A fővárosban több százra tehető a kiszáradt vízfolyások száma. "Régen a talajvizet táplálták, most a helyükön házak, parkok állnak vagy utak futnak" - magyarázta V. K. Dzsain, a Tapas környezetvédő szervezet munkatársa. Dzsain beadványa nyomán a legfelsőbb bíróság most kötelezte a város önkormányzatát, hogy élesszenek újjá 611 ilyen régi vízfolyást. A városi vízfolyások kulcsfontosságúak a gyorsan fejlődő indiai metropoliszok számára: segítenek elnyelni az esővizet, védenek az árvíztől, táplálják a talajvizet és vízzel látják el a háztartásokat.

Az indiai fővárost 16 millióan lakják, és ez a szám egyre nő - a víz pedig fogy. Az indiai ipari és kereskedelmi kamara egy júliusi tanulmányban így fogalmaz: "A fővárost állandóan vízhiány fenyegeti, különösen a száraz időszakban. A helyzet a jövőben tovább fog romlani". A város átlagosan 4,3 milliárd liter vizet használ el egy nap, a talajvíz szintje pedig évente tíz métert süllyed.

A vezetékekbe táplált víz negyven százaléka elvész. A 9000 kilométeres vízvezeték-hálózat sok helyen szivárog, nem beszélve a szisztematikus vízlopásról. De még a törvényes vízvezetékkel rendelkezők csaknem negyede sem fizet a vízért. Így a forró hónapokban előfordul, hogy az elővárosokba órákig vagy napokig nem is jut víz. Ezért a jómódúak közül sokan saját kutat ásnak. A körülbelül félmillió kútnak több mint a fele illegális - és persze díjmentes. A jólszituált polgárok így átlagosan négyszáz litert fogyasztanak egy nap - a többieknek húsz literből kell kijönnie.

"A fővárosban a víz szűkös erőforrás lesz az elkövetkező években, több viszályt és környezeti problémát eredményezve" - figyelmeztet ezért a kereskedelmi kamara. "Alig akad már édesvíz Újdelhiben. Ami még maradt, a következő években el fog fogyni, ha semmi sem változik" - mondta a központi talajvíz-hatóság egyik munkatársa.

(greenfo/mti)

Nagyon komoly szennyezés érheti a Tiszát, ha nem lépnek időben az ukrán vízügyesek. A kárpátaljai Rahó város szennyvizét két Tisza alatti vezeték vitte a tisztítótelepre. A csövek eredetileg másfél méterre a folyó medre alatt voltak beásva. Mostanra azonban kimosta őket a víz, így csupaszon fekszenek a mederben.

A város közműgazdálkodási főosztályának vezetője szerint ez nagyon veszélyes. Egy komolyabb zápor utáni áradás után ugyanis a folyó sodrása annyira megerősödhet, hogy a vezetékek eltörhetnek. A lembergi Ekszpresz című hetilapnak azt mondta, hogy ennek katasztrofális következményei lesznek, mert a város teljes szennyvize a folyóba ömölhet. Ez naponta kétezer köbmétert jelent.

A lap szerint Rahónak nincs pénze a megoldásra.

Természetesen már mondanunk sem kell, hisz minden hasonló esetben csak ismételni tudjuk magunkat! Ilyen események után is azt lehet mondani, hogy felejtsük el a trianoni nemzetcsonkítást? Ha a Kárpát-medence egy nemzet kezében lenne, ilyenek nem történhetnének meg, vagy ha mégis, az intézkedés a lehető leggyorsabb lenne, hisz hazánk, nemzetünk érdekében áll a szennyezés mielőbbi megállítása. Gondoljunk csak a Kárpátalján kivágott erdőkre. Az árvizet ugye nem ők kapják, így eszükbe sem jutott megőrizni azokat...

