Népszerű gerillamarketinges húzás a Facebookon az, hogy cégek úgy szereznek rajongókat, hogy azokat egy-egy ügyes húzással lájkolásra, megosztásra bíztatják, így a cég Facebook oldala elterjed, és jelentősen nőhet egyúttal a rajongóinak a száma is. Mindig kétséges, hogy ez mennyire hatásos, de az kétséget kizáró tény, hogy egyáltalán nem etikus.

A legújabb módszert azonban nemcsak cégek, de magánszemélyek is használják, utóbbiak nyilván csak viccből vagy saját népszerűségük érdekében. A lényege, hogy valaki tart egy táblát, amin az olvasható, hogy amennyiben egymillió ember lájkolja ezt a képet, akkor bizonyos dolog történni fog. Valószínűleg az első ilyen kép az volt, amikor két kisgyerek kér erre, mondván, csak akkor kapnak meg szüleiktől egy ajándékot.

Kattints a képre, hogy megnézd az eredeti bejegyzést!

Egy Petter Kverneng nevű fiú és egy Cathrine nevű lány viszont egészen gusztustalan lépéshez folyamodott, Cathrine ugyanis állítólag megígérte a fiúnak, hogy lefekszik vele, amennyiben az összegyűjti a nagy mennyiségű lájkot. Az eredmény hihetetlen: nem telt bele huszonnégy óra, és máris 1.200.000 ember lájkolta a képet, tehát Petter elérte a célját...

Néhány perccel ezelőtt Petter egy bejegyzésben megköszönte a rengeteg lájkot, és hozzátette, hogy alig akarja elhinni az egészet. Mint mondja, egy viccnek indult az egész, és az is marad, a lánnyal adtak egymásnak egy nagy ölelést, és ennyi. Válaszul a bedühödött kommentelők éppen teljes odaadással szidják.

Ha ezek után valaki mégis elítéli Cathrine-t és Pettert, azt teljes mértékben meg tudjuk érteni, mindazonáltal itt nem csak a kettejük értelmi-érzelmi színvonaláról van szó (tegyük fel, hogy tényleg csak egy béna vicc volt), hanem annak a több, mint egymillió embernek az erkölcsi világáról. Súlyos válság...

Frissítés: Néhány perc után eltávolította ezt a legutóbbi bejegyzést Petter. Talán mégsem vicc volt, vagy csak fél bevallani?

(Szent Korona Rádió)

Nem véletlenül mondta az anyukád, hogy csinálj bevásárlólistát, és ragaszkodj hozzá. Egy szupermarket minden egyes zuga, a parkolótól a pénztárakig, úgy van kialakítva, hogy minél több pénzt hagyjál ott, és olyan élelmiszereket is megvásárolj, amelyekre nincs is szükséged – írja a Business Insider. Utalnak arra, hogy az alkalmazott módszerek hatásosságát tudományos megfigyelésekkel, pszichológiai tesztekkel is igazolták, hivatkoznak erről szóló tanulmányokra, némelyiket még a hetvenes-nyolcvanas években készítették.

Tej helyett chips és színes magazin

Valaki beugrik egy tejért, majd kijön, és van nála egy jégkrém (mert le volt árazva), egy bagett (mert olyan jó volt az illata), egy csomag chips szósszal (mert az olyan buli), meg ha már ott vagyunk, akkor néhány leveskonzerv és egy magazin is (mert címlapja szerint Jennifer megint randevúzik – de vajon melyik is). A szupermarket a fogyasztók számára maga a paradicsom.

1. Már maga a bevásárlókocsi is ezt a célt szolgálja. Az 1938-ban feltalált jármű arra való, hogy minél nagyobb mennyiségű árut könnyen el tudjon vinni a vevő.
2. A legtöbb szupermarket hajlamos a bejárat közelébe helyezni a frissen sült pékárukat és a virágokat, amelyek árrése magas. Ekkor ugyanis a vevőknek még üres a bevásárlókocsija, és pihenten vágnak neki a vásárlásnak.

Nyálképzés indul

3. A másik ok, ami miatt a virágokat és a pékárut a bejárathoz helyezik, az illat, amely beindítja a nyálképzést, és valószínűbbé teszi, hogy impulzív vásárlásokra ragadtassa magát a vevő. De ezek a vonzó árucikkek arra is alkalmasak, hogy egyszerűen jókedvre derítsenek, és ezzel növeljék a vásárlókedvet.

4. Az alapvető és napi rendszerességgel kellő szükségleti cikkeket viszont valahol az áruház hátsó falánál, a lehető legtávolabb rejtik el, hogy keresztül kelljen menni az egész szupermarketen ahhoz, hogy elérhessük.

5. Sok esetben még hosszú oldalfolyosókat, zsákutcákat is alkalmaznak a polcok kialakításakor, amelyeknek csak egy kijárata van, így oda és vissza is végig kell menni rajtuk.

Orrunk elé rakják a drága holmit

6. A legtöbb üzlet jobbról balra áramoltatja a vásárlókat, hasonlóan a közlekedési rendhez. Így a legkelendőbbnek gondolt, legcsábítóbb árucikkeket jobb kéz felől helyezik el a polcokon.

7. Azok a termékek, amelyeket az üzlet leginkább ránk szeretne sózni, általában a drágább, márkás luxustermékek, szemmagasságban helyezkednek el. Az olcsóbb tömegáruk viszont valahol lent az alsóbb polcokon. Az egészséges, egyszerű, olcsó gabonaféle például lent, a színes, dizájnos csomagolású, ízesített, reklámozott, jóval drágább termék szemmagasságban. A legnépszerűbb, legkeresettebb áruk pedig a polcok közötti mellékfolyosók végén, hogy végig kelljen értük menni.

Gyerekek, sírjatok az anyukátoknak

8. A gyerekeknek szóló, cukrozott, édesített, mesefigurás gabonafélék viszont a gyerekek szemmagasságába kerülnek, ahol azok észreveszik, és sírhatnak a szüleiknek, hogy vegyék meg azokat.

9. A vevők haladását az újdonságokat, akciós különlegességeket, termékmintákat, kóstolókat bemutató marketingesek, hostessek lassítják le időnként. (Nálunk is megjelentek már.)

10. A méret igenis számít. A nagyon zsúfolt helyeken a vevők nem szívesen tartózkodnak, idegesebbek és antiszociálisak lesznek, kevesebb lesz a kedvük vásárolni és kevesebb időt töltenek az üzletben. De ez kulturális különbségektől is függ, különösen az ázsiaiak jobban bírják a tömeget, a britek pedig például jóval rosszabbul. (A zsúfolt hazai áruházakat elnézve mintha ez a szemlélet nálunk még nem terjedt volna el eléggé, vagy a plázastop jött rosszul.)

Még a falfestésre és a zenére is ügyelnek

11. A kellemes meleg színek, festés alkalmasak arra, hogy becsábítsanak valakit egy szupermarketbe. A hűvös, kékes színek a belső berendezésben viszont inkább szemlélődésre ösztönöznek és növelik az eladásokat.

12. Még a zene is számít. Kutatások igazolták, hogy a lassú zene az embereket is lassítja, több időt szánnak a vásárlásra és több pénzt költenek. Ellenben a hangos zene gyorsan kiűzi őket az üzletből, akár vásárlás nélkül is. A klasszikus zene pedig drágább termékek vásárlására ösztönzi a vásárlót.

