A görög ortodox egyház tiltakozott az intézkedés ellen, amelyet elhibázottnak és alkotmányellenesnek tart. A konzervatív kormány szóvivője viszont kijelentette: a lépés összhangban van az ország európai uniós tagságával. Görögországban az emberek 98 százaléka vallja magát a görögkeleti vallásúnak, amit az alkotmány is uralkodó vallásként ismer el.

(radio.hu)

Az emberrablók 300 ezer eurót kértek a pap szabadonbocsátása fejében, de a pénzt valószínűleg nem kapták meg, mivel a török hatóságok szorosan a rablók és a pap nyomában voltak. Egyelőre nem tudni, hogy a pap a rendőrök beavatkozása nyomán nyerte vissza szabadságát, avagy elrablói szorult helyzetükben elengedték – írja az AsiaNews.

Az 55 éves pap elrablását Besir Atalay török belügyminiszter élesen elítélte, és azonnal felállított egy válságkommandót a pap felderítésére. A 75 millió muzulmán lakos mellett mintegy 100 ezer keresztény él Törökországban.

(Magyar Kurír)

A főpásztor szerint általában véve az Ortodox Egyház véleménye pozitív. Elsősorban azért, mert a pápa a megélt szeretetközösség szintjén kívánja megvalósítani a keresztények egységét. Mindent megtesz annak érdekében, hogy elhárítsák azokat az akadályokat, amelyek még a teljes egység útjában állnak. Nem a problémák elrejtéséről van szó, éppen ellenkezőleg: arra buzdít, hogy türelemmel és bátran nézzünk szembe a fennálló nehézségekkel.

Az ún. Ravennai dokumentumot illetően a moszkvai érsek két szempontra hívta fel a figyelmet. Az első: ne féljünk attól, hogy megvitassuk a szeretetközösség megvalósításának akadályait. A második pedig a közös szociális tevékenység, hiszen ez az a terület, ahol párbeszédet folytathatunk a Krisztusban gyökerező értékről.

A katolikus és ortodox hívek közötti kapcsolatokról szólva Pezzi érsek elmondta, hogy azok Oroszországban egyes területeken kifejezetten intenzívek, sőt barátiak, elsősorban a papság körében. Más területeken azonban nehezebb a párbeszéd. főleg a világi hívekkel kellene jobban megismertetni egyházainkat – mondta a főpásztor, és hozzátette: egymás kölcsönös megismerését mindig kísérje tényleges karitatív tevékenység.

Arra a kérdésre, hogy mire van szükség, a Szentatya és a moszkvai pátriárka közötti találkozó létrejöttéhez, amelynek fontosságát Walter Kasper bíboros is hangsúlyozta a közelmúltban, a következőket válaszolta: „Erre nagyon nehéz felelni. Azon túl, hogy hasznos, szükségesnek is kell lennie. Fontos, hogy ne ettől a találkozótól tegyünk mindent függővé, és az is lényeges, hogy ez ne pusztán egy formális esemény legyen”.

(Magyar Kurír)

A Religia i smi című internetes orosz lapon Ljubov Balakireva interjút készített Georgij Mitrofanpov egyháztörténésszel, a Szentpétervári Teológiai Akadémia professzorával, az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusa kanonizációs bizottsága tagjával. Az interjúban a professzor rámutat: - Kommunizmus és a keresztyénség elméleti és gyakorlati összeegyeztethetetlensége a 20. század egyik legfontosabb tanulsága. Ennek ellenére a történelmi Oroszország ellen elkövetett bűneiket még mindig nem tudatosított kommunisták egyes képviselői továbbra is a kommunizmus és a keresztyénség közelségéről beszélnek. A keresztyénség és a kommunizmus közelségéről elmélkedni Oroszországban azután, hogy a hatalomra jutásuk utáni negyedszázadban a kommunisták majdnem teljesen megsemmisítették az orthodox világ egyik legnagyobb Helyi Egyházát, ugyanolyan cinikus dolog, mint amennyire ostobaság. Mindenhol, ahol a kommunisták hatalomra jutottak, így vagy úgy, de üldözték a keresztyéneket: 7000 meggyilkolt pap és szerzetes Spanyolországban 1936-1939 között, több mint 120 000 pap és szerzetes, akiket Oroszországban öltek meg 1917 és 1956 között. Orthodox keresztyének millióit semmisítve meg, a bolsevikok egy véres szellemi-történelmi határvonalat húztak, amely örökre elválasztja egymástól a kommunizmust és a keresztyénséget - mondta a szentpétervári szerzetes-professzor.

A beszélgetés teljes szövege:

- Georgij atya, a mai kommunisták gyakran nevezik önmagukat keresztényeknek. Összegyeztethető-e két olyan fogalom, mint a kereszténység és a kommunizmus?

- A kommunizmus és a kereszténység elméleti és gyakorlati összeegyeztethetetlensége – a 20. század egyik legfontosabb tanulsága. Ennek ellenére a történelmi Oroszország ellen elkövetett bűneiket még mindig nem tudatosított kommunisták egyes képviselői továbbra is a kommunizmus és a kereszténység közelségéről beszélnek.