(Index nyomán; Szent Korona Rádió)

Emlékszünk még, nem is volt olyan régen. Cián, Tisza, több tomma döglött hal, ökológiai katasztrófa. Nyolc éve történt, azóta helyre állt szőke folyónk rendszere, s ugyanúgy virágzik minden évben, mint a ciánszennyezés előtt. Ez persze nem szomszédainknak köszönhető, kik a trianoni gúnhatár megteremtése óta folyamatosan teszi tönkre a legmagyarabb folyót, de más vízünke is.

Most épp "CSAK" nehézfémeket tartalmazó anyag került az esővízzel együtt a Máramaros megyében, Borsabányán a Csiszla patakba, melynek vize a Visó folyón keresztül a Tiszába ömlik. A magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium azonnali, hivatalos tájékoztatást kért Romániától.

A környezeti balesetet az okozta, hogy a Borsabányán lévő Colbul elnevezésű derítők gátjai nem bírták visszatartani a nagy mennyiségű esővizet. Először a magasabb szinten fekvő derítő gátja szakadt át, a szennyezett vizet az alsóbb szinten lévő derítő védőgátja tartotta. Mivel azonban túlságosan nagy víznyomás nehezedett erre a gátra, azon mesterséges rést ütöttek, hogy csökkentsék a nyomást és megakadályozzák, hogy a gát teljes hosszában átszakadjon. Így is nehézfémeket tartalmazó zagy került a Csiszla patakba, amely a Visóba folyik, a Visó pedig a Tiszába.

A román környezetvédelmi minisztérium vasárnapi közleményében hírül adta, hogy vízmintákat vettek a nap folyamán a Csiszla patakból. Böndi Gyöngyike, Máramaros megye prefektusa a Mediafax román hírügynökségnek adott nyilatkozatában óva intett a pánikkeltő nyilatkozatoktól, amelyek szerinte nemzetközi botrányt okozhatnak.

A reakció valószínűleg akkor is hasonló lenne, ha a Verespatakra tervezett aranybánya hatalmas, az évekkel ezelőtti Tisza-szennyezést okozó tározónál sokkalta nagyobb ciántároló szakadna át. Ilyen felelőtlen állam azonban nem engedheti meg magának, hogy ekkora kockázatot vállaljon, s ilyen komolyan fenyegesse környezetét.

Traian Basescu államfő vasárnap este a gátszakadás helyszínére utazott. Arra kérte az illetékeseket, hogy találjanak technikai megoldásokat a szennyezés megakadályozására.

Köszönjük kedves szomszéd...

(index nyomán Szent Korona Rádió)

Kaposi Zoltán, a Szikszói Természet- és Környezetvédő Egyesület elnöke a lapnak úgy fogalmazott, hogy az egyesület nevében többször jelezte a szennyezést a miskolci székhelyű Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek. Véleménye szerint a szomszédos szennyvíztisztító a hibás. Úgy hallotta, annak a kapacitása kevés ahhoz, hogy esős időben a tisztítandó mennyiségű vizet befogadja. Kaposi Zoltán szerint tízmilliós nagyságrendű büntetés vár a szennyvíztisztítót üzemeltető cégre.

A zöldhatóság nyilatkozata szerint az első bejelentést követően azonnal másodfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendeltek el. Azóta többször rendkívüli szennyvízellenőrző vizsgálatot végeztek, amelyek szerint a határértéket meghaladó mennyiségben elsősorban szerves szennyező anyagok kerültek a patakba. A szennyező

Szikszó Víz Kft. vállalta a patakmeder tisztítását. A készültséget pedig a felügyelőség mindaddig fenntartja, amíg a szennyvíztisztító telep tisztítási hatásfoka nem áll helyre, fokozott figyelemmel kíséri a telep működését és vizsgálja a Vadász-patak vízminőségét.

(boon.hu)

A szakértő szerint Magyarország sok területén is fennáll ez a kockázat, mert a káros anyagok koncentrációja meghaladja azt az értéket, ami Nagy-Britanniában veszélyesnek bizonyult.

Veszély az ivóvízben?