13. Vajon melyik az áruház legprofitábilisabb része? Hát a pénztársor. Sorban állás közben előbb-utóbb engednek a vevők a csábításnak, és leemelnek valamit a drága csokikák közül, vagy a kosárba rakják a színes magazint, amelybe várakozás közben már belelapoztak. (Talán ezért nem is igyekeznek felszámolni nálunk a pénztáraknál álló hosszú sorokat?)

A legnagyobb hazugságok a reklámokban

14. Az akciós törzsvásárlói kártya azután, amelyet a pénztárnál bemutatunk, hozzásegíti a boltot ahhoz, hogy hűséges, visszatérő vásárlóvá tegyen bennünket. De praktikus, nyomon követhető adatokat is hordoz vásárlói szokásainkról.

15. A tizenötödik trükknek a Business Insider fogyasztói rovata a reklámokat nevezi, amelyeket azonban inkább a gyártók követnek el. Egy másik cikkében tíz nagy hazugságot említ, amelyeket a reklámokban sütöttek el, és később bebizonyosodott, valótlanok. Többek között ezeket:

– „A vitaminok megelőzik a rákot” (Bayer)
– „Le lehet fogyni testmozgás és diéta nélkül is” (Enforma, Steve Garvey sportoló)

Egészséges cigaretta és tökéletes erekció

– A Photoshop-katasztrófa: 2009-ben a Ralph Lauren divatcég olyan plakátokat készített, amelyek modelljei Photoshop képszerkesztő szoftver segítségével annyira karcsúsítottak, idealizáltak voltak, ami már az anatómia törvényeinek is ellent mondott.
– „30 kilót fogytam tíz hét alatt” (a Belly Burner csodaöv reklámja)
– „Ez a cigaretta egészségesebb” (Big Tobaco és más cigarettagyártók.) Ma már nehéz elhinni, de évtizedekkel ezelőtt a dohánygyártók még hasonló értelmű reklámokkal operáltak, orvosokra hivatkozva, amelyek szerint ez vagy az a cigaretta kevéssé volt káros.
– „Teljesebb, keményebb erekció”. Az Enzyte erekciójavító kapszula reklámozására 384 millió dollárt fordítottak, mire kiderült, semmilyen hatása nincsen.

(privátbankár.hu - Zöld Válasz)

Majd egymilliárd ember használja, és a legtöbb közülük az összes gondolatát, a kapcsolatait, az emlékeit, az egész életét felteszi az oldalra. De milyen következményekkel járhat az, ha az emberek megosztják a személyes információikat másokkal? Olyanokkal találkozhatnak, akik elveszítették emiatt az állásukat, tönkrement a házasságuk, vagy éppen börtönben végezték. A szakértők is elmondják véleményüket.

Hasznos biztonsági tanácsok a Facebook használatához

A facebookon való regisztráció után rögtön térjünk ki az adatvédelemi és fiókbeállításokra, hogy elkerüljük a kellemetlen pillanatokat.

Fontos, hogy jelszavunknak olyan karakterkombinációt adjunk meg, ami legalább 8-10 karakter. Tartalmaz kis és nagy betűket és számokat.

Fiókbeállítások (jele a kis fogaskerék)

Nevünket értelem szerűen állítsuk be. Ezt követően a második menüpontban határozzunk meg egy személyes felhasználónevet. Figyelem! Ezt az opciót csak egyszer változtathatjuk meg.

A facebook regisztrációt követően, a portál generál számunkra egy saját drótposta címet, amit érdemes átállítanunk arra a postafiókra, amit napi szinten használunk. Ezt a módosítást az „E-mail címek” menüpontban tehetjük meg. Tapasztaltabb felhasználók itt megadhatnak egy másodlagos drótpostafiókot, ami mentsvárként szolgálhat egy esetleges fiókfeltöréskor.

Ha erős jelszót adtunk meg a regisztrációkor akkor, a „jelszó”, „közösség” és „nyelv” beállításokon nem kell változtatnunk.

Miután megtörténtek az általános beállítások, tekintsünk a bal oldali menüsávra, s kattintsunk a „biztonság” menüpontra.

Az itt megjelenő beállítások közül, engedélyezzük a biztonságos böngészést. Majd a további beállításoknál a haladó felhasználók adhatják meg a bejelentkezési paramétereiket. Ezt az átlag facebook felhasználók nem kell, hogy módosítsák.

Tekintsünk vissza a bal oldali menüsávba, ahol a következő lehetőség az „adatvédelem”. A „ki láthatja a dolgaimat” kifejezés alatt az üzenőfalunk beállításait adhatjuk meg. Itt a következő beállításokat javasoljuk. „Ki láthatja a bejegyzéseimet”: ismerősök. Továbbá érdemes a korábbi bejegyzéseinket átállítani úgy, hogy azt csak ismerőseink láthatják. Ehhez elég „korábbi bejegyzések korlátozása” pontra kapcsolni, majd engedélyezni az alkalmazást. Ezzel elkerülhetjük azt, hogy a több éves, mindenki számára látható bejegyzéseinket ismeretlenek is láthatják. Ezzel kellemetlen pillanatokat spórolhatunk meg magunknak.

Javasoljuk, hogy a „ki találhat rám” beállításait a következőre módosítsuk: E-mail vagy telefonszám alapján, csak ismerősök, valamint kapcsoljuk ki a kereső oldalakon való megjelenést.

A következő bal oldali menüpont az „idővonal és megjelölések”. Itt saját szájízünk szerint állíthatjuk be azt, hogy a facebookon milyen engedményeket adunk ismerőseinknek. Mi a következő beállításokat javasoljuk. Csak ismerőseink adhassanak új bejegyzéseket az idővonalunkhoz, s ahhoz minden esetben kérjünk felülvizsgálást. Így elkerülhetjük, hogy kellemetlen, esetleg sértő tartalmak megjelenjenek a saját üzenőfalunkon. Javasoljuk továbbá, hogy idővonal bejegyzéseinket csak ismerőseink láthassák.

A bal oldali menüsáv következő pontja a „tiltások”. Ebben a hasznos menüpontban nevezhetjük meg azokat a felhasználókat és alkalmazásokat ahonnan kéretlen felkérések érkeznek. Kitöltése értelem szerű. Pozitívum, hogy a facebook nem értesíti az általunk letiltott felhasználókat, így bátran korlátozhatjuk azok kéretlen tevékenységét. Ezeket a beállításokat az üzenfalon is elintézhetjük, ha olyan bejegyzést látunk, illetve kapunk ami számunkra bosszantó. Ilyenkor elég a bejegyzés mellett megjelenő X gombra nyomni majd a felhasználó vagy alkalmazás letiltását kérnünk.

A bal oldali „értesítések” „mobil” és „feliratkozók” beállítását csak haladó felhasználóknak javasoljuk.

Az „alkalmazások” menüpontban láthatjuk azokat a programokat, amiket a facebookon már használtunk. Az itt megjelenő listából letilthatjuk azokat a szoftvereket, melyeket már jó ideje nem alkalmaztunk, esetleg a jövőben már nem lesz rájuk szükségünk. Ez esetben két lehetőségünk van. Az alkalmazás neve mellett megjelenő szerkesztés gombbal korlátozhatjuk, hogy az adott program milyen hozzáféréssel rendelkezik fiókunkhoz, továbbá az X gomb megnyomásával rövid úton törölhetjük őket repertoárunkból.

A további bal oldali menüpontok, mint a „hirdetéskezelés” „fizetés” stb, csak professzionális felhasználóknak fenntartott opciók.

