Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!

Minden év október 6-án – mint ahogyan azt idén is nagyon helyesen tesszük – megemlékezünk az 1848-49-es szabadságharc bukásáról, az ismert és ismeretlen vértanúkról. Vajon hányan vagyunk azonban tisztában azzal, hogy ugyanezen a napon, méghozzá pontosan 75 esztendővel ezelőtt, 1936. október 6-án tért meg őseihez a XX. század egyik legnagyobb formátumú, ám az elmúlt évtizedek marxista majd liberális történetírásában méltatlanul agyonhallgatott, mellőzött, vagy éppen szándékosan félremagyarázott és besározott miniszterelnöke, vitéz jákfai Gömbös Gyula?

A 125 évvel ezelőtt, 1886. december 26-án a Tolna megyei Murgán, nyugat-dunántúli magyar nemesi családból származó apa és módos sváb parasztcsaládból érkezett anya gyermekeként született Gömbös elsősorban katona volt. Evangélikus vallásúként, a család Sopronba költözése után, a helyi egyházi líceum növendéke lett, majd a pécsi kadétiskola elvégzését és hatéves horvátországi csapatszolgálatot követően a bécsi hadiiskolába került. Végigharcolta a világháborút, katonaként megélte a Monarchia felbomlását és az azt követő zűrzavaros időket, majd a szegedi ellenforradalmi erőkhöz csatlakozva az elkeseredéssel párosuló tettvágya és ambiciózus természete a politika irányába vezette. 1919 januárjában az egyik legbefolyásosabb és legnagyobb bajtársi szervezet, a Magyar Országos Véderő Egylet elnökévé választották. A Tanácsköztársaság bukása után belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Független Kisgazdapártba, amelynek színeiben, 1920-ban Törökszentmiklós nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Támogatta Horthy kormányzóvá választását és 1921 októberében meghatározó szerepet játszott IV. Károly második puccskísérletének megakadályozásában.

A megcsonkított, Károlyi Mihály és Kun Béla kommunista rémuralmát túlélt Magyarország újjáépítésével kapcsolatban feloldhatatlan ellentét feszült közte és egykori bajtársából miniszterelnökké lett gróf Bethlen István között, amely ellentét végül kenyértöréshez vezetett. Gömbös – Bethlennel ellentétben - radikális reformer volt, földet szeretett volna osztani és nem volt hajlandó belenyugodni a kormány tűzoltó, a forrongó parasztságot csak ideig-óráig megnyugtató földreformjába. Elsődleges célja Magyarország belső erőkön nyugvó újjáépítése volt, ezért határozottan ellenezte a kormánynak a népszövetségi kölcsön felvétele irányába tett lépéseit, úgy vélte, hogy Magyarországot nem szabad alárendelni a globális pénzügyi tőkének, nem szabad megengedni, hogy átláthatatlan pénzügyi körök kényük-kedvük szerint szólhassanak bele az ország költségvetésébe, meg kell akadályozni azt, hogy a tőzsdék felelőtlen gazemberei sarcolják a magyar nemzetet. Maga így vallott erről: "Ha rabkenyéren kényszerülünk élni, ám éljünk vele, ha foltozott ruha jut nekünk, járjunk inkább benne, csak mentsük meg egyetlen kincsünket: a függetlenségünket."

A nyugati magyar emigráció meghatározó írója-újságírója, Marschallkó Lajos így írt Gömbös Gyuláról: "Jövőbe látó próféta, népének utolsó táltosa, holnapba tekintő magyar államférfi…" Bár kormányra kerülve gazdasági célszerűségek miatt kénytelen-kelletlen közeledett Németországhoz, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a piacszerzés érdekében a Szovjetunióval is felvette a diplomáciai kapcsolatot. Mindezek eredményeként sikerült a magyar gazdaságot stabilizálnia és növekedési pályára állítania. Kormányának belpolitikai célja a jóléti állam megteremtése volt, amely hangsúlyosan tartalmazta a korszerű szociálpolitikát, a radikális földreformot, illetve a szegényebb néprétegek kulturális felemelését. Elég, ha ennek elemei közül itt csak a közismert falusi csecsemőgondozást és az ONCsA-programot említem. "Helyre kell állítani a magyarság testi és lelki egészségét, mert egy magyart megmenteni az élet számára annyi, mint megsokszorozni a magyar erőket." – írta Gömbös. Művét azonban nem tudta befejezni, tragikusan fiatal, alig ötven esztendős volt csak, amikor hosszú küzdelemben legyőzte őt kiújuló, még a világháborúban szerzett vesebetegsége.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az 1944-45 fordulóján hazánkra ismét rászabaduló vörös pestis sok más magyar államférfi mellett Gömbös Gyulát sem kímélte. A Döbrentei téren álló, egészalakos, fehér márványból készült, díszmagyaros szobrát 1944. október 6-án (halálának évfordulóján) a kommunista ellenállók felrobbantották Ez azonban még nem elégítette ki az országhódítók étvágyát: 1946-ban Örkény vezér szobrával ékesített síremlékét is elpusztították. A 168 óra 2005. szeptember 27-i írása szerint ez utóbbi gyalázatos cselekedet a később ünnepelt "költő", Faludy Leimdörfer György és társai nevéhez fűződik.