A klórozott vízben keletkező mellléktermékek, az úgynevezett trihalometán vegyületek által okozott lehetséges súlyos egészségügyi következményekre a Birminghami Egyetem szakemberei hívták fel a figyelmet a közelmúltban, miután közel 400 000 kisgyermek egészségügyi adatait elemezték tanulmányukban. Megállapították, hogy azok az állapotos asszonyok, akik olyan helyen élnek, ahol túlzottan klórozzák a vizet, nagy veszélynek teszik ki a gyermeküket, ha naponta minimum két liter csapvizet isznak. Azokon a területeken, ahol a trihalometán-vegyületek átlagos koncentrációja tartósan meghaladta a 20 mikrogramm/liter értéket az ivóvízben, 60%-kal nőtt a veszélye annak, hogy a kisbaba lyukas szívvel születik, és 50%-kal annak, hogy farkastorokkal vagy az agy fejlődését érintő rendellenességgel jön a világra. Becslések szerint Nagy Britanniában majdnem minden hatodik háztartásban ilyen magas a trihalometán vegyületek szintje.

Milyenek az itthoni értékek?

Mi a helyzet Magyarországon, ahol a lakosság zöme csapvizet iszik, ráadásul ebben a hőségben a napi két liternél is többet ajánlanak a szakemberek? Hazánkban az Európai Unió és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megszabott határértékeknek megfelelően tartalmazhatja a vezetékes víz a klórt és annak különböző szerves származékait - mondta kérdésünkre Dr. Borsányi Mátyás, az Országos Környezetegészségügyi Intézet Vízbiztonsági Osztályának vezetője. A szakember elmondta: a brit tanulmányban említett trihalometán vegyületek megengedett határértéke az Unióban a vizsgálatban elváltozásokat okozó mennyiségnek ötszöröse (azaz 100 mikrogramm/liter), míg Magyarországon is a veszélyesnek talált érték 2,5-szerese (50 mikrogramm/liter).

"Hazánkban azokon a területeken, ahol felszíni vízből nyerik a szolgáltatók az ivóvizet, illetve nagyobbb mértékű vízfertőtlenítésre van szükség - ide tartozik a főváros és környéke, a Balaton térsége, valamint egyes dél-alföldi városok -, ott a határérétéket nem, de a brit tanulmányban említett káros egészségügyi következményekkel járó trihalometán-szintet folyamatosan meghaladják az átlagosan mért adatok" - mondta a szakértő.

A vízszolgáltató más adatokról tud

Sebőkné Lévai Zsuzsanna, a Fővárosi Vízművek kommunikációs osztályvezetője viszontszerint a vállalat által használt klórozási szint mellett az összes trihalometán-származék átlagos mennyisége a budapesti fogyasztói pontokon 2007-ben csupán 14,8 mikrogramm/liter volt, míg ebben az évben eddig átlagosan 18,2 mikrogramm/liter, így a tanulmányban említett kritikus, egészségkárosító hatást okozó értéket nem éri el.

Jobb, ha óvatosak vagyunk

Amíg kiderül, melyik szakembernek van igaza, jobb, ha figyelünk erre a kockázatra. Dr. Borsányi Mátyás szerint a terhes anyák, a daganatos betegek, az idősek és a kisgyermekek esetében feltétlenül ajánlott érdeklődni a helyi vízsszolgáltatónál a vízminőségi adatokról - így a trihalometánok koncentrációjáról - is. Amennyiben ez az érték meghaladja a tanulmányban említett 20 mikrogramm/liter értéket, akkor javasolt a víz fogyasztás előtti felforralása. A trihalometánok ugyanis rendkívül illékony vegyületek - a forralás során gyorsan lebomlanak -, így egészségkárosító hatásuk sem érvényesül.

Vízszűrővel is eltávolíthatók a klórozási melléktermékek

Vízszűrővel is eltávolíthatók a veszélyes vegyületek Az aktív szénnel működő háztartási vízszűrők megkötik az oldott szerves anyagokat, ezért alkalmasak a klórozási melléktermékek eltávolítására, a klóros mellékíz ártalmatlanítására, és más kellemetlen ízektől, szagoktól, vizet színező vegyületektől is megszabadítanak, sőt az egészségre káros anyagok közül az arzént is eltávolítják - mondta korábban az origonak Sebestyén Ágnes, az Országos Környezetegészségügyi Intézet Vízbiztonsági Osztályának munkatársa. Az aktív szenes szűrők kisebb hátulütője - folytatta a szakember -, hogy megkötik a jódot is, pedig nálunk a vizet a legtöbb területen jódhiány jellemzi.