Ha ezeket a beállításokat megfelelően kitöltöttük, akkor a külön megjelenő „adatvédelmi beállításokkal” (jele a lakat) már nem kell foglalkoznunk, hiszen azokat már a saját igényeinknek megfelelően módosítottuk.

Saját adatlapunk

Saját profilunk beállítását a következők szerint variálhatjuk. Ehhez kapcsoljunk a fent megjelenő saját nevünkre. A megjelenő profil oldalon beállíthatjuk saját fényképünket és borítóképünket.

Profilképünk alatt egy kék sáv látható. Erre kattintva jelenik meg egy új felület, ahol megadhatjuk korábbi iskoláinkat, munkahelyünket, családtagjainkat, továbbá számos személyes tulajdonságunkat. Ennek kitöltése mindenki számára egyéni. Mi azt tanácsoljuk, hogy kerüljük a felesleges információ megosztást. Gondoljunk abba bele, hogy nem feltétlen örvendetes, ha egy nyilvános közösségi portált felhasználva bárki feltérképezheti családi, baráti és munkahelyi kapcsolatainkat, valamint személyes gondolatainkat.

Visszatérve profil oldalunkra, s ismerőseinkre kapcsolva egy új lap jelenik meg. Itt láthatjuk azokat a felhasználókat, akiket barátainknak fogadtunk a közösségi portálon. Ha azt szeretnénk, hogy illetéktelenek ne lássák a baráti hálónkat, úgy kapcsoljunk a fent megjelenő szerkesztés gombra. Az itt megjelenő opciók közül válasszuk a „csak én” lehetőséget, így senki más nem láthatja ismerőseink listáját.

A fényképeinknél ne feledjük el, hogy az albumainknak meghatározhatjuk, hogy azt ki láthassa. Ugyan ez a beállítás érvényes az üzenőfali bejegyzéseinkre. Ezt a lehetőséget akkor érdemes használni, ha azt szeretnénk, hogy csak bizonyos csoport lássa, illetve ne lássa azt az információt.

Ezeknek a csoportok megalkotásához külön listákat hozhatunk létre. Ezeket a listákat az ismerőseink neve mellett megjelenő pontban adhatjuk meg. A facebook alapból ajánl ilyen csoportokat, mint a „közeli ismerősök”, „ismertségek” stb. Szintén ismerőseink adatlapján iratkozhatunk le bejegyzéseinkről. Ehhez annyit kell tenni, hogy a megjelenő profil oldalon a kurzort az „ismerősök” gombra visszük és az itt megjelenő listában kivesszük a „mutatás a hírekben” opicót. Így elkerülhetjük a futó kapcsolatok érdektelen bejegyzéseit a saját kezdőlapunkon.

Ismerőseink törlését is a fent leírtak szerint tehetjük meg. Az opció a legördülő lista utolsó gombjával érhető el.

Fontos. Amennyiben fontos személyeket egy-egy listába rendeztük, úgy őket külön is megjeleníthetjük a chat ablakunkban. Ehhez nem kell mást tenni mint a chat beállításoknál a „további lehetőségekre” kapcsolni. Itt engedélyezhetjük, hogy ki lásson, illetve ki ne lásson minket elérhető állapotban.

A csoport és eseménymeghívásoknál a fent megjelenő fogaskerékre kapcsolva megadhatjuk, hogy kérünk-e értesítéseket az új bejegyzésekről. Az oldalak létrehozásához és menedzseléséhez legalább haladó szintű felhasználói tudásra van szükség.

Amennyiben olyan bejegyzésekkel találkozunk, amik sértik nézeteinket úgy a bejegyzés melletti X-re kell kattintanunk, majd válasszuk a „bejegyzés jelentése” lehetőséget. Az itt megjelenő oldalon értelem szerűen töltsük ki a kérdőívet, majd azt a facebook adminisztrátorai elemzik.

Vigyázat! A facebook saját védelmi funkciókkal is rendelkezik, ezért nem javasoljuk a csúnya szavak használatát, az egymás utáni, hirtelen állapot frissítéseket valamint üzenetváltásokat. Ezt automatikusan letiltásokkal jutalmazza a rendszer.
Bízunk benne, hogy sikerült hasznos tanácsokat adnunk a felhasználóknak! További kellemes böngészést és boldog új évet kívánunk!

(Port.hu, Szent Korona Rádió)

(Szent Korona Rádió)

650 millió forintra kapott közbeszerzés alóli mentességet a TEK. A héten a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága a kormánypárti képviselők igen szavazatával döntött erről.

A "csomagban" az internet szűrésére hivatott e-osztály megerősítése, beléptető kapuk kialakítása és a külföldön bajba került magyarok mentését segítő operatív terem fejlesztése szerepelt.

Az internet szűrését és ellenőrzését végző e-osztály nemrég alakulhatott a TEK-en belül. Egyes portálok szerettek volna többet megtudni az osztály feladatairól, hatásköreiről, arról, hogy mit szűr és kiket ellenőriz a csoport, de a TEK-től nem kaptunk érdemi választ a kérdésekre.

Annyit írtak, hogy „az E-osztály az internet segítségével, vagy azt eszközül használva elkövetett terrorcselekmények felderítése érdekében jött létre..., az utóbbi évek hazai és nemzetközi tapasztalatai tették szükségessé”.

A Terrorizmus és Számítógépes Bűnözés Elleni Monitoring Egység kialakítása legalább 370 millió forintba kerül: a magyar elitkommandó a héten erre az összegre kapott közbeszerzési mentességet a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságától. A pénzt informatikai fejlesztésre, speciális, leárnyékolt notebookok és nyomtatók (?) vásárlására fordítanák.

Bár a rendelkezésre álló információk alapján csak találgatni lehet, mi lesz az E-osztály feladata, egy név nélkül nyilatkozó internetes biztonságtechnikai szakértő lapunknak azt mondta, valószínűleg konkrét honlapokat fog monitorozni a TEK. Attól minden bizonnyal nem kell tartani, hogy az átlagos internethasználók adatforgalmát is figyelnék.

Az persze könnyen elképzelhető – véli a szakértő –, hogy ha valaki túl gyakran ír le bizonyos kifejezéseket (az egyszerűség kedvéért legyenek ezek például a bomba, terror, robbantás) akkor bekerül az e-osztály látókörébe.

Menekülés Szíriából

Úgy tűnik, a külföldi akciókra is jobban felkészülnének a magyar kommandósok. Pár héttel a furcsa körülmények között fogságba esett majd kiszabadult szíriai magyar túszok esete után újabb 150 milliót költenének video-grafikus fallal, kamerákkal, műholdas kapcsolattal ellátott műveleti-operatív terem fejlesztésére. Ez a terrorista, túszejtő akciók, fegyveres konfliktusok során külföldön bajba jutott magyar állampolgárok mentését segítené.

Nemcsak "bennünket", önmagát is jobban akarja védeni a terrorelhárítás. Új beléptetőrendszert, személy- és csomagátvizsgáló röntgent, fémkereső kapukat terveznek a TEK-objektumba, ez 130 millió forintba kerülne.

(Msn hírek)

2012. augusztus 19-én reggel 8 óra 18 perckor, nem mindennapi eseményben volt része annak, aki jelen lehetett a magaslégköri szonda felbocsátásának pillanatában, amit amatőr csillagászok által bocsátotak fel Hegyhátsálon a Hegyháti Csillagvizsgáló udvaráról.