Bár Gömbös Gyulát néhány esztendővel ezelőtt méltó pompával, püspöki jelenlét mellett újratemették, a Magyarország élén az egyik legnehezebb időszakban álló, hazánkat a nagy gazdasági világválságból kivezető, népét mindenek felett szerető és féltő, a nemzeti öncélúság nemes eszméjét hirdető miniszterelnöknek – az országot a pusztulásba vezető vörös gróffal, Károlyi Mihállyal ellentétben – azóta sincs méltó köztéri szobra Budapesten.

Szávay István

(Barikád, Kuruc.info)

Ajánlat : Küldjön virágot, ajándékot a SzivNet Virágküldővel , mellyel rádiónkat is támogatja (X)

Különleges ember volt, aki befolyásolta a történelmet – így emlékezett Reagan politikai munkásságára az Egyesült Államok magyarországi nagykövetségének tanácsosa. Paul O’Friel szerint, egy világ változott Reagen értékei nyomán.

Reagan a 60-as években kezdett politizálni. Korábban színészként dolgozott, de már akkor is antikommunista nézeteiről volt ismert. 69 évesen lett az Egyesült Államok elnöke. Jogtörténészek azt mondják: munkássága nem csak az amerikai nemzetgazdaságot állította helyre, hanem az egész világra hatással volt. Még annak ellenére is, hogy döntései nem voltak mindig kellően kidolgozottak.

Egyik legnagyobb érdemeként azt a leszerelési programot tartják számon, amelyet Gorbacsovval írt alá. Elemzők azt mondják, ezzel a lépéssel nyerte meg a hidegháborút. Bár az Egyesült Államok az ő elnöksége idején élte egyik legnehezebb időszakát, a közvélemény ebből mit sem tapasztalt.

Érdemeként mindenképpen el kell ismerni, hogy ő volt az az elnök, aki a „Gonosz Birodalmának” nevezett Szovjetunióról felismerte, hogy internacionalista ateizmusa romboló és államberendezkedése már olyan mértékben elavult és önmagát túlélt, hogy azt egy „csillagháborúnak” nevezett - valójában - stratégiai blöffel - sikerülhet a végső kimerülésig hajszolni. Így bukott meg Lenin korrupt, gyilkos és embertelen, egyházellenes, tolvaj állama, amely nem érte meg az egy évszázadot.

Az 1981-től 1989-ig az Ovális szobát lakó elnök becenevei a: „Ron”, a „Ronnie”, illetőleg „a Nagy Kommunikátor” és a „Teflonbevonatú” voltak. Politikai tevékenysége mellett ő volt az első elnök, aki elnökként is sokat foglalkozott állatvédelemmel, állatmenhelyek támogatásával.
Tudatos és következetes vallásgyakorló volt; a „Krisztus tanítványai” presbiteriánus egyház tagja volt.

Öregségén maga is többször elviccelődött, hiszen ő volt az Egyesült államok egyik legöregebb korban megválasztott elnöke. Egy ízben Jefferson elnököt idézte, aki azt mondta, hogy nem kell törődni az életkorral, s mikor idáig elért az idézettel, hirtelen fordulattal így folytatta: „S mióta ezt mondta nekem, én sem aggódom már annyira!”

Választási kampányát ezzel a szlogennel nyerte meg:
„Üzenetünk lényege öt egyszerű, közismert szóval összefoglalható (…) Nem kellenek a nagy gazdasági teóriák. Nem kellenek az elmélkedések a politikai filozófiáról. Csak öt rövid szó: Család, munka, szomszédság, szabadság, béke.”

Híres szólása volt még: „Gazdasági visszaesés akkor van, amikor az ember szomszédja elveszíti az állását, gazdasági válság akkor van, amikor maga veszíti el az állását, fellendülés pedig akkor lesz, amikor majd Jimmy Carter veszíti el az állását.”

Többször idézik még ma is ezt a szkeptikus mondatát: „Nem a kormányzat a megoldás a problémáinkra. Maga a kormányzat a probléma.”

