvidámabb pillanatok. Így van ez a magyar nemzettel is. Nem a kisebb-nagyobb sebeket kellene folyton felemlegetni, hanem a jövőbe tekinteni, a holnappal foglalkozni. Mondom is mindig a gyermekeinknek: aki biciklizés közben hátrafelé néz, az előbb-utóbb jó nagyot fog esni.

– A Dévai Szent Ferenc Alapítvány főként adományokból végzi karitatív munkáját. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján hogyan állunk mi, magyarok, a szolidaritás tekintetében?

– Érződik, hogy mostanság az emberek jobban meggondolják, mire fordítsák az adó-támogatásukat. Nem az adakozó kedvvel van elsősorban probléma, hanem azzal, hogy sokszor egész egyszerűen nincsen miből adni. De szerencsére vannak jó hírek is. Óriási örömet szerzett például az a jótékonysági koncert, amelynek bevételét alapítványunk javára ajánlották fel a szervezők. Szinte hihetetlen, de megtelt a Budapest Sportaréna, ahol egy valóban különleges, fogyatékosok által előadott műsort nézhettek végig, akik belépőt váltottak a rendezvényre. Nagy szó, hogy csaknem nyolcezer jegy kelt el.

– Valóban szép példa, de közben arról is sokat hallani, hogy a gazdasági mellett morális válság dúl mostanság, az emberek egyre inkább magukba fordulnak.

– Ennek az állapotnak a feloldására is vannak jó példák a világban. Mindig is döbbenetesnek tartottam például, hogy mennyi fájdalmat okozott a fajgyűlölet Amerikában, a feketék és a fehérek közötti ellentét hosszú ideig tragikus konfliktusokhoz vezetett. Most úgy tűnik, a tengerentúli országban rájöttek arra, hogy ha nem tanuljuk meg a másik embert szeretni, figyelni rá, segíteni rajta, akkor a barbárság szintjére eshetünk vissza. Az Egyesült Államokban azt teszik, hogy pozitív példákat állítanak a többségi társadalom elé, hogy felhívják a figyelmet: a másik emberben is van érték, amelyre oda lehet – és kell is – figyelni. Lám, ez mára arra az eredményre vezetett, hogy színes bőrű ülhet az elnöki székbe. Barack Obama győzelme nekünk itt, a Kárpát-medencében is üzenetet hordoz. Az a helyzet, hogy vagy megtanuljuk egymást tisztelni, és az itt élő nemzetiségek – ahogy azt Árpád vezér is megálmodta – egy közös hazát tudnak építeni, vagy pedig továbbra is rengeteg fájdalmat okozva egymásnak eltűnünk a történelem süllyesztőjében.

– A magyar–szlovák kapcsolatok alakulását nézve nem éppen a megbékélés irányába haladunk. Milyen receptet ajánlana, hogy mérséklődjön a feszültség?

– Elsősorban az lenne a fontos, hogy ne mindig csak a nézeteltérésekkel, hanem az együttélés pozitív példáival is találkozni lehessen a médiában. Rögtön mondok is egyet. Tavaly karácsonykor a Déván szolgáló román rendőrök megtudták, hogy egy, az otthonunkban lakó lány lábát meg kell műtetnünk. Szinte azonnal szerveztek egy jótékonysági bált, ahol volt tánc, tombola, a befolyt összeget pedig átadták nekünk, hogy a szegény magyar kislány is mihamarabb újra táncolhasson. Azt hiszem, hogy ha már a magyarverésekről beszámol a sajtó, a megbékélés érdekében az ilyen esetekről is hírt kellene adnia. Ne csak a nehézségeket, a gondokat vegyük mindig számba, hanem azokat az eseteket is, amikor valaki jó szándékról tesz tanúbizonyságot. Nem tagadom, fontos a galádságok leleplezése, de ugyanakkor a pozitív dolgokra is fényt kellene deríteni. De lenne dolga a kormányzatnak is. Miért nem tünteti ki azokat a kisebbséghez tartozó embereket, akikre valóban büszkék lehetünk? Pedig milyen szép lenne, ha a közös értékeinket hordozókat elismerésben részesítenék. Nincs mese, együtt kell dolgoznunk, meg kell ismernünk egymást, csak ez az út áll előttünk. A gyűlölködés csak káoszhoz vezet.

– Sokat változott a világ a kilencvenes évek eleje óta is. Mai fejjel is belevágna az alapítvány létrehozásába?

– Azt hiszem, igen. Annyi biztos, hogy ha nekem 1995-ben azt mondja valaki, hogy Déva város vezetősége díszpolgárrá avat, akkor egész egyszerűen kinevettem volna. Istennek legyen hála, ez mégis megtörtént. Jól mutatja az én történetem is, hogy a nagyon mély szakadékokat is át lehet hidalni. Mert miből fakadnak ezek az ellentétek? Legtöbbször a bizonytalanságból. Romániában ugyebár állami monopólium az oktatás, erre megjelenik egy civil ember, aki ráadásul katolikus pap, az ötleteivel, hogy tanítani és nevelni akarja a rászoruló gyermekeket. Természetes, hogy kételkedve néztek rám. Az évek során azonban sikerült egymást kölcsönösen megismernünk, megszelídítenünk. Ma már örömmel látogatom meg a helyi polgármestert. A múltkor például pezsgővel koccintottunk. Mondhatom, egyfajta barátság alakult ki közöttünk, ami nem kis szó. Igenis van rá lehetőség, hogy átlépjünk az előítéleteinken, és közösen valami jót tegyünk.

– Többször szóvá tette: aggodalomra ad okot az abortuszok számának sokasodása. Mi lehet az oka, hogy egyre elfogadottabbá válik a terhességmegszakítás?

– Néhány évvel ezelőtt II. János Pál pápa azt mondta: Európa nem az élet, hanem a halál kultúrája felé sodródik. Az előbbi szerint az emberek egymást teszik boldoggá, míg az utóbbi azt jelenti, hogy tárgyaktól, anyagi javaktól várják a boldogságot. Sajnos, sokan inkább az autót választják, mint a házasságot vagy a gyermeket. Ez tragédia. Semmi sem pótolhatja azt, amikor a szülők leülnek a gyermekeikkel, akár csak egy kártyaparti erejéig, és együtt örül a család. Én azt mondom: döntsünk az egymáshoz tartozás mellett, próbáljuk meg egymást szeretni!

– Különösen fontos ez, amikor közeledik a szeretet ünnepe. Mit kívánna a magyarságnak karácsonyra?

– Mindig döbbenetesnek tartottam, ahogy megszületett Jézus Krisztus. Gondoljunk csak bele: nem voltak anyagi javai, egy kis istállóban jött a világra, Heródes katonái pedig szinte mindenütt keresték, és meg akarták ölni. Nem volt éppen rózsás a helyzete. De ez a gyermek mégis tudott mosolyogni, szeretni. Az első karácsonykor az Isten ajándéka tehát nem volt kevesebb, mint maga a szeretet. Ha kérhetek valamit nemzetemnek, a magyarságnak, de a Kárpát-medencében lakó sok-sok nemzetiségnek is, akkor ez lenne az. Rakja az Isten tarsolyunkba a szeretetre való készséget! Hogy meg tudjuk fogni egymás kezét.

(Magyar Hírlap)