Már korábban is beszámoltunk a Hegyháti Csillagvizsgálóról, ahol nemrég a megnyitójáról tudósítottunk (lsd. itt.)
Itt már tavaly is voltak kísérletek a magaslégköri szonda felbocsátására (ennek képeit itt nézhetik meg), ami ugyancsak sikeres volt, de akkor még a médiát nem nagyon érdekelte ez a téma.

Mi is csak késve tudtunk róla, így hát a második szenzációs kísérleten már jelen voltunk mi is.

A Pannon Közeli Világűr Ballon Projekt keretén belül megépített amatőr légkörkutatási célú szondának az útjáról kérdeztük Hegyi Norbert projektvezetőt.

Kik vettek részt a projektben és mi volt a feladata szondának?

Benkő Imre (amatőrrádiós), Csák Balázs (csillagász), Dr. Hegedűs Tibor (csillagász), Hegyi Norbert (projektvezető) - útjára a hegyhátsáli Hegyháti Csillagvizsgálótól a Pannon Közeli Világűr Ballon Projekt keretén belül megépített amatőr légkörkutatási célú szondánkat. Az eszköz 11 óra 9 perckor a szlovéniai Lendva mellett landolt egy ligetben, egy magas fa tetején.

A hidrogénnel töltött ballon alatt függő tudományos szonda feladata a szélsebességmérés, fényképezés és videózás volt a közeli világűrből, mely 20 km-es és 100 km-es magasság közt helyezkedik el. Egy eddig ismeretlen technikai hiba miatt az elért pontos magasság ismeretlen, de a képek elemzése alapján 30 km fölé emelkedett az eszköz.

Miket tartalmazott a szonda?

A szondában két helymeghatározó rendszer működött. Az egyik egy 25 km-es magasság felett is működőképes GPS volt egy OpenTracker+ nevű eszközzel kombinálva, mely egy rádió adó-vevőre volt kötve. A rádió 144,800 MHz-es frekvencián sugározta a helyzetét megadó adatcsomagokat 1200 Baudos APRS kódolásban. E csomagokat egy rádióvevővel, vagy akár az APRSDroid program segítségével, egy másik mobiltelefonnal is foghattuk. A második nyomkövető rendszer egy Android operációs rendszerű mobiltelefon volt, mely SMS-ekben küldte el a koordinátákat. Meglepő módon nem csak 1-1,5 km-es, hanem 5 km-es magasságig volt GSM hálózat az SMS küldéshez. Ezek az elektronikai eszközök egy 45 cm átmérőjű, kézmelegítő párnák által fűtött hungarocell gömbben kaptak helyet. A nagy magasságban uralkodó -60 °C körüli hőmérséklettől a képrögzítéshez használt fényképezőgépet és mobiltelefont fotografikus UV-szűrökből készült ablakok védték meg.

Hol landolt a szonda és hogyan találták meg?

Kb. két órával a ballon felbocsátása után elindultunk Lentibe, a nyomkövetés alapján jósolt repülési irányba. Lentiből továbbautóztunk a szécsiszigeti kilátóhoz, ahonnét a szonda jeleit szerettük volna érzékelni. 10-15 perce figyeltünk a dombtetőn, mikor 11:13-kor megkaptuk a „landolási SMS-eket”, melyekben Lendva melletti koordináták álltak. Ismét autóba szállva a szlovéniai koordináták irányába indultuk. A helyszínre érve egy ligetet találtunk. Azért, hogy megtaláljuk a szondát, a fák közt lánc alakzatban fésültük át a terepet. Negyed óra után fedeztük fel a szondát a fejünk felett, egy fa tetejébe akadva, pontosan a kapott koordinátákon. Végül háromnegyedórányi küzdelem után – igyekeztünk a legkevesebb kárt tenni a fa belengetésével és megrázásával –, leesett a szonda a fáról. A zuhanás sebességét az ismét kinyíló ernyő szerencsére jelentősen csökkentette. Nagyon kíváncsiak voltunk a kapott képekre, ezért még a helyszínen felbontottuk a hungarocell gömböt, hogy kiolvassuk a Canon A495 fényképezőgép által készített fotókat, illetve a mobiltelefon által felvett HD-videót. Örömünk határtalan volt, mikor láttuk, hogy a fényképezőgép az indítástól a fa első megrázásáig rögzített. Mellékes célunk, azaz a HD-videó készítés is megvalósult, mely hab a tortán.

Mások is segítették a projektet?

Természetesen egy ilyen volumenű projekt segítők és támogatók nélkül nem valósítható meg, így köszönetet mondunk mindenkinek a segítségért. A legfontosabb támogatók a bajai Astrotech KKT, a győri Szent László Katolikus Szakkollégium Alapítvány, a pmrradio.hu és Sebestyén Attila hegyhátsáli vállalkozó voltak. A projekt segítője volt Benczik Tamás, Kóta Mariann, Mucs Béla, Pagony Péter (HD filmek készítése), Póczek Sándor (Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány), Steinerné Lénárt Judit, Szalai Balázs (Elektroklinika-Körmend), Takács Ágnes, Tuboly Vince (Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány).

A szonda álltal készített képeket itt lehet megnézni!

(Szent Korona Rádió)

1945 augusztusának elején Hirosima lakossága annyira megszokta az amerikai bombázók jelenlétét az égen, hogy jóformán nem is törődtek azzal a három repülőgéppel, melyek augusztus 6-án reggel repültek be a város légterébe. Ezen a napon azonban 8 óra 14 perckor azonban minden megváltozott. Az „Enolay Gay” pilótája, a bátor amerikai háborús hős, 580 méterrel a város felett kioldotta a Little Boy névvel kódolt urániumbombát, amely vakító fényjelenség kíséretében robbant fel.

A robbanás 1,2 kilométeres körzetben mindent elpusztított – az áldozatok pontos számáról azóta is csak becslések olvashatók az írott és elektronikus sajtóban. Az akkor 350 ezer lelket számláló emlékoszlopon 61 ezer 400 név szerepel, de augusztus 6. után 78 ezer ember nem vette fel soha többé az élelmiszerjegyét – az amerikai katonai vezetés 139-140 ezerre becsülte a halottak számát.

A robbanás következtében akkora hőhatás lépett fel, hogy számos (értesüléseink szerint három) áldozat körvonala beleégett a földbe és az épületek falába, sokan az epicentrumtól három kilométer távolságban is súlyos, harmadfokú égési sérüléseket szenvedtek. A város 90 százaléka elpusztult, 76 ezer épületből 48 ezer teljesen megsemmisült.

Bár még az amerikai hadvezetést is meglepte a bomba hatása, három nappal később, augusztus 9-én újra felszáltak a bombázók, majd a sűrű felhővel takart Nagaszakira ledobták a hirosimainál 6-7 kilotonnával nagyobb Fat Man névvel ellátott plutoniumbombát.

E második – a polgári lakosság ellen intézett katonai támadás – áldozatainak számát is csak becsülni lehet: közvetlenül a robbanás után 70-75 ezer ember halt meg, de később mindkét körzetben százezrek szenvedtek radioaktív sugárfertőzést, lassú, de biztos halált okozva a polgári lakosok számára. (Bár a Nagaszakira ledobott bomba hatóereje nagyobb volt, mint a Hirosimára ledobotté – s ezzel addigra már az amerikai hadvezetés is tisztában volt! – a földrajzi körülmények miatt kisebb volt a pusztítás.