A legpikánsabb a Reagan elnökről szóló magyarországi megemlékezésekben, hogy az az Atv is megtisztelte egy rövid írással a 40. elnököt, ahol ma a bukott kommunista sajtó-elit egykor leghíresebb és Brezsnyevet védő publicistái üldögélnek és osztják az észt a feledékeny ifjú nemzedéknek; hogy aztán este a Németh Sándor szektával állítólag jó kapcsolatokat ápoló amerikai prédikátor elemzi ultrakonzervatív, Reagan-barát látásmódjával a világot és Amerikát. Kis magyar tudathasadás; vagy nem is kicsi; de skizofréniának mindenesetre schizophrenia.

(atv nyomán Szent Korona Rádió)

431 – Az efezusi zsinat dogmaként mondja ki, hogy Szűz Mária Istenszülő (Theotokosz = Istenanya).
1438 – Habsburg Albert Magyarország királya lesz.

1622 – A Gergely-naptárban január 1-jét jelölik ki az év kezdetének, eltérően például az angliai március 25-étől.

1776 – Gróf Batthyány Józsefet kinevezik esztergomi érsekké.
1780 – Pozsonyban megjelenik az első magyar nyelvű hetilap, a Magyar Hírmondó.

1801 – Megalakul az Egyesült Királyság, Nagy-Britannia és Írország egyesülésével.
1801 – Giuseppe Piazzi olasz csillagász felfedezi az első kisbolygót, a Cerest.
1806 – I. Napóleon császár kezdeményezésére Franciaországban a forradalmi naptár helyett visszatértek a Gergely-naptár használatára
1808 – Az Egyesült Államokban betiltják a rabszolgakereskedelmet.
1837 – Megindult az Athenaeum című irodalmi-tudományos folyóirat Vörösmarty Mihály szerkesztésében
1866 – Megnyílt a Bethesda Kórház, mint a pesti német református egyház kórháza.
1876 – Egységes mértékrendszer bevezetése az Osztrák–Magyar Monarchiaban.

1908 – Ignotus szerkesztésében megjelenik a Nyugat c. irodalmi folyóirat első száma.
1912 – Megalakul a Kínai Köztársaság.
1919 – A csehszlovák alakulatok harc nélkül bevonulnak Pozsonyba.
1923 – A csehszlovák közigazgatás egységesítése érdekében bevezetik az ún. nagymegyék rendszerét, amely Felvidéken a korábbi magyarországi megyerendszer 16 vármegyéje helyett 6 „župát” eredményez.
1923 – Megkezdte működését a BSZK RT, a BKV elődje.
1927 – A korona helyett hazánk új fizetőeszköze a pengő.
1929 – Megalakult a Hunnia Filmgyár Rt.
1945 – Nagy-Miskolc létrejötte a történelmi Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba egyesítésével.
1950 – Életbe lép az új közigazgatási reform, létrejön a mai megyerendszer alapja.
1950 – Több környékbeli községet egyesítenek Budapest fővárossal (lásd: Budapest kerületei).
1959 – Fidel Castro csapatai élén bevonul Havannába.
1966 – Életbe lép a magyar közutak új számozási rendszere. Az „E” jelű nemzetközi útvonalak magyar „M” jelzést is kapnak (például az „E5” út Budapest-Hegyeshalom közti szakasza „M1” jelzést kap). „M” jelzésű közúton csak motoros hajtású jármű közlekedhet.
1968 – A korábban önálló fővárosi közlekedési vállalatok összevonásával megalakítják a Budapesti Közlekedési Vállalatot.
1971 – Az Egyesült Államokban betiltják a televíziós cigarettareklámokat.
1973 – A Magyar Posta bevezeti az irányítószámok használatát.
1975 – A Honvédelmi Minisztérium utasítására megalakult az 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj.
1977 – Hatályba lép a szocialista országokba érvényes „piros” útlevél.
1983 – Az ARPANET hivatalosan átáll az Internetprotokoll használatára, létrejön az internet.
1985 – Megalakul az Aggteleki Nemzeti Park.
1988 – A Magyar Népköztársaságban hatályba lép a személyi jövedelemadóról és az általános forgalmi adóról szóló törvény. A külföldi utazás állampolgári joggá válik, az útlevél a világ összes országába, többszöri utazásra jogosít.
1989 – A Magyar Népköztársaságban bevezetik a munkanélküli-segélyt.
1993 – Csehszlovákia felbomlik, létrejön Csehország és a Magyarországtól igazságtalanul elcsatolt Felvidékén területén Szlovákia.
1997 – Magyar állampolgárok korlátozás nélkül vásárolhatnak külföldi valutát, megszűnik a „turistakeret”.