Miért kell klórozni az ivóvizet?

Az európai uniós előírásoknak megfelelően - a vízben terjedő járványos megbetegedések és egyéb kórokozók ártalmatlanítására a leghatékonyabb módszer - közel egy évszázada - az ivóvíz klórozása. Emellett a klór lényegesen olcsóbb, mint bármelyik csírátlanítószer, és könnyen beszerezhető. Fontos kitétel azonban, hogy az ivóvízhez adott klórnak a lehető legkisebb mennyiségűnek kell lennie, mert a határéréték fölötti klórozás olyan melléktermékek túlzott keletkezéséhez vezethet - ide tartoznak a trihalometán-származékok is -, amelyek egészségügyi kockázatot jelentenek a lakosság számára. A klórozásnál klórgázt, nátrium- vagy kalcium-hypokloritot adnak a vízhez. A szükséges mennyiség a víz klórigényén és a fertőtlenítési elvárásokon múlik. Árvíz, illetve súlyosabb aszály idején fokozottabb mennyiségű klórozás alkalmazása lehet ajánlott, de a határértékeket ezekben az esetekben sem léphetik túl a szolgáltatók.

A szakértők között sincs egyetértés

Az ismételt baktériumképződés kiküszöbölésére adagolt klór jelentőségét egyébként rendszerint túlbecsülik, hiszen a klórkoncentráció gyorsan csökken a csőhálózatban keletkező elkerülhetetlen klórveszteség miatt. Nemzetközi vízügyi szakértők ezért lassan évtizedek óta azon vitatkoznak, hogy a klórozás során keletkező vegyi anyagok vagy az elégtelen fertőtlenítésből származó mikroszkopikus élőlények jelenléte nagyobb kockázat a betegségek kialakulása szempontjából a csapvízben. A klórozás kiváltására több alkalmas módszer bevezetése is napirenden van, azonban ezeknek a módszerek a tesztelése és üzembe állítása igen költséges.

A Fővárosi Vízművek által alkalmazott UV-sugárzás tökéletes fertőtlenítést biztosít ugyan, de hatása csak a kezelés helyén érvényesül. A vezetékek távolabbi részében további fertőtlenítésre van szükség, ami megint csak klóradagolással történik.

Hogyan mérik a határértékeket a szakemberek?

Az ivóvízben található, potenciálisan rákkeltő anyagok - így a fertőtlenítés hatására a vezetékes vízben keletkező szerves és szervetlen klórvegyületek is - esetében a határértéket úgy állapítják meg a szakemberek, hogy a víz egész életen keresztül (70 évig, napi 2 liter mennyiségben) történő fogyasztása legfeljebb százezer fogyasztó közül egy esetében jelentsen megnövekedett rákbetegség-kockázatot. A határértékek túllépése tehát a betegségek kialakulásának nagyobb kockázatát jelenti, és semmiképpen sem azt, hogy biztosan kialakulnak ezek a betegségek.

Ha túl klórosnak érezzük a csapvizet, hová fordulhatunk?