Takahasi Hiroko, a japán városban működő Hirosimai Békeintézet kutatója, az amerikai fegyveres erők washingtoni patológia intézetének belső feljegyzései alapján azt állítja, hogy kb. 77 ezer újszülöttet tanulmányoztak (Mengele méltó utódai) 1948 és 1954 között. – A japán szakember szerint több mint 1200 csecsemő szervezetéből vett mintákat és kartotékjaikat küldték el az Amerikai Egyesült Államokba.

„Úgy bántak velünk, mint a disznókkal szokás, hogy tanulmányozzák a nukleáris fegyverek hatását és a radioaktív sugárzás mértékét… a rendelkezésünkre álló sugárzási sztenderek is e két katonai támadás utáni adatokon alapulnak” – vélekedett Takahasi.

Az már korábban is ismeretes volt, hogy az USA kutatásokat végzett a sugárzás genetikai hatásairól és hogy a nukleáris bombázások áldozatainak, valamint az újszülöttek szervezetéből származó mintákat küldtek Amerikába, mialatt a szövetséges haderők Japánban állomásoztak a második világháború után, Európában bíróság elé állítva a hitleri Harmadik Birodalomban hasonló kutatásokat, kísérleteket végzett tudósokat és orvosokat.

1952-1953-ban végül kisbabáktól származó 850 szerv és testrész került az Egyesült Államokba, ezeket 1955-ben több ezer szövetminta követte.

A japán sajtóból ismert, hogy 1951 és 1955 között a korábban jelzetten kívűl még 1250 orvosi jelentést is Washingtonba vittek – az amerikai tudományos intézetek megállapításai szerint az atomrobbanásoknak nem volt genetikai utóhatása…

Miért vetették be a nukleáris fegyvereket?

Bár az amerikai hadvezetés erődemonstrációnak szánta az atombombák bevetését, részben a még mindig hadban álló Japán ellen, a tömegpusztító fegyver birtoklása egyértelműen szövetségesének, a Szovjetuniónak is szólt, hiszen a washingtoni vezetők feltételezték, hogy Sztálin lágereibe hurcolt német tudósok segítségével felgyorsult a szovjetek atomprogramja.

Kétségbe vonható az amerikaik azon állításai is, miszerint „őket is meglepte az atombombák pusztító hatása…” valamint, hogy „a bombákat a japán haderő ellen használták, az ellenállás megtörésére” – ugyanis az amerikaiak választása – Nagaszakival ellentétben – nem véletlenül esett Hirosimára.

Hirosimában nem állomásozott számottevő japán haderő, a város középpontja felett történt robbantás, valamint az a tény, hogy a támadók tudták: a várost körülvevő hegyek majd felerősítik a bomba hatásfokát és várható volt, hogy a város nagy része elpusztul a támadásban – mind-mind bizonyítékul szolgálnak a szándékos tömeges emberpusztításra. (E helyen említhető meg, hogy a hitleri Harmadik Birodalomban – ahol, amíg lehetőségük volt rá szintén dolgoztak az atomfegyver megalkotásán – szovjet hadifoglyokat használtak fel kisérleti célokra, de az áldozatok száma a Német Birodalomban mindössze „csak” 10 ezer körüli volt.)

Az atombombák bevetése az addig fennálló hatalmi egyensúlyt fenyegette, Sztálin csak Hirosima és Nagaszaki után szólította fel tudósait, katonáit és népét egy hasonló, tömeggyilkos fegyver megalkotására.

A második világháború ázsiai szakaszát lezáró háborús bűncselekmény rengeteg ártatlan ember halálát okozta. A Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede közreműködésével készült tömegpusztító eszköz olyan találmány volt, amire senki, egyetlen nemzet sem lehet büszke.

Különösen nem lehetünk büszkék mi, a magyar származású Teller Ede atomfizikusra, aki nem csupán a tudományával szolgálta a fegyver megalkotását, hanem annak bevetését is szorgalmazta Rooseveltnél. A hirhedt levelet ugyan Albert Einstein és Szilárd Leó neveivel látták el de a magyar származású aláíró később elhárította magáról a felelősséget, Einstein pedig tiltakozott a fegyver bevetése ellen. Köztudottan Oppenheimer, az atomprogram vezetője és Szilárd Leó atomfizikus kommunista nézteket vallottak… Léteznek olyan feltételezések, hogy nem csak az atombomba, hanem a hidrogénbomba terveit is Oppenheimer juttatta a szovjetek kezére, ezt a feltételezést Teller Ede Opperheimer ellen tett vallomása csak erősítette. Közismert, hogy Teller a háború után nem mehetett úgy fizikus körökbe, hogy ne kelljen tartania kézfogásának visszautasításától.

Teller az élete végéig – 2003. szeptember 9-én bekövetkezett haláláig – bűntudatban élt, mert nem csak az első atombombák megalkotásában, hanem az első hidrogénbomba felrobbantásában is elsőrendű szerepe volt.

A kétes hírnévre szert tett magyar tudós először hazáját, Magyarországot hagyta el kutatásaiért és azért, hogy önmagának jobb életkörülményeket biztosítson. – 1934-ben hagyta el Németországot a Zsidó Kimenekítő Tanács segítségével. Rövid angliai tartózkodást követően 1935-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba.

Több más – az atomfizika területén végzett munkájáért kapott – kitüntetése mellett Teller Ede 1994. április 23-án Göncz Árpád köztársasági elnöktől vette át a Magyar Köztársasági Érdemrendet, 1997-ben megkapta az akkor elsőként átadott a „Magyarság Hírnevéért” kitüntetést és az első Orbán-kormány éveiben a „Corvin-lánc” birtokosainak egyike lehetett.

Szemenyei-Kiss Tamás
Budapest,
2012. augusztus 6.

(Kanadai Magyar Hírlap)

A kiképzetteknek a kikötők mélyén bambuszbotra erősített bombával kellett az amerikai hadihajókat felrobbantani – az életük árán. Kezdetleges búvárfelszerelésükben a légzést egy közönséges lemeztartály biztosította, amelyben marónátron tisztította az elhasznált levegőt. Szörnyű kínok között halt meg aki elvétette a légzést; a nátron szétmarta a légzőszerveit. A kiképzés ötven fiatal életébe került.

A kapituláció után a tisztek minden bizonyítékot elégettek, és az egységet titoktartásra kötelezték. Az amerikaiak bosszújától félve hallgattak is. Mindeddig…

Japán csendes-óceániai területszerzéseivel birtokvitába került az Amerikai Egyesült Államokkal. A vitát tárgyalásokkal próbálták rendezni, ám – szerintük – az USA a japán vezérkar távirati kódját megfejtve kiprovokálta a japán hadba lépést. Tény, hogy katonai ereje csúcsán lévő távol-keleti ország 1941. december 8-án Pearl Harbor bombázásával háborúba keveredett a nála huszonötször nagyobb Egyesült Államokkal és annak szövetségeseivel.

Pedig a Különleges Támadó Alakulat számtalan más egységből és rajból állt. Oda tartozott az Óka. A szárnyasbombát bombázóról dobták le, hogy azután vitorlázó repülőként navigálja célra egy önkéntes. Motorizált egységek voltak a bombával feltöltött mini-tengeralattjárók és motorcsónakok. Volt azonban egy gyalogos, egység is, a Fuku Ryú (Lapuló Sárkányok), amelynek egy életben maradt veteránjára Nagano megyében találtam rá. A valamikor bombát bambuszrúdon hordozó búvárt, Simizu Kazurót faggatom.

Shimizu Kazuro “vízi-kamikaze” és Doma-Mikó

- Simizu úr, kérem, mesélje el, mikor és hogyan került a japán hadsereghez a II. Világháborúban.