2000 – A koronázási jelvényeket; a Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot átszállítják a Nemzeti Múzeumból a Parlament épületébe.
2008 – Megszűnik a Magyar Köztársaság Határőrsége, mert beleolvad a Magyar Rendőrség kötelékébe.

(Wikipédia nyomán Szent Korona Rádió)

Eötvös Loránd 1848. július 27-én Budán született arisztokrata családban. Édesapja báró Eötvös József a magyar politika ismert alakja, írói tevékenységet is folytatott.

Mint hírességeink, nagyjaink jelentős része, ő is a pesti piaristáknál tanult, itt is érettségizett 1865-ben. Heidelbergben olyan nagyszerű elmék tanítványaként tehetett szert új ismeretekre, mint Bunsen, Helmholtz és Kirchhoff. Kitűnően diplomázott, 11 évvel később a Fizikai Intézet igazgatója lett. 1883-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, '89-ben elnökének választják.

Ezt követően hét hónapon keresztül a vallás- és közoktatási miniszter szerepét tölti be.

A torziós inga

Eötvös gravitációs méréseiben kétféle alakú torziós ingát használt: Az első alak: a torziós dróton függő vízszintes rúd mindkét végére platinasúly van erősítve, így a rúd végein elhelyezkedő tömegek egyenlő magasságban helyezkednek el (görbületi variométer). A görbületi variométer a Coulomb-mérleg pontosabbá és stabillá tett változata, amivel a nehézségi erő potenciáljának deriváltjait lehet meghatározni. Ebből levezethető a potenciál szintfelület görbülete. A második alak: a vízszintes rúd egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve, másik végén vékony szálra erősített platinahenger lóg alá, így a rúd végein levő tömegek különböző magasságban vannak, amivel a horizontális gradienseket is meg lehet határozni (horizontális variométer). A horizontális variométer — Eötvös főműve — a tulajdonképpeni Eötvös-inga.

Horizontális variométer, az első Eötvös-inga, 1891 májusában készült el. A műszer elve igen egyszerű, ha ugyanis a két tömegre ható vonzóerő nem teljesen egyenlő, egymástól nagyságban vagy irányban eltér, akkor a rúd a vízszintes síkban elfordul, és a felfüggesztő platina szál megcsavarodik. A megcsavart drót rugalmassága a rudat eredeti helyzetébe igyekszik visszafordítani. A rúd tehát ott fog megállni, ahol az egymással szemben működő vonzó erő és rugalmas erő forgatónyomatéka egymással egyenlő. Műszeréről Eötvös maga a következőket mondja:
"Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ilymódon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek."

Eötvös műszerei, a görbületi variométer és a horizontális variométer, 1890-ben a Magyar Optikai Művek elődjében, Süss Nándor finommechanikai műhelyében készültek. Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott és díjat nyert egyszerű nehézségi variométer 1898-ban készült.

Az Eötvös-effektus

Az Eötvös effektus lényege, hogy a föld felszínén kelet és nyugat felé mozgó vonatkoztatási rendszerekben látszólag eltérő gravitációs tér mérhető. Galilei és Newton mechanikájának alapján szükségszerű e változás és szemléletesen magyarázható. A nehézségi erő tulajdonképpen két erőnek, éspedig a Föld vonzóerejének és a Föld forgásából eredő centrifugális erőnek az eredője. Minthogy a Föld tömegeloszlása, valamint forgássebessége állandó, így a Földön nyugvó tárgyak súlya is változatlan. Más a helyzet viszont a Földön mozgó testek esetében.

Miután a Föld nyugatról kelet felé forog, egy a Föld felszínén kelet felé mozgó testre nagyobb centrifugális erő hat, mint egy nyugat felé haladóra. Következésképpen egy kelet felé mozgó test súlya csökken, a nyugat felé mozgóé pedig növekszik. Eötvös a jelenség kimutatására egy speciális eszközt is szerkesztett, mely lényegében egy érzékeny mérleg, melynek karjaira serpenyők helyett súlyok vannak erősítve. A mérleg forgatható állványon áll, mely egyenletesen forgatható. A mérleg forgatásakor a nyugat felé mozgó kar nehezebb, a kelet felé mozgó könnyebb lesz és a mérleg ennek megfelelően kibillen egyensúlyi helyzetéből.

Eötvös Loránd haláláig folytatott tudományos munkákat, a Nemzeti Kultúrális Alap és a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet támogatásával az interneten egy virtuális múzeumot is megtekinthető, amely életét és munkáját mutatja be.

