A kezdőrúgást Lengyel Krisztián végezte el, ő volt az, akit újra kellett éleszteni a dunaszerdahelyi meccsen november 1-én.

Felvidéki szurkolók3000 szurkoló – csapat szimpátiára való tekintet nélkül – drukkolta végig a meccset. Sokan jöttek Felvidékről is. A második félidőben a vendég szektorba sok kispesti szurkoló is feltűnt, így a DAC és a Honvéd szurkolói együtt biztatták mind két csapatot.

A nézők kreatív skandálásokkal színesítették a meccset. Többször elhangzott a „Ria, ria, Hungária”, a „Szlovákok nincsen hazátok” illetve a „Vesszen Trianon” rigmusok is. A szurkolók kedves rímeket faragtak Jan Slotáról és Eörsi Mátyásról is.

A mérkőzésről bővebb beszámolót olvashatnak (és több képet láthatnak) az Ultrák blogunkban, IDE kattintva. A Sportműsorunk (amelynek azóta neve is lett, Lelátó) november 27-ei műsorában elemzést és helyszíni riportokat is hallhatnak majd a tisztelt hallgatók.

(Szent Korona Rádió)

A döntők napján annyiszor csendült fel a magyar Himnusz, hogy a versenyen résztvevő többi 34 ország csapata el is sajátította a nap végére.

A délelőtti órákban az aero-kickboxing csapatok kezdtek.

A férfiaknál a sportág hazai alapítója, Perneki Mihály kezdett, szerzett is egy ezüstöt steppados egyéniben, majd egy bronzot steppad nélküli talajon.

Utána következett a női csapat, a steppados egyéniben Hegyi Mariann Európa-bajnok lett. Nem maradt le honfitársa mögött Gazdag Brigitta sem steppad nélküli talajon, hiszen szintén aranyérmet szerzett. A női csapat - steppadon és anélkül is - Európa-bajnok lett. A csapat összetétele: Hegyi Mariann, Gazdag Brigitta és Kriszeg Tímea.

Tehát mielőtt az "igazi" küzdelem megkezdődött a magyarok már négy aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot beletehettek a képzeletbeli kincses ládikába.

Semi-contactban azután mindenki hozta a papírformát, 11 döntőt játszottunk és abból 9-et nyertünk, kettőben pedig ezüstérmet szereztünk. A csapat edzője Király István.

Semi-contactban Európa-bajnokok:
Veres Richárd, Imre Tamás, Gömbös László, Mórádi Zsolt, Jároszkievicz Krisztián, Wappel Tibor, Dancsecs Bojána, Minda Zsófia, Kondár Anna.

Veres Richárd
57 kg-ban indult az ifjú titán Veres Richárd, aki az angol Robbie Hughes-nak esélyt sem adott, magabiztosan nyerte meg a küzdelmet, junior kora és kezdő felnőttválogatottsága ellenére.

Gömbös László 69 kg-ban versenyzett, az ellenfele a döntőben az olasz Domenico De Marco volt. A mediterrán szépfiú nem tudott mit kezdeni Gömbös lerohanós harci modorával és végül a rátermett magyar fiú technikai K.O.-val hozta a meccset.

Imre Tamás
A következő döntő gigászok csatáját hozta. A magyar Imre Tamás mérkőzött meg az olasz Világ és Európa-bajnok Gregorio Di Leoval. De a csak "ImiTomi"-nak becézett magyar versenyző esélyt sem adott a rettegett olasznak, magabiztos három pontos vezetéssel elnyerte az bajnoki címet.

Mórádi Zsolt
A 79 kg-osok között szintén magyar-olasz párharcra került sor. A magyar Mórádi Zsolt magabiztosan verte az olaszok legjobb rúgójaként számon tartott Stella Nerit. A közönség elkápráztatására pedig a mérkőzés vége előtt nem sokkal egy látványos, három pontot hozó fordulásos ugró rúgással zárta rövidre az EB arany sorsát.

84 kg-ban a változatosság kedvéért nem az olaszokat, hanem a németeket ezüstöztük be, Jároszkievicz Krisztiánnak köszönhetően, aki nemcsak, hogy végig magabiztosan vezetett hanem amikor azt hittük nem érhet már minket meglepetés, egy szenzációs fejrúgással bebiztosította elsőségét és a szépen csillogó aranyérmet is.

+94 kg-ban - az igazi nehézfiúk között - hatalmas meglepetésre, ám annál nagyobb örömünkre a pontfightingból átnyergelt Wappel Tibor legyőzte az esélyesebbnek tartott Lee Matthews-t.

De a semi-contactos lányok sem maradtak el a fiúk mögött:

Dancsecs Bojána, az ifjú tehetség a nála sokkal tapasztaltabb ír Ellen Smallt futtatta be ezüsttel.

Minda Zsófia
A 70 kg-osok között Minda Zsófia súlyos hátsérüléssel küzdve is a döntőbe verekedte magát. Kiderült, hogy számára a legjobb kúra, ha az Európa Bajnokság döntőjében elgyepálhatja a horvát Ana Znaort. Az aranyéremnél jobban semmi nem csökkenti a hátfájást.