- 1928–ban születtem a nagano megyei Simoina községben. A helyi Iida általános iskola felső tagozatán harmadikba jártam, vagyis 15 éves voltam, amikor egy napon tanáraink betereltek bennünket a tornaterembe. Egy katonatiszt személyében magas rangú vendégünk érkezett. Már másfél éve dúlt a háború, így aztán nem nagyon lepődtünk meg az uniformis láttán. Először az igazgató szép szónoklatban ecsetelte a haza sanyarú sorsát, majd kihirdette, hogy a hadsereg önkéntesek jelentkezését várja közülünk. Ám az önkéntesség inkább kötelezőnek tűnt, amikor azzal a dörgedelemmel zárta a beszédét, hogy „takarodjék, aki habozik a haza védelmére önként jelentkezni.” Legnagyobb megdöbbenésünkre három ötödikes társunk felugrott, hangosan kivágta a terem ajtaját, és elviharzott. Közben valami olyasmit kiabáltak, hogy “igent mondani erre a butaságra?”
Az osztályunkban mindegyikük más-más idők filozófiáját tanulta. Egyiküket közelebbről is ismertem, gyakran idézett nekem Hegeltől. Rettenetesen megijedtünk, vágni lehetett a csendet.

- Hogyan jelentkeztek az első önkéntesek?

- A harmincfős osztályokat az osztályfőnökök visszaterelték a tantermekbe, és a növendékeket egyenként hívták ki “beszélgetésre”. Gyanítom, hogy volt valami norma, és a mi igazgatónk 10-15 önkéntesre tehetett ígéretet.
“Rosszhírű” iskolába jártam, ahol sok kópéság történt. A fiúk kedvenc szórakozása volt a hóemberállítás. Mégpedig a tető szélére, aztán ha jött egy katonatiszt, ráborították. A toborzás kapóra jött a tanárainknak, hogy túladhatnak a legrosszabb diákokon. A mi osztályfőnökünk három főt jelölt ki.

- Tehát kijelöléssel lett a japán hadsereg “önkéntese”.

- Nem, nem, dehogy! Az osztály diákelnöke voltam, velem nem is próbálkoztak. Viszont az egyik “önkéntes”, egy félárva a közbenjárásomért könyörgött, hogy ne kelljen egyedül hagynia özvegy édesanyját. Ám a tanárt hiába kérleltem, hallani sem akart egy újabb huzavonáról. Erre én mérgemben azt találtam mondani, hogy „akkor bevonulok helyette én”. Aztán hápogtam, amikor rábólintott. Ezután már az sem vigasztalt, hogy jó tanuló létemre (s a többiek irigységére) a hadsereg elitjéhez, a haditengerészethez soroztak be.

- Gondolom, a renitens kirohanók szigorú büntetést kaptak.

- Hát éppen ez az! Az iskolában arra oktattak, hogy a császárért harcolunk. Magam is úgy véltem, hogy háborúban a férfiaknak a fronton a helye. Meglepett tehát, hogy az iskolagyűlésről tüntetően távozó társaink semmilyen büntetést nem kaptak. Az igazgató valószínűleg takargatta, hogy ilyen megátalkodott diákjai vannak.

- Bevonulásának hírét hogyan fogadta a családja?

- A szüleim szegény földművesek voltak. Anyám a könnyeivel küzdött, de nem tett ellenvetést. Bevonulásom előtt két nappal megajándékozott egy új, feltekerhető matraccal. Nagy luxus volt az! A háborúban új ágyat csak az új házasok kaptak, a nászéjszakájukra. Apám pedig egy halat szerzett nekem, de nem tonhal darabkát, hanem „igazit”, aminek megvolt a feje és a farka is.

- A japán hadsereg büszkeségéhez, a Haditengerészethez került. Hogyan kezdődött akatonáskodása?

- 1944. szeptemberében Cucsiurában, a japán ifjúk álmában, a Jokaren Repülős Szakiskolában kezdhettem a tanulmányaimat. Az elméletet tantermekben tanultuk, gyakorlatozni pedig a Haditengerészet Repülő Osztagához jártunk.

1945. márciusában váratlanul felfüggesztették a tantervben előírt elméleti oktatást, és megtöbbszörözték a harcászati gyakorlatokat. Egész nap tornáztunk, tanultuk a kishajók kezelését és a morzéztunk. Nyilvánvalóan a közelgő bevetésre készültünk. Azután egy részeg tengerésztiszt beszédet tartott a 300 fős táborunkban: „Japánnak vége. Nektek már repülő se jut. Mindenki mentse az irháját, ahogy tudja.”

Én Watanabe Kódzsiró főhadnagy parancsnoksága alá kerültem. A többi osztagnál lincselés folyt, edzésképpen fabunkóval verették egymást az újoncokkal. Watanabe más volt, mint a többi tiszt, ő megtiltotta az ilyesmit. Gyakran beszélt nekünk Darwinról, és hogy miképp alakul az állatfajok teste a túléléshez. Még a háború után is összejöttem vele egy-egy beszélgetésre.

Shimizu Kazuro a háborúban

- A Szövetséges csapatok egyre nagyobb veszteségeket okoztak Japánnak. Éreztek-e ebből valamit?

- Az országban krónikus vált a nyersanyaghiány. Áthelyeztek bennünket a Cukuba hegyekbe fenyőgyökeret gyűjteni. A gyökérből kipréselt gyantanedvvel keverve gyarapították a benzint. Japán a szalmaszálba is kapaszkodott. Ám ez a tevékenységünk már nagyon nem tetszett nekem. Az amerikaiak egyre beljebb nyomultak az országba. Cucsiura bombázásakor megsemmisült a régi körletünk. Aztán már minket is lőttek, mégpedig naponta. Gyökérásás közben hat társamat géppuskázták le repülőről. Éreztem, hogy rám is sor kerül, de szerettem volna nemesebb halállal távozni. Amikor 1945. júniusban önkénteseket kerestek a Különleges Támadó Alakulatba, én is jelentkeztem.

- Milyen szempontok szerint választotta ki tagjait a Tokkótai?

- Háromszázunkból százat választottak ki a biztos halálra. Ezekből kihagyták az elsőszülött fiúkat, az „egykéket”, meg a félárvákat, ahol az apa hiányzik a családból. Én, mint családunk negyedik fiúgyereke persze megfeleltem. A száz főből azután a továbbjutáshoz kiszűrték az értelmesebbeket. Nem tudhattuk, melyik öngyilkos fegyvernemhez kerülünk, de mivel Jokoszkába helyeztek, feltételeztem, hogy a többiekhez hasonlóan repülős leszek. Csak június végén vagy július elején, a Kurihama partra érve derült ki, hogy a Fukuryú-hoz, a Lapuló Sárkányokhoz vezényeltek. Akkor már nem volt visszaút. Ahova kerültem, a Taiszen Kiképzőtábort a haditengerészet poklaként szokás emlegetni.

- Mi volt a feladatuk, miből állott a kiképzés?

- A sekélyvizű kikötőkben búvárruhában, bambuszbotra erősített bombával kellett volna várnunk az amerikai hadihajókat, s azokat magunkkal együtt levegőbe röpítenünk.
Tudvalévő, hogy a Tokkótai katonái bevetéskor megsemmisülnek. A repülős kamikazek gépeit csak az odaút benzinjével töltötték fel, a tengeralattjáróról indított torpedó (kaiten) belsejében a „kormányosfülke” fedelét kívülről csavarokkal zárták le. Akivel nem a robbanás végzett, az megfulladt.