(wikipedia nyomán Szent Korona Rádió)

A Ferencvárosban született 1905. április 11-én. Apja 1908-ban elhagyta a családot, gyenge egészségű felesége mosásból tartotta el három gyermekét. A külváros nyomorgó szegényeinek életét élték, Attila többet járt az iskola mellé, mint az órákra, ám olvasni nagyon szeretett. Anyja korai halála után sógora, Makai Ödön lett a gyámja. 1920-tól a makói gimnáziumban tanult, első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg s Juhász Gyula írt hozzá előszót. 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, később magánúton leérettségizett.

1922. és 1925. között írta műveinek felét, verseit közölte a Nyugat is, s az irodalomszerető és -értő közönség felfigyelt rá. 1924-ben a Kékmadár folyóirat leközölte a Lázadó Krisztus című versét, amelyért istengyalázás miatt perbe fogták, majd felmentették. Ugyanebben az évben a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója lett, de egy év múlva Tiszta szívvel című verséért Horger Antal professzor "eltanácsolta".

Ekkor a bécsi egyetemre iratkozott be, majd Párizsban a Sorbonne hallgatója lett, 1927-től a pesti bölcsészkaron két szemesztert járt végig. 1928-ban megismerkedett Vágó Mártával, akinek apja beajánlotta a Magyar Külkereskedelmi Intézethez francia levelezőnek. 1929-ben Vágó Mártával kapcsolata megszakadt, ekkor jelent meg a Nincsen apám se anyám című kötete.

Ezt követte közösségkereső próbálkozásainak időszaka, különféle politikai csoportosulásokhoz csatlakozott, 1930-ban az illegális kommunista párt tagja lett. Itt ismerkedett meg Szántó Judittal, aki 1936-ig élettársa volt. Noha lelkesen vetette bele magát a mozgalmi munkába, a szűklátókörű, vakbuzgó pártbürokráciától idegenkedett, s ezt a maga költői eszközeivel kifejezésre is juttatta. A párt sem tudott vele mit kezdeni: 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte, 1932-ben a Külvárosi éj című kötetét kritizálták, s végül 1934-ben kizárták. Az ekkor már - különböző neurotikus zavarai miatt - pszichoanalitikai kezelés alatt álló költő légüres térbe került, s magánélete is válságba jutott. 1933-ban szerelmes lett Marton Márta művészettörténészbe, ez az érzés ihlette egyik legszebb szerelmes versének, az Ódának megírására. Szántó Judit féltékenységében öngyilkossági kísérletet követett el, ezt követően kapcsolatuk végleg megromlott, s 1936-ban külön is váltak.

1935. elejétől Gyömrői Edithez járt pszichoanalízisre, de az iránta érzett viszonzatlan szerelme, amely egészen agresszív kitörésekre is késztette, csak meggyorsította lelki szétesését. Gyömrői biztatására készült el a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című írása, amelyet olykor obszcenitásba hajló szabadszájúsága miatt évtizedekig elzártak az olvasók elől. 1936. elejétől, Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemű folyóiratnak, amelynek belső köre baráti társaság, irodalmi műhely és szellemi közösség is volt számára. Nekik panaszolta el 1936-os Nagyon fáj című kötetének teljes visszhangtalanságán érzett keserűségét is.

Későn jött ajándék volt életében 1937. elejétől a Kozmutza Flóra iránt érzett szerelem. A hozzá és róla írt Flóra-ciklus már "a reménytelenség bizonyosságával volt terhes". 1937. júliusában idegösszeomlás miatt három és fél hónapig a Siesta Szanatóriumban ápolták, majd kezelőorvosai nővéreire bízták, akik balatonszárszói panziójukba vitték.

1937. december 3-án este sétálni indult, ám soha nem tért vissza, a szárszói állomáson áthaladó 1284. számú tehervonat halálra gázolta. (Halálának körülményeiről azóta is vita folyik, az egyik tábor szerint véletlen baleset okozta, a másik tábor viszont az öngyilkosság mellett érvel.) Halála után egy évvel posztumusz Baumgarten-díjat nyert, 1948-ban pedig életművét Kossuth-díjjal tüntették ki. Az ő emlékére születésnapja a költészet napja Magyarországon, a 2005-ös évet, születésének századik évfordulóját József Attila-emlékévnek nyilvánították.

Bús magyar éneke

Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán,
Valami kis kopott ember énekelget búsan, árván
Bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról
S körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre
S hazáján ha segíthetne, élne mégis mindörökre.