Az ivóvíz minőségére vonatkozó követelmények egységesek, függetlenül attól, hogy palackozott vagy vezetékes vízről van szó, kezelik vagy kezelés nélkül továbbítják a fogyasztóknak. Érdemes kikérni lakóhelyünk (vezetékes) ivóvízének minőségére és egészségre gyakorolt hatására vonatkozó adatokat, főleg ha beteg, allergiás illetve kisbaba van a családban. Az ivóvíz minőségére vonatkozó adatok nyilvánosak, a csapvíz minőségéről például a helyi vízművek üzemeltetői, a víz egészségre gyakorolt hatásáról pedig az ÁNTSZ városi vagy megyei intézetei adnak felvilágosítást. Ha az ivóvíz minőségével kapcsolatban bármi gyanúsat észlelünk, haladéktalanul járjunk utána. Ha rozsdás a víz, nézessük meg vízvezetékünket; ha nem otthon van a hiba, értesítsük a vízműveket. Jelentsük a vízműnél, a palackos víz forgalmazójánál, gyártójánál a gyanús, szokásostól eltérő ízt, színt, szagot, és az esetleges túlklórozást. Amennyiben megbetegedésre gyanakszunk, feltétlenül és haladéktalanul az ÁNTSZ regionális intézeteit értesítsük.

A trihalometánok káros egészségügyi hatásai

A víz fertőtlenítése során a klór kémiai reakcióba lép a vízben lévő szerves szennyezőanyagokkal, aminek következtében a tanulmányban vizsgált trihalogén-vegyületek (klórozott szénhidrogének, metánszármazékok, daganatkeltő vegyületek, klóraminok, kloroform) is keletkeznek. Különböző állatkísérletek alátámasztották, hogy a trihalometán-származékok határérték feletti megjelenése az ivóvízben magasabb arányban okozhat szív- és érrendszeri betegségeket, de felelős lehet daganatos betegségek (főleg emésztőrendszeri daganatok, hólyagrák, prosztatarák), és egyes allergiás kórképek (asztma, pollenallergia) kialakulásában is.

(origo)

(Korábbi, a Rába szennyezéséről szóló híreinket a vízszennyezés címkére kattintva érheti el! - a szerk.)

Olajos Péter, az MDF európai parlamenti képviselője levelet írt a 27 európai uniós tagállam kormányfőjének és környezetvédelmi miniszterének, azt kérve, hogy támogassák az eddiginél szigorúbb európai vízminőségi szabályokat előirányzó törvényjavaslatot, amely megoldaná az Ausztriából érkező szennyezés miatt hét éve habzó Rába folyó ügyét is – erről a politikus maga számolt be vasárnap Budapesten.

A politikus az Ausztria budapesti nagykövetsége előtt tartott sajtótájékoztatóján kitért arra, hogy első olvasatban az Európai Parlament támogatta az előterjesztést, de a tagállamok illetékes miniszterei azt nem hagyták jóvá. A képviselő reményét fejezte ki, hogy szeptember közepén elfogadják a törvényt. Hozzáfűzte: szeretné, ha a kérdésben „mélyen érintett” Ausztria és Magyarország vezető szerepet vállalna Európa folyóinak védelmében.

A tervezett szigorításokról szólva Olajos Péter elmondta többek között, hogy módosulna a szennyező anyagok besorolása és azok határértékei is: a javaslat szerint az ausztriai bőrgyárakból érkező, a Rába folyó habzásáért felelős naftalin-szulfonátot elsődleges veszélyes anyagként tartanák számon. Az új jogszabály megkövetelné a tagállamoktól a fokozott együttműködést az engedélyezésnél és az ellenőrzésnél.

A képviselő mulasztásnak nevezte, hogy Magyarország a hét éve folyamatosan habzó Rába miatt mindeddig nem fordult az Európai Bizottsághoz és az Európai Bírósághoz. Kérdésre válaszolva elmondta: más EU-tagállamok, például Németország és Franciaország között is vannak határfolyó-szennyezési viták, de megítélése szerint jelenleg a Rába szennyezése nevezhető a legnagyobb problémának.

Elmaradnak a túrázók, elfogynak a halak?

Az Ausztriából hazánk területére érkező Rába sokáig a legtisztább, vadvizi jellegét megőrző folyó volt. Ezért is alakulhatott ki rajta mintegy húsz éve már jelentős vízi turizmus. A Rába sokáig a legkedveltebb folyónak számított a hazai evezősök között, de a folyamatosan érkező rossz hírek miatt az érdeklődés megcsappant iránta.