A mi felszerelésünk is hasonlóképpen működött. Beöltözéskor a gumi búvárruhánk nyakrészére két társunk rácsavarta a sisakot, majd körben srófokkal rögzítette. Ebből külső segítség nélkül nem juthattunk ki. Oxigénpalackunk nem volt. Lélegeztetésünket egy egyszerű, de elmés szerkezet biztosította. A nagy sisakból orron keresztül szívtuk be a levegőt, s elhasználva egy csövön keresztül fújtuk ki. A cső a hátunkra erősített fémtartályba vezetett, ahol a használt levegőt marónátron alakította vissza oxigénné. Aki a légzést elvétette, és a csövön tömény marónátront szívott a szájába, a harmadik légvétel után elájult.

A mozgásunk is különleges volt. Mindig 10-15 fokkal előre döntött pozíciót kellet felvennünk, nehogy a 38 kilós szerelvényünk hanyatt rántson. Mindezt fegyverünk, egy többméteres rúdra erősített 15 kilós bomba egészítette ki. Én akkor 16 évesen önmagamnál súlyosabb felszerelést cipeltem.

Rekonstruált rajz

- Voltak-e áldozatai a kiképzésnek?

- 1945. július 10-től kezdtük el a felkészülést. Kiképzőtáborunk 1200-2000 öngyilkos-jelöltet számlált. Tengerre szálltunk, csónakonként 15-16 fős rajokban. Először a függőleges lemerülést és a visszautat gyakoroltuk 8-16 méteres mélységbe. Szabály szerint minden második méternél megálltunk nyelni, hogy kiegyenlítsük a nyomást, egyébként a dobhártya megreped. Később megtanultunk a tengerfenéken járni. A kiképzőtiszt a derekunkra erősített kötél rántásaival adott utasítást, hogy merre forduljunk, meddig menjünk.

A kiképzéseken gyakoriak volt a balesetek. A kötél mozgására figyelve sokan elvétették a légzés sorrendjét, és elájultak. A fentiek a kötél lazulásából értesültünk a bajról, és amilyen gyorsan lehetett, felhúztuk. Addigra a sisak ablaka már tejfehérré vált. Az én rajomban is volt egy ilyen baleset. Amikor leszedtük a sisakját vér buggyant ki a fiú száján, és sikoltozott, hogy „anyám, segíts!” A további sorsáról nem tudok. Mások a tank hibás hegesztésébe pusztultak bele. Az ott beszivárgó víz a marónátronnal egyesülve forró elegyet alkotott, és összeégette a légzőszervüket. Aki belegabalyodott a sűrű tengeri növényekbe, vagy elveszítette a kötél végét, az pedig megfulladt. A harci gyakorlatokban 50 társam lelte halálát, de a légzésproblémák miatt az életben maradtak között is sokan szenvedtek életre szóló agykárosodást.
Reméltem, hogy én nem járok így.

- A front közeledett. Hogyan teltek a mindennapjaik?

- A halottaink szertartásos elhamvasztását már nem tudtuk a templomban megoldani. Egyszerűen tüzet raktunk a parton, és elégettük őket. A napi programunk monotonná vált. Gyakorlatozás, ima, égetés.

16 évesen rengeteget dohányoztunk. Lefekvés előtt lehetőleg annyit, hogy zúgjon a fejünk, és ne tudjunk gondolkodni. Ebben a pokolban mégis nap mint nap a haláltól rettegve tértünk pihenőre.

Töprengtem, hogy miért kell az életemnek ilyen szörnyű módom végződnie. Irigykedtem a repülős kamikazekra, akik büszke acélmadarukkal az ellenség anyahajójának ütközve pusztulhatnak el. Hitegettem magamat, hogy a tengerben is jó meghalni, nem fog fájni, és hogy csak egyszerűen elszenderedek. Azon is sokat töprengtem, miért kell egyáltalán meghalnom. Tanultam, hogy a császárért, de úgy véltem, hogy a szüleimért is, akik engem annyira szeretnek. Elkeserített, hogy küldetésünk sikerére még a kiképzőtisztjeink szerint sem volt remény. A tengerfenéken ötvenméterenként felállni is lehetetlen. Ha egyikünknek netalán sikerül felrobbantania egy hajót, a többiek is odavesznek. Ám valószínűbbnek látszott, hogy a biztonságukra oly sokat adó amerikaiak partraszállás előtt bombával „megszórják” a vizet. A daihonei Csiba és Kanagawa megye partjaihoz és Kyúshu sziget Shibishi-öblébe szándékozott bennünket feláldozni.

A Fuku-Ryú rekonstruált modellje

- Érezték-e a közelgő kapituláció előszelét?

- A napi gyakorlatozás közben nem értesültünk az amerikaiak technikai és mennyiségi fölényéről. Augusztus 15-én meghallgattuk a császár rádiószózatát a háború befejezéséről, de a készülék annyira recsegett, hogy nem értettük miről beszél. Tudtuk, hogy Hirosimát egy újfajta bomba teljesen megsemmisítette, és feltételeztük, hogy az uralkodó beszéde visszavágásra buzdít bennünket. Még két napig tovább gyakorlatoztunk, békeidőben szaporítva a halottainkat. Huszadikán a gyakorlat végeztével a tisztek összehordatták a teljes felszerelésünket és minden írott anyaggal együtt az utolsó darabig elégettették. 25-én megkaptuk a hazatérésre szólító parancsot. A Taiszen Kiképzőtábor résztvevői – magam is – furcsállottuk ezt, mígnem értesültünk a háborúvesztésről. Élhetek tehát, nem kell meghalnom! Fellélegeztem, még a bukás szégyene se érdekelt.

- Mi történt a hazatérése után?

- A háborúból visszatérve megnyugodva láttam, hogy a családunkból senki nem esett el, a két bátyám is épségben visszatért a frontról. Lefeküdtem, és mondják, hogy egy hétig aludtam. Hozzátartozóim előtt titkoltam, hogy a Különleges Támadó Alakulatnál szolgáltam, de megérezték, hogy szörnyű dolgokon mehettem át, ezért mindenki engem kényeztetett. Az iskolában meglepő kép fogadott. A folyosók padlóját felszedték, s a falak megfeketedtek. Otthon maradt iskolatársaimtól értesültem, hogy távollétemben az iskolaépület hadiüzemként működött, és ők abban dolgoztak. Meggyűlöltem a tanárainkat, akik lelkiismeretlenül a halálba hajtottak bennünket. Nem hogy bocsánatot kértek volna, de még ki is gúnyoltak. A Jokaren repülőiskolát Jotaren-nek (cammogó, dülöngélő) nevezték. Elment a kedvem, hogy tőlük bármit is tanuljak. Ha tehettem, összegyűjtöttem a fiúkat az iskola padlására. Dohányoztunk, és közben megbeszéltük a történteket. Nem tudtam, kinek higgyek. Az életem 180 fokos fordulatot vett, nihillista lettem. Nieche és Shift könyveit olvastam, meg Lenin Forradalom c. művét, közben 4-5 év alatt kétszer is öngyilkosságot kíséreltem meg.

Shimizu Kazuro emlékezik

- A közvélemény hogyan vélekedett a Lapuló Sárkányokról?