Az egyik világnézeti alapelv, amely e két világnézetet egymással összeegyeztethetetlenné teszi – ez a magántulajdon kérdése.

A kommunisták véleménye szerint az élet tökéletlensége a magántulajdonra alapuló helytelen társadalmi berendezkedésből ered. A keresztények véleménye szerint – az élet tökéletlensége az emberi lelkek tökéletlenségével kapcsolatos, és elkerülhetetlen azután, hogy az ember elszakadt Istentől.

A kommunisták véleménye szerint elvben megvalósítható a tökéletes élet a földön, ha olyan társadalmat hozunk létre, amelyben az emberektől elveszik a termelőeszközök magántulajdonát. A keresztények véleménye szerint a földön tökéletes élet nem valósítható meg, és megtiltani az embernek, hogy rendelkezzen magántulajdonnal, ezt a földi életet még tökéletlenebbé teszi, mivel jelentősen korlátozza az emberi szabadságot.

- Az utóbbi időben Gennagyij Zjuganov a KPRF vezetője gyakran elmélkedik a kommunizmus és a kereszténység közelségéről. Nem rég az „Eho Moszkvi” rádióban kijelentette, hogy Krisztus volt az első kommunista. Ön mit tudna erre válaszolni?

- A kereszténység és a kommunizmus közelségéről elmélkedni Oroszországban azután, hogy a hatalomra jutásuk utáni negyedszázadban a kommunisták majdnem teljesen megsemmisítették az orthodox világ egyik legnagyobb Helyi Egyházát, ugyanolyan cinikus dolog, mint amennyire ostobaság.

A tökéletes földi társadalom létrehozására tett kísérleteik sikertelenségét a kommunisták azzal magyarázzák, hogy sok ember nem azt tette, amit tőlük a kommunisták követeltek. Ezeket az embereket engedelmeskedésre kell kényszeríteni, vagy pedig meg kell őket semmisíteni, mint a nép ellenségeit, amelyet akadályoznak abban, hogy a kommunisták hatalma alatt boldogan éljen.

A tökéletes földi társadalom létrehozására tett kísérletek sikertelenségét a keresztények azzal magyarázzák, hogy az emberek lelke tökéletlen marad. Az embereket, mindenek előtt a keresztényeknek saját életük személyes példájával, arra kell hívni, hogy jobbak legyenek, de nem lehet őket, az emberi szabadságot lábbal tiporva, kényszeríteni, hogy megjavuljanak.

Éppen ezért mindenhol, ahol a kommunisták hatalomra jutottak, így vagy úgy, de üldözték a keresztényeket: 7000 meggyilkolt pap és szerzetes Spanyolországban 1936-1939 között, több mint 120 000 pap és szerzetes, akiket Oroszországban öltek meg 1917 és 1956 között.

- Előfordulhat-e, hogy a kommunisták és a keresztények valamiért a barikád egy oldalára kerülnek?

- A kommunisták az embereknek soha nem látott anyagi bőséget és szabadságot ígérnek, miközben azokban az országokban, ahol győzelemre jutnak, az emberek tömegeit minden szabadságuktól megfosztott szegényekké teszik.

A keresztények hangsúlyozzák: nem szabad, hogy az anyagi bőségre törekvés váljék az emberi élet értelmévé, és hogy az emberi szabadság mindenek előtt a saját bűnös szenvedélyeink rabságából való megszabadulást jelenti. Ez a tanítás minden időben és minden társadalomban az anyagi javak igazságos elosztása elvének, a szellemi és alkotó élet szabadságának fejlődését segítette. Tehát a kommunistának, ha egy oldalra akar kerülni a keresztényekkel, kereszténnyé kell válnia.

- A kommunisták nem ismerik el a kereszténység erkölcsi parancsolatait?

- A kommunizmus és a kereszténység rendelkeznek néhány olyan világnézeti alapelvvel, amelyek a két világnézetet teljesen összeférhetetlenné teszik. Ezek egyike, hogy a kommunisták tagadják az erkölcsi parancsolatok értelmét.

A kommunisták tagadják a legfőbb erkölcsi parancsolatok feltétel nélküli örök értelmét: a gyilkosság – hőstett, ha osztályellenséget ölnek meg, a lopás – erény, ha a magántulajdonos tulajdonát veszik el.

A keresztények az erkölcsi törvényeket örök érvényűeknek tekintik: a gyilkosság és a lopás – Isten előtti bűn, bárki, bármikor és bárhol kövesse azt el.

Orthodox keresztények millióit semmisítve meg, a bolsevikok egy véres szellemi-történelmi határvonalat húztak, amely örökre elválasztja egymástól a kommunizmust és a kereszténységet. Ezek után a kereszténység és a kommunizmus közelségéről elmélkedni ugyanolyan cinikus dolog, mint amilyen ostobaság.

(szimandron.hu, reformatus.hu)

Hangsúlyozta: „A hívő ember nem fogadhatja el egyszerre az emberi élet értékét és a halálhoz való jogot; a család értékét és a homoszexuálisok közötti törvényes kapcsolat létjogosultságát, vagy a gyermek jogainak védelmét és a humán embriók kutatási célból történő megsemmisítését“ – fogalmazott a metropolita.

(Magyar Kurír)