(1922)

(dunatv.hu - Szent Korona Rádió)

Kortársai úgy emlékeznek rá az iskolai évekből, hogy nagyon igyekvő, szorgalmas, mindig osztályelső diák volt.
Felsőfokú tanulmányait az esztergomi Érseki Tanítóképzőben végezte, ahol tanítói-kántori-énektanári diplomát szerzett, majd az Apáczai Csere János Tanítóképzőben Budapesten magyar nyelv és irodalom valamint történelem szakon szerzett oklevelet.
1947-től mint néptanító dolgozik Nógrád megyében, 1951-től oktatási és népművelési osztályvezető, 1959-től általános iskolai tanár Mártaszelén, Somoskőújfalun, 1962-től általános és középiskolai tanár, korrektor, lektor Salgótarjánban, 1967-től a budai Arany János Intézet általános iskolájának és gimnáziumának igazgatóhelyettese, kollégiumának igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia Anyanyelvi Bizottságának és Nyelvtudományi Intézetének, valamint az Országos Pedagógiai Intézetnek külső munkatársa. 1975-től a dunakeszii Gárdonyi Géza Kollégium igazgatója, 1977-től a Széchényi István Általános Iskola tanára, könyvtárosa. Jelenleg Dunakeszin él és dolgozik.
A Magyar Tudományos Akadémia Magyat Nyelvtudományi Társaságának aktív tagja, akit Kodály Zoltán Nógrádi Lőrinczének, Czine Mihály pedig a Nagy Palóc utódjának - ezredvégi Mikszáthnak nevezett.
Több nyelvtudományi és néprajzi írása mellett 300 verset is alkotott.
Fő művei:
Ipoly menti palóc tájszótár /1987, 2007/
Palóc trilógia /1994/ -Boldog palócok 1880 - 1917
A boldogtalan palócok 1971 - 1933
Palócaink pokoljárása 1933 - 1945
A boldog palócok unokái 1945 - 1966 /1997/
Mesél a palóckirály
Az Ipoly menti palóc tájszótár alcíme Bernecebaráti és vidéke tájnyelve az 1930-1940-es évek fordulóján első kiadása a budapesti Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában jelent meg 1987-ben.
Az 1986. évi Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat felemelt I. díjával, a Börzsöny Baráti Kör emlékplakettjével, a Nyelvtudományi Társaság Csűri Bálint-emlékéremmel, az állam pedig a Szocialista Kulturálért kitüntetéssel jutalmazta.
Tóth Imre bernecebaráti palóc az Akadémia Felhívására, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, nevezetesen Imre Samu akadémikus, valamint Balogh Lajos tájnyelvész irányításával és aktív közreműködésével elkészítette a magyar nyelvterület első magyar tájszótárát. A palóc nyelvjárási típust tájszótár alakban dolgozza fel, mely a bernecebaráti helyi nyelvjáráson alapul. A szótárban a valódi tájszavak és a jelentésbeli tájszavak mellett kiszélesítve a közölt alaki tájszavak is bekerültek, melyek a köznyelvben is élnek ugyanazzal a jelentésekkel, mint az Ipoly-vidéki nyelvjárásban és a nyelvjárási szó, csak kiejtésében különbözik a köznyelvitől.
A szerző a szótár összeállításával felbecsülhetetlen szolgálatot tett a társadalomtudományok többi ágazatának is. Munkája értékét még csak növeli az a tény, hogy ezt a feladatot nem főhivatású kutató - ként, hanem mint középiskolai tanár végezte el szülőföldje, anyanyelvjárása iránt érzett tiszteletből, ragaszkodásból.
A szótár első kiadásának költségeit majdnem teljes egészében a palóc föld szülöttei: Zsóka István és felesége fedezték.
Az első kiadás, melyet a szerző 60 éves korában adott ki, nagy visszhangot válltott ki bel- és külföldön egyaránt. A mű eljutott a történelmi Magyarország minden területére és gyorsan elfogyott a könyvesboltok polcairól.
Innen is, onnan is újabb és újabb kérések érkeztek, hogy a szerző bővítse ki a tájszótárat és kérték, hogy még több és több tájszavat mentsen meg a "magyar jövendő" számára.
Így aztán a tájszótár kibővítése és átdolgozása után az idei Budapesti Könyvhétre, a szerző 80.születésnapjára a budapesti Nap Kiadó gondozásában, elegáns műbőrkötésben napvilágot látott az Ipoly menti palóc tájszótár második, bővített és javított kiadása is. A szerzőt, Tóth Imre tanárt, palóckutatót a Magyar Állam ebből az alkalomból Állami Kitüntetéssel díjazta.
Az Ipolysági Városi Könyvtárban található dokumentumok alapján feldolgozta: Haládik Júlia

(felvidek.ma)

1177-ben született III. Béla magyar király és Chatillon Ágnes hercegnő gyermekeként.