- A Fukuryú-nak évekig még a létezése sem szivárgott ki. Bennünket kötött a titoktartás, az amerikaiak pedig éles bevetés hiányában nem is hallottak rólunk. Csak a Tokkótai múzeumi kiállításakor hallattuk a hangunkat, hogy mi is oda tartozunk. Ám kiderült, hogy a Fuku Ryú történetét bemutató egyetlen eszköz vagy dokumentum nem élte túl a megsemmisítést. Mi, életben maradtak a Yúsúkan-ban (Hősök Múzeuma) kiállított szoborhoz emlékezetből rekonstruáltuk a felszerelésünket.

- Elfeledte-e már a Fukuryút?

- Dehogy tudom elfelejteni! Egész életemben kísért, pedig a háború óta annyi minden történt velem mostanáig. Már nyugdíjas vagyok. Egy naganoi újságtól mentem nyugdíjba. Öregen végre élvezhetném a békét és az ajándékba kapott életet.

(Doma-Mikó István - Inter Japán Magazin)

Svédország sokak számára a nemi egyenlőség fellegvára: a Világgazdasági Fórum 2010-ben a legegyenlőbb országnak kiáltotta ki e téren. Itt dolgozik a legtöbb nő, van parlamenti kvóta, férfiak is otthon maradnak a gyerekkel.

De sokak számára ez nem elég. Ők nem csupán a „társadalmi nemek” egyenlőségére vágynak (gender-equality), hanem „gender-semlegességre” – írja a slate.com. Azaz az államnak és a társadalomnak érzékenységet kell mutatnia azok felé is, akik sem nőnek, sem férfinak nem érzik magukat. Ennek jegyében például mindenféle felállásban engedélyezni kellene a házasságot.

A semlegesség aktivistái szerint engedélyezni kellene, hogy akármilyen nemű is a gyerek, akármilyen nevet lehessen neki adni – habár már van 170, hivatalosan elfogadott „semleges” név Svédországban, az engedélyt ki kellene terjeszteni minden névre: egy fiút is lehessen Lisának, egy lányt is Jacknek nevezni. Nemrég egy svéd ruhacég megszüntette a külön fiú- és lányszekciót a boltjaiban, egy játékgyár pedig traktorozó lánnyal és babázó fiúval hirdeti magát. A svéd szociáldemokrata politikusok kezdeményezték semleges nyilvános vécék felállítását, hogy az embereknek ne kelljen magukat férfiként vagy nőként definiálnia.

Nemrég arról folyt vita, hogy az óvodákban hogy szólítsák a gyermekeket, mivel az óvodának küzdenie kell a „hagyományos nemi sztereotípiák” ellen, ezért a „jó reggelt, lányok és fiúk” kifejezést sokak szerint nem szabadna használni.

A nemzetközi nőnap előtt újabb győzelmet könyvelhettek el a semlegesség-aktivisták: az online svéd nemzeti enciklopédia kibővült egy szócikkel, a hen-nel, ami a semleges megszólítás szava lesz a férfiak megszólítására használt han és a nők megszólítására használt hon mellett (sőt, az aktivisták azok helyett használnák). Mintha az angolban a Mr. és a Mrs. mellé feltalálnának egy „semleges” megszólítást is. A szó egyébként megküzdött az életért, mivel még a hatvanas években hívta létre Hans Karlgren nyelvész.

Mint azt a slate.com írja, a gender-semlegességről a vita egy újságban indult, majd tévéműsorokban és blogokon folytatódott. Aztán Jesper Lundqvist kiadta az első semleges mesekönyvet, a Kivi och Monsterhundot, amiben a főhős, Kivi meg akarja ünnepelni az ő (azaz hen’s) születésnapját. A könyvben a mama és papa (mammor és pappor) helyett is olyan semlegesnek szánt szavakat használ a szerző, mint a mappor és pammor. A Nöjesguiden című svéd életmód magazin egyik számában pedig végig a hen szót használja.

Ugyanakkor Jan Guillou, az egyik legismertebb svéd szerző egy interjúban a nyelv rombolásával vádolja a semlegességpártiakat. Úgyszintén kritizálja a semlegesítést több pszichológus is, akik szerint ez veszélyezteti a gyermekek egészséges fejlődését. Elise Claeson például felhívta rá a figyelmet, hogy összezavarja a gyerekeket, ha el akarják velük hitetni, hogy létezik „köztes nem”.

Nemrég itthon is hírül adták, hogy az Egalia nevű svéd óvodában mindent úgy alakítottak ki, hogy elkerüljék a hagyományos nemekre való utalást, a játékoktól a dekoráción át a szóhasználatig. A svéd zöld párt pedig egyenesen azt indítványozta, hogy minden stockholmi óvodában legyen egy „gender-pedagógus”.

Mint arra Nathalie Rothschild, a cikk szerzője felhívja a figyelmet: míg mindez annak jegyében történik, hogy megszabadítsák a svéd gyermekeket a hagyományos normáktól és tabuktól, rögtön új normákat és új tabukat erőltetnek rájuk. Egy óvodában meg is szüntették a szabad játékidőt, mivel a pedagógusok felfigyeltek arra, hogy ekkor a gyermekek maguktól „újratermelik” a „sztereotípiákat” és a hierarchiát. Ezért a felszabadítás nevében a gyermekek minden egyes percét szemmel tartják, hogy szabadon tartsák őket a hagyományos sztereotípiáktól.

(Magyar Kurír)

Az alábbi írás alapját Bobkó Csaba blogbejegyzése és Olajos Tibor fordítása képezi. Ezekhez fűzte hozzá Molnár Géza néhány megfontolandó gondolatát.

Richard Duncan 1989-ben tette közzé az ipari társadalom kifutásáról és várható élettartamáról szóló téziseit, melyet Olduvai elméletnek hívnak. Az elnevezés – tekintettel arra, hogy a tanzániai Olduvai-árok erősen összekapcsolódott az ember eredetével és kőkorszaki életformájával – azt sugallja, hamarosan visszatérünk ehhez az életformához. Az elmélet lényegét Duncan az alábbiakban összegezte:

„Az ipari civilizáció nem fejlődik, ellenben rohamosan elfogyasztja saját létének fizikai feltételeit. Rövidtávú, fenntarthatatlan, és megismételhetetlen. (Ez egy egyetlen dobás-ügy.... csak egy esély lesz, egyetlenegy.)

Az egy főre jutó energiafelhasználást használom, mint az iparosítás mérhető mutatóját. 1989-ben javasoltam az Ipari Civilizáció Olduvai Elméletét, eszerint:

· Az Ipari Civilizáció leírható egy X időtartamú egyszeri impulzus hullámformával, amelyet átlagos egy főre jutó évi energiafelhasználással mérünk.
· Az Ipari Civilizáció várható élettartama kevesebb, mint egyszáz (100) év: azaz X < 100 év.

1989-ben feltételeztem, hogy az egy főre jutó energiafelhasználás elérte a csúcsát és máris hanyatlik. De akkor még nem rendelkeztem elegendő adattal az elmélet ellenőrzéséhez.

1996-ra azonban sikeresen teszteltem az Olduvai Elméletet számos adathalmazon, melyek segítségével a következőket tártam fel:

· Az átlagos egy főre eső energiafelhasználás elérte maximumértékét (azaz csúcsát) 1977-ben.
· Az 1977-1995 hanyatlási ráta átlagosan 0.90% évente.
· Az egy főre eső energiafelhasználás tovább fog hanyatlani, amíg a népességnövekedés meghaladja az energia növekedési rátáját.
· Ha a hanyatlás folytatódik (és sikerül elkerülni a kihalást)az emberi társadalmak az energiafelhasználás puszta létfenntartási szintjénél fognak padlót érni.