Az Ausztriából érkező szennyezések a folyó természetes állatvilágát is pusztítják folyamatosan. A Rába „őshonos” halai közül a határhoz közel eső szakaszról már eltűnt a márna, amely a tiszta vizet kedveli.

(MTI, MNO)

... akik tesznek is valamitSikeres volt a mára meghirdetett pataktisztítási akció Egerben, melyre tegnap tettünk közzé felhívást (KATT!!!).

A munka közben egy MSZP-s kijött a székházukból ordítva, kamerázva és kérdőre vonta a hazafiakat, hogy mit csinálnak. A fiatalok válaszul felkérték, hogy segítsen ő is. Természetesen nem segített, hanem visszahúzódott a patkányfészkébe.

(Szent Korona Rádió)

A múlt héten a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium közleményben tájékoztatott, hogy egy kisebb mennyiségű karbamid került közvetve a Tiszába, egy a Romániához csatolt területen történt közúti baleset során. Az eset kapcsán az anyag olyannyira felhigult az átlagosnál is nagyobb vízhozamban, hogy ökológiai veszélyt nem jelentett. Ez esetben azonban már más a helyzet.

Az ungvári zakarpattya.net.ua internetes hírújság hétvégi jelentése szerint az üzemen kívül helyezett Nagybocskói Favegyikombinát területén 17 vasúti ciszternában 1250 tonna folyékony vegyi hulladékot és két további tartályban közel 50 köbméter karbamid-formaldehid-gyantát raktároznak. A vegyszerek tárolásának körülményeit a múlt héten a helyszínen vizsgálták a Kárpátalja megyei környezetvédelmi felügyelőség szakemberei, akik megállapították, hogy a vegyi anyagok veszélyt jelentenek a környezetre, mert a tartályok rozsdásodnak.

A cikk emlékeztetett rá, hogy 2006-ban egy hasonló vizsgálat már szivárgást állapított meg két vasúti ciszternából a hegesztési varratok mentén. A hírújság szerint a folyás azóta megszűnt, de nem tudható, mikor újul ki ismét. Márpedig - mutat rá az írás - a tartályok falának rongálódása következtében kifolyó vegyszerek beszennyezik a közeli Sopurka patak és a Tisza vizét. A környezetvédelmi felügyelőség munkatársai a nagybocskói helyzetről jelentést tesznek a Kárpátalja megyei állami közigazgatási hivatal környezetbiztonsággal és rendkívüli helyzetekkel foglalkozó bizottságának.

(MTI; Szent Korona Rádió)

A KVvM közleménye szerint a szennyező anyag, amelyet egy magyar cég szállított, a vízfolyásba kerülve, fehér üledékes kicsapódásként figyelhető meg a sodorvonalban. A karbamid baktériumölő emulzió, épület, fafelületek kezelésére használják, de műtrágyaként (nitrogéntrágyák), valamint növényvédő szerként (karbamid típusú gyomirtó szerek) is felhasználják. Fontos tulajdonsága, hogy a vízben igen jól oldódik.

Az eseményről szerdán a késő délutáni órákban a Szamos-Tisza Vízügyi Igazgatóság (Kolozsvár) tájékoztatást küldött a Felső-Tiszavidéki KÖVIZIG-nek, és intézkedéseket tettek, hogy a szennyező anyag ne érje el a magyar részvízgyűjtő területét.

A Tisza Tiszabecs határszelvényénél csütörtökön reggel már észlelhető volt a fehér csapadék, 5.30-kor a Kisari hídnál vettek vízmintákat, 7 óra 30-kor pedig Vásárosnaménynál - áll a közleményben.

A közlemény hangsúlyozza, hogy a Tisza sokéves, másodpercenként 200 köbméteres vízhozamához képest, csütörtökön délután a hozam a határnál 553 köbméter volt másodpercenként, ez meglehetősen nagy hígulást eredményez ahhoz, hogy a szennyezőanyag ökológiai kárt ne okozzon.

A fehér színű sodorvonalban úszó csapadék elérte a délutáni órákban a Tokaji szelvényt, a hatóságok II. fokú környezeti kárelhárítási készültséget rendeltek el, ennek keretében fokozott figyelést és vízmintavételezést végeznek - közölte a környezetvédelmi tárca.