Háromszor nősült, 1200. körül vette feleségül Gertrúd merániai hercegnőt, akitől több gyermeke, köztük IV. Béla király és Szent Erzsébet született. 1213-ban Gertrúdot meggyilkolták, 1215-ben II. András újra nősült, Pierre Courtney leányát, Jolantát vette feleségül, akitől egy leánya született. 1233-ban második felesége is meghalt, majd egy itáliai őrgróf leányát, a fiatal Beatrix hercegnőt vette el.

Amikor II. András elhunyt, Beatrix gyermeket várt, akit külföldön kellett megszülnie. Az utószülött István herceg származását a magyar udvar sohasem ismerte el, mégis 1290-ben, Kun László meggyilkolása után István fiát hozták haza és ültették a trónra III. Andrásként.

1188-89-ben II. András még gyermekként Halics fejedelme volt. 1196-ban, apja halála után bátyja, Imre lépett a trónra, aki egész uralkodása alatt II. Andrással vívott küzdelmet a hatalomért. 1203-ban öccse ismét lázadást robbantott ki ellene, akit Imre elfogatott és börtönbe záratott. A király közben súlyosan megbetegedett, így a pápa beleegyezésével 1204. augusztusában a kalocsai érsekkel királlyá koronáztatta egyetlen fiát, az ekkor 5 éves Lászlót, aki helyett ő tette le az esküt. Andrást kiengedte a börtönből és fia gyámjává, halála esetén az ország kormányzójává tette. Imre novemberben meghalt, így András herceg vette át a kormányzást, azonban a pápa intése ellenére a gyermekkirály jogait semmibe vette. Az özvegy királyné VI. Lipót osztrák herceghez menekült fiával és a koronázási ékszerek egy részével együtt.

Nem sokkal ezután III. László váratlanul meghalt. Péter győri püspök hozatta haza a holttestét és a székesfehérvári bazilikában temette el. A Szent Korona is visszakerült Magyarországra, a királyné pedig visszatért Aragóniába. Végre trónra kerülhetett II. András.

Uralkodása idején a királyi birtokok mértéktelen eladományozása vette kezdetét, így rendkívüli adó kivetésével pótolta az elveszett birtokokból származó jövedelmet, a pénzrontástól sem riadt vissza.

Első felesége, Gertrúd nagy befolyást gyakorolt rá, rokonaival és egyéb idegenekkel töltötte be az ország vezető tisztségeit. 1211-ben behívta a Német Lovagrendet az országba, és letelepítette a Barcaságban. Már 1210-ben szervezkedni kezdtek ellene, végül a király halicsi távollétét kihasználva, a pilisi erdőben meggyilkolták a gyűlölt királynét.

1214-ben a főurak elérték, hogy királlyá koronáztassa Béla herceget (IV. Bélát), akit saját hatalmi érdekeik érvényesítésére akartak felhasználni. 1216-ban másik fiát, Kálmánt Halics királyává tette. 1217-ben hadat vezetett a Szentföldre. Hazatérésekor, 1218-ban anarchikus állapotok uralkodtak az országban, a kincstár teljesen üres volt.

1222-ben az elégedetlen főurak magukhoz ragadták a hatalmat, és kényszerítették az "Aranybulla" kiadására. 1224-ben az erdélyi szászok számára adott kiváltságlevelet ("Andreanum").
Uralkodásának utolsó szakaszában állandósult az ellenségeskedése fiával, Béla ifjabb királlyal, aki 1226-ban Erdély hercegeként önálló bel- és külpolitikát folytatott, 1227-ben befogadta és megkereszteltette a kunokat, létrehozta a szörényi bánságot, valamint országos méretekben megkezdte az eladományozott birtokok visszavételét. 1231-ben II. András megújította az "Aranybullá"-t, 1233-ban pedig kénytelen volt elfogadni a "beregi egyezmény"-t, amelyek az egyház hatalmának jelentős megerősödését mutatták.

1235-ben hunyt el, Erdélyben, az egresi kolostorban temették el.

(ezenanapon.hu - Szent Korona Rádió)

1924-ben jelentek meg első versei Benedek Elek Cimbora című gyereklapjában, akkor kapott először honoráriumot is. "Azóta sem voltam még olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint akkor. Azóta sok mindent láttam a világban, és becsületesen próbáltam írni magamról és arról a sok mindenről, amit láttam."
Mivel gyermekkora az első világháború éveiben telt, s noha a második világháborút már nem is érte meg, tudatában volt annak, hogy a jóindulatú ember a gyűlölet és a gonosz indulatok hálózata között kénytelen botladozni. E borzalmak elől menekült a költészet nyújtotta ritmus- és rímmámorba.
A csodagyerek szárnypróbálgatásai után érettségi vizsgát tett a szatmári Mihai Eminescu líceumban, majd jogi tanulmányokat folytatott a kolozsvári Regele Ferdinand Tudományegyetemen, melyeket nem fejezett be. Magával ragadta a folyóiratot-szerkesztés, újságírás, tevékeny irodalmi élet, a műfordítás varázsa.
S elérték az irodalmi hatások is. Nagy tisztelője volt Petőfi, Heine, Reviczky, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Reményik Sándor, Mécs László munkásságának. Az ő stílusában a hagyományosság és a modernség keveredett, s mindenhol - nem csak költészetében, de magánéletében is - jelen volt a vallásosság, az istenhit.