A +70 kg-soknál pedig Kondár Anna a mérkőzés elején egy jól irányzott fejrúgással ír ellenfele tudomására hozta, hogy ki fog nyerni. És igaza lett, bár az ír kiérdemelt még néhány fejrúgást, a technikai K.O. borítékolható volt.

A full-contact döntőbe csak egy magyar versenyző jutott be, de ő aztán mindent vitt. Görbics Gábor eltökélte, hogy megveri a nála jóval magasabb törököt, mintegy Dobó István szellemében. Az apró termetű, ám annál ütőképesebb Görbics egyszerűen megrohamozta, rúgásokkal megsorozta és istenesen elverte a törököt, aki az egyik tudósító szerint úgy rugdosott mint egy megvadult ló. A sok győzelem közül a legnagyobb: Görbics Gábor keze a magasban, az alélt török a háttérben. Így kell ezt csinálni, szép volt!

Összesen tehát 14 aranyérmet szereztünk egyéniben, de a semi-contact csapat legeredményesebbként elhozta a 15. aranyat is. Így az éremtáblázat szerint:

1.Magyarország: 15 arany, 3 ezüst, 7 bronz
2.Oroszország: 11 arany, 8 ezüst,6 bronz
3.Olaszország: 4 arany, 6 ezüst, 6 bronz
4.Ukrajna
5.Norvégia
6.Fehéroroszország
7.Lengyelország
8.Törökország
9.Nagy-Britannia
10.Franciaország

Magyarország ezzel olyan toronymagasan verte a mezőnyt, amely a kick-box történetében még egyetlen nemzetnek sem sikerült. A full-contact csapat edzője Katona Attila nagyon meg volt elégedve csapata teljesítményével, és elmondta, hogy bár csak egy aranyat szereztek, de érzi, hogy az évtized csapat kovácsolódik kezei között egyre tökéletesebbre. Kíváncsian várjuk, mit tartogat még számunkra a full-contact csapat, Görbics Gábor parádés győzelme mindenképpen alátámasztja Katona Attila állítását, hogy nagy dolgok várhatóak még.

Király István, a semi-contact válogatott szövetségi edzője pedig az utolsó döntő után kissé lehiggadva a következőket nyilatkozta:
"Azt hiszem, ha az ember alázattal fordul a sport felé, akkor a sport alázattal válaszol. Az az edzésmunka, az a fáradtság, az a mentalitás, ami mögötte áll, amit ezek a versenyzők műveltek, az a teljesítmény és az az akarat, ami bennük van - még azokban is, akiknek most nem sikerült -fantasztikus, és én büszke vagyok arra, hogy a trénerük lehettem!"

Mi pedig büszkék lehetünk, hogy minden nehézség ellenére egy ilyen csapat viseli a magyar színeket.

(Budo magazin, MOB, Magyar Kick-box Szövetség nyomán Szent Korona Rádió; képek: kiralyteam.hu, mob.hu)

Mit is mondhatnánk? A mai magyar helyzetben, amikor gazdaságunk, társadalmunk széthullóban van, minden magyar aranynak örülni kell! Ne csüggedjünk legyünk büszkék minden magyar éremre, minden magyar, sportolóra, akik ott voltak. Hallgassuk büszkén nemzeti himnuszunkat mikor magyar ember, magyar emberek állnak a dobogó legfelső fokán.

Mi is történt a mostani 2008-as Pekingi Olimpián? Reménykedtünk az úszóknál, hogy majd lesz arany, de volt egy ember, aki, így vagy úgy de jobban szerepelt, és volt egy ember, aki mindig épphogy lemaradva lett második. Cseh László 4 év múlva Londonban már biztosan megveri majd Michael Phelpset.

Cseh László

Vártunk az aranyra és végül Vajda Attila megnyerte a kenu egyesek 1000 m-es döntőjét, méghozzá remek, taktikus versenyzéssel. Büszkeségünk visszatért mikor végre magyar ember állt a dobogó tetején.
Vajda Attila

Mielőtt pedig a következő aranyról beszélnénk, beszéljünk egy gyönyörű harmadik helyről. Kolonics György számában a kenu kettes 1000 méteren a Kozmann György – Kiss Tamás páros indult. Harmadik helyük hihetetlen már-már emberfeletti és már-már aranyéremmel felérő. Kiss ugyanis Kolonics György tragikus és hirtelen halála után térdelt be Kozmann mögé és az előzetes várakozásokat messze felülmúlta ez az eredmény. A szemek könnyesek voltak, mint itthon, mint pedig Pekingben ahol a magyarok szurkoltak, de nem csak a magyarokat hatotta meg ez az eredmény. Koló nyugodj békében, a fiúk nyertek, és ez győzelem csak neked szólt.

Neked nyertek a fiúk Koló!

A hölgyek is kivették a részüket a győzelemből és két gyönyörű lány megmutatta a világnak mit is tudnak. Kovács Katalin és Janics Natasa bár őket nem is vették számba, bár ők ebben a nem voltak erősek mégis a női kajak kettes 500 méteres számában aranyérmesek lettek.
Janics-Kovács kettős

Sajnos a Magyar öttusázóinknak sem volt szerencséje a lovaglásban, Balogh Gábort majd Horváth Viktort is ledobta a ló. Vártuk, hogy majd lesz eredmény ebben a számban is, de sajnos most itt nem született érem.