(MTI nyomán; Szent Korona Rádió)

Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszter a Rába mentén lévő bőrgyárak termeléscsökkentését, szükség esetén átmeneti üzemszünetét kezdeményezte osztrák kollégájánál mindaddig, amíg a teljeskörű szűrést meg nem valósítják. A lépést az indokolja, hogy a legfrissebb vízminőségi elemzések szerint jelentősen nőtt a bőrgyárak által használt, a habzásért is felelőssé tehető egyik cserzőanyag a folyóban. A február 20.-i osztrák-magyar határvízi bizottsági ülésen a magyar fél a tavaly nyáron kötött megállapodás végrehajtásának felgyorsítását is szorgalmazza majd.

Ausztriának végre megnyugtató megoldást kell biztosítania” – jelentette ki Fodor Gábor, miután a Szentgotthárdon, a Rába partján tartott mai sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozta a legfrissebb vízminőségi mérések eredményét. Eszerint a habzásért felelőssé tehető naftalin-diszulforsav a 2003-mas 45 mikrogramm / literes értékhez képest 2008-ra csaknem háromszorosára, 125-re emelkedett. Ezt valószínűleg a wollsdorf-i bőrgyár magas szennyezőanyag-kibocsátása eredményezte, hiszen ez az a bőrgyár, amely az elmúlt időszakban sorozatosan túllépte a határértékeket. A jennersdorf-i és a feldbach-i bőrgyár már átállt más cserzőanyagra, és nátrium-diszulforsav kibocsátásukat már tavaly a felére csökkentették.

„Kezdeményezem osztrák kollégámnál, érje el, hogy a wollsdorf-i bőrgyár is hasonlóképpen tegyen” – jelentette ki Fodor Gábor. Azt is szorgalmazom, hogy az osztrák zöldtárca gyorsíttassa meg a bőrgyári szűrőberendezések beépítését – tette hozzá.

A magyar környezetvédelmi miniszter célja az, hogy betarttassa az osztrák féllel a 2007 nyarán kötött megállapodást, és felgyorsíttassa annak végrehajtását. Ez az egyik témája a tárcavezető által február 20.-ra összehívott osztrák-magyar határvízi bizottsági ülésnek is. A megbeszélésen áttekintik, és hatékonyabbá teszik a nyáron közösen elfogadott Rába akcióprogram végrehajtását. A megállapodás szerint az osztrák félnek azonnali tájékoztatást kellett volna adnia a rendkívüli szennyezésről, ez azonban elmaradt. Szintén az osztrák hatóságok feladata lett volna betartatni a wollsdorf-i bőrgyárral a kibocsátási határértékeket. Fodor Gábor arra is választ vár, hogy a helyi hatóságok szankcionálták-e a bőrgyárak határérték-túllépéseit, valamint kivetettek-e ezzel kapcsolatos bírságokat.

Az osztrák-magyar határvízi bizottság a tervek szerint arról is dönt majd, hogy közös ún. vízminőségi hossz-szelvény vizsgálat keretében elemezzék a folyóban található szennyező anyagokat az osztrák oldalon is. A találkozót megelőzően a Rába ad hoc bizottság osztrák és magyar szakemberei közös bejárást tartanak a folyó osztrák szakaszán, ellenőrizve a folyó állapotát a legfelső bőrgyártól kezdve, valamennyi jelentős szennyvíz bevezetési pontnál és duzzasztónál.

A magyar oldalon továbbra is érvényben van a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság által elrendelt harmadfokú kárelhárítási készültség: a magyar vízügyi szakemberek folyamatos, 24 órás figyelőszolgálatot látnak el, és laboratóriumi méréseket végeznek.

Szentgotthárd, 2008. február 5.

További információ: KvVm Sajtóiroda, tel: 457 3415,
Olt Boglárka sajtófőnök, tel: 06 30 2033656

(KvVM sajtóközlemény)