Írták, mondták már azt is róla, hogy pesszimizmusra hajló lélek volt. Pedig csupán ismerte a szomorúságot, mint magányélményt, a bánatos vágyakozásokat, mint ahogy ezt ismeri minden valamennyire értékes emberi lélek. De ezek a bánatok nem komorították el a számára sem a világot, sem a saját, eleve rövidre szabott életét. A külső és belső rosszak is témákat adtak, amelyekkel magát és másokat gyönyörködtetve játszott, olyan tökéletes és fülnek kellemes formákat találva számukra, amelyek létrejöttükkel kétségessé teszik, hogy egy ilyen alkatú költőre érvényes lehet-e a pesszimista jelző. Persze, nem volt naivan optimista sem, hiszen tudata világosan tartotta nyilván a veszélyekkel fenyegető valóságot. Gyermekkora az első világháború éveiben telt, és ha a második világháború kezdetét már nem is érte meg, a harmincas években egyre ijesztőbben fenyegetett világégéssel a fasizmus. Tudta, hogy gyűlölet és gonosz indulatok hálózata közt botladozik a jóindulatú ember. Éppen ezek elől rejtőzik a költészet ritmus- és rímmámorába. És végső éveiben, amikor betegsége is jobban kínozza, a világveszedelem is növekszik, verseibe is belopózkodik a csöndes bánatosság, amely azonban sokkal jobban emlékeztet a hajdani szentimentalizmus érzelmes világfájdalmára, mint a kortársak rémületeire és szorongásaira. Még meg is mosolyogja a kísértő szomorúságot: finom és bölcs humorral figyeli saját bánatát is (Hulló hajszálak elégiája).
Voltaképpen attól fogva, hogy az expresszionista kezdetek után megtalálja formajátékos hangját, tehát úgy huszonöt-huszonhat éves korától érett költő. Mégis szüntelen fejlődést mutat rövid költői útja. Sorai minden újabb kötetben jobban fénylenek, érzelemgazdagsága bővül és mélyül, formajátéka egyre bravúrosabb, és a csúcspontot a halála után megjelenő végső kötetben éri el: ez az Angyalok citeráján. Ennek a könyvnek a költeményei jelzik a halk bánatok növekedését is, az örömök teljességét is. Hiszen miközben kívülről-belülről kopogtat a halál, a költő harmincéves korában felemelkedhet a szerelmi mámor mennyországáig: feleségül nyeri az oly derűs és oly mélységes áhítattal szeretett nőt. Haldoklása egyben nászünnepség. A következő évben, harmincegy éves korában meghal.

Filozófiai sejtelmei alkalmasak még egy enyhe misztikával való játékra is, de nem annyira vallásos és nem annyira vallástalan, hogy versei akár erre, akár arra irányítsák vagy éppen vezéreljék a lelkeket. Kritikái és irodalmi elmélkedései nagy hozzáértésre, érzékenységre, elmélyültségre vallanak, ugyanolyan műgonddal készültek, mint költeményei. De ezekből sem bontakozik ki egy bárki számára iránymutató esztétikai világnézet, azon túl, hogy jó élmény szép könyveket olvasni. Dsida gyönyörködtet, ezt azonban a legművészibb színvonalon, mindig édes gyönyörűséget szerezve olvasóinak. Úgy vélem, Dsida Jenőt szeretni kell, és nehéz is elképzelni olyan versolvasó embert, aki őt ismervén, ne zárná szívébe, és ne érezné jó barátjának az élet oly sok jót és oly sok rosszat kínáló kalandjai közt.

Művei: Leselkedő magány (Kolozsvár, 1928); Magyar Karaván Itálián keresztül (útirajz, Nagyvárad, 1933); Nagycsütörtök (Kolozsvár, 1933); Angyalok citeráján (Kolozsvár, 1938); Válogatott versek (Rónay György bevezető tanulmányával, Bp., 1944); Tóparti könyörgés (válogatott versek és műfordítások, Áprily Lajos bevezető tanulmányával, Bp., 1958); Arany és kék szavakkal (versválogatás, Bp., 1965)

(Magyar Életrajzi Lexikon,
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka,
Hunhir)