Meg kell említenünk még természetesen a másik két ezüstérmünket is, hiszen Cseh Laci valóban három ezüsttel örvendeztetett meg minket, azonban itt volt még egy kötöttfogású birkózónk Fodor Zoltán akivel mondjuk ki nyíltan a bíró nem szimpatizált, talán ezért is nem szerzett aranyat, és itt vannak még a kajak négyesben induló hölgyek is akik meghozták az ötödik ezüstérmünket. Köszönjük nektek is!

A következő bravúrt pedig a fiúk mutatták meg, büszkévé tették nemzetünket, a MAGYARSÁGOT. Szép volt fiúk! Csodálatos játék volt, és még büszkébbé tettetek minket hogy pont Amerikát győztétek le. Láthatjuk nem mindenben világhatalom az USA! Vízilabdában mi vagyunk a világhatalom! A 14-10-es eredmény minden elmond azthiszem erről nem kell többet beszélnünk.
Egy újabb aranycsapat

Ne feledkezzünk meg természetesen a Mincza-Nébald Ildikóról, sem aki bronzérmet szerzett a női párbajtőrözők egyéni versenyében. A magyar versenyző a helyosztón a kínai Li Nát győzte le 15-11-re.

Azt se feledjük, hogy most 170 sportoló volt a magyar olimpián, és nem 220, mint 2004-ben, ez is lehet az oka a kevesebb éremnek. A mi sportolóink érmeikkel az összesített világranglista 21. helyére állhatnak fel. Azonban mi ezt ne nézzük azt, sem hogy Kínának 51 aranya van, ezek mind mellékesek. Magyarország az olimpiák története során az egyik legsikeresebb nemzet lakosságát és méretét tekintve. USA, Németország, Oroszország és most már Kína mellett ez óriási bravúr.

Fontos azonban megjegyezni, hogy milyen hazánk társadalma. Tudhatjuk, hogy az 1952-es helsinki olimpián elért óriási eredmény nem rákosiéknak köszönhető ezek a sportolók nem azokban az időkben nőttek fel. Ők egy teljesen más társadalmi berendezkedésben nőttek fel és kezdték sportkarrierjüket. Azt is láthatjuk, hogy hibába minden nehézség és Trianon mi voltunk 1936-ban a harmadik legsikeresebb nemzet a berlini olimpián, az USA és Németország után. Hasonló eredményt 1924-ben ért el a magyar csapat természetesen ez Trianon után négy évvel nem is volt csoda.

A mai helyzetben örüljünk, hogy ilyen sikereket értünk el. Ne bántsuk sportolóinkat és ne hibáztassuk őket. Sok probléma van a mai magyar rendszerrel. Nem csak a finanszírozás hibája az, hogy ez történt. Nem csak azért alakult így az olimpia mert a sport klubokat, szervezeteket, és az önkormányzatokat nem támogatják megfelelően hogy azok fenn tudják tartani a sportlétesítményeiket. A probléma máshol keresendő. Amikor egy Szekeres Imre megjegyzi, hogy mit keresnek a sportolók az első osztályon mikor repülőn az olimpiára utaztak, akkor ne csodálkozzunk, hogy ilyenek az eredmények. Csúnyán is fogalmazhatnánk hogy mi is történik a mai magyar sportban a finanszírozás és támogatások terén. Volt egy ember, aki sportminiszterként persze ugyan azt nem tette, amit most sem tesznek. Gyurcsány Ferenc hiába volt miniszter a támogatások egyre csökkentnek.

A probléma tehát látható! Hozzá kell tenni még ehhez, hogy a mai
fiatalság, akik számítógép előtt ülve „szocializálódnak” a médiát nézve nőnek fel, nem sportolnak, és nem csinálnak semmi hasznosat, csak füveznek vagy berúgnak és már fiatalon alkoholisták lesznek, belőlük nem lesz semmi! Ők a liberális, és globalista világ eredménye. Csonka hazánk a legjobb példa erre. Le kell verni büszkeségünket, önbecsülésünket! Mi ne legyünk büszkék történelmünkre, múltunkra, magyarságunkra, és most pedig már sportunkra sem. Jól csinálják meg kell hagyni de nekünk ki kell tartani, mert itt nemsokára meg fog változni minden!! Ez csak idő kérdése!

Minden szinten láthatjuk, hogy mit tesz ez a rendszer a világgal, és most a sport volt az egyik áldozata hazánkban ennek az ámokfutásnak. Mi lesz a következő? Ki lesz a következő halálraítélt?

Bárki is lesz, mi legyünk büszkék magyarjainkra és nézzünk büszkén mások szemébe, ha a világban járunk, hogy igen kevés érmünk lett, de ők a mi sportolóink a mi fiaink, lányaink, akiket mindig lelkünkben fogunk hordani, mert öregbítették hazánk megtépázott hírnevét!

(Arvisura - Szent Korona Rádió)