A zsidó hit és vallás
Mr. Rosenthaltól azt kérdeztem, hogy a zsidókat miért fogadták el olyan könnyen a többi faj között. A válasza hosszú és részletes volt.
„Egy igen korai időpontban, késztetve attól a vágytól, hogy megtehessük utunkat a világban, keresni kezdtünk egy eszközt, aminek a segítségével teljesen elterelhetünk minden figyelmet a faji szempontról. Mi lehetett volna eredményesebb, ami az akkori időben minden gyanú felett áll, mint másoktól kölcsönözni, és használni a vallási közösség eszméjét? Arra voltunk kényszerítve, hogy ezt az eszmét az árjáktól kölcsönözzük. A zsidóknak sohasem volt semmiféle vallási intézményük, ami saját lelkületükből alakult volna ki, mivel mi híjával vagyunk minden idealizmusnak. Ez azt jelenti, hogy a hit a túlvilági életben idegen számunkra. Tény, hogy a Talmud nem fektet le elveket, amik felkészítenék az egyént az eljövendő túlvilági életre, hanem csupán szabályokat ad egy fényűző élethez ezen a világon. A Talmud olyan utasítások gyűjteménye, amelyek a zsidó faj fennmaradására és a közöttük és gojok közötti kapcsolatok szabályozására irányulnak. Tanításaink nem erkölcsi problémákkal, hanem a szerzés módjával kapcsolatosak. A zsidó vallás erkölcsi értékeire vonatkozóan vannak teljesen kimerítő tanulmány, amelyek megmutatják, hogy az a fajta vallás, amely a miénk, titokzatosnak tűnik az árja lélek számára. Mi a legjobb példái vagyunk a vallási gyakorlat által kialakított viselkedésnek, kizárólag evilági életünk és lelkiségünk éppen olyan idegen a kereszténység valódi szellemétől, mint amilyen idegen volt a mi karakterünk 2000 évvel ezelőtt ennek az új hitvallásnak alapítója számára. A kereszténység Alapítója nem csinált titkot abból, hogy miként értékeli a zsidókat, és abból a tényből, hogy nem volt egy közülünk. Amikor megalapította az új vallást, szükségszerű volt, hogy kiűzzön minket az Isten templomából, mivel akkor is, mint mindig, a vallást kereskedelmi érdekeink előmozdításának eszközéül használtuk. De abban az időben Jézust keresztre szegeztettük az irántunk tanúsított magatartása miatt, míg a modern keresztények politikai pártokba lépnek, és annak érdekében, hogy választásokat nyerjenek, lealacsonyítják magukat azzal, hogy zsidó szavazatokért koldulnak. Még velünk együtt politikai intrikákba is keverednek saját nemzetük érdekeivel szemben. Mi addig élhetünk más népek és államok között, amíg sikerül meggyőznünk őket, hogy a zsidók nem külön nép, hanem egy vallási hit képviselői, akik ezért egy 'vallási közösséget' alkotnak, jóllehet ez sajátos jellegű. Tény, hogy ez a mi legnagyobb hamisításunk. El kell rejtenünk a saját karakterünket és életmódunkat ahhoz, hogy továbbra, is mint paraziták létezhessünk a nemzetek között. Ezen a vonalon oly messzemenő sikert értünk el, hogy sokan azt hiszik, hogy a közöttük élő zsidók igazi franciák, angolok, olaszok vagy németek, akik történetesen csupán olyan vallásfelekezethez tartoznak, amely különbözik az ezekben az országokban, túlsúlyban lévő felekezetektől. Különösen azokban a kormánykörökben, ahol a tisztségviselők csupán minimális történelmi érzékkel rendelkeznek, viszonylag könnyen alkalmazhatjuk hírhedt megtévesztő módszereinket. Ezért sohasem támad a leghalványabb gyanú sem azzal kapcsolatban, hogy mi, zsidók, külön nép lennénk, és nem csupán egy 'hitvallás' hívei. Ennek ellenére egy pillantás az általunk irányított sajtóra elegendő bizonyítékot kellene, hogy nyújtson az ellenkezőjére, még a legcsekélyebb fokú intelligenciával rendelkező emberek számára is."
A pénz hatalma
Amikor megkérdeztük, hogy a zsidók mi módon tettek szert hatalomra, Mr. Rosenthal ezt mondta:
„A halalmunk a nemzeti pénzrendszer manipulálása által jön létre. Tőlünk származik az idézet: 'A pénz hatalom'. Amint az a fő tervünkben megnyilvánult, lényeges volt számunkra egy privát Nemzeti Bank alapítása. Az USA bankhálózata ragyogóan beleilleszkedett a tervünkbe, mivel annak tulajdonosa mi lettünk, de a név kormányzati intézményt sejtet.
Kezdettől fogva az volt a célunk, hogy lefoglaljunk minden aranyat és ezüstöt, visszaválthatatlan papírbankjegyekkel helyettesítve azokat. Ezt a célt elértük!"
Amikor a „visszaválthatatlan bankjegyekkel" kapcsolatban kérdeztük, Mr. Rosenthal ezt felelte:
„1968 előtt a hiszékeny goj bevihetett egy Szövetségi Jegybank által kibocsátott dollárt bármely amerikai bankba, és beválthatta azt egy érme alakú dollárra, amely 90%-os ezüst tartalmú, 412,5 gramm súlyú volt. 1933-ig ugyanez a bankjegy beváltható volt egy 90%-os ezüstöt tartalmazó, 254,5 gramm súlyú érmére. Jelenleg viszont a gojoknak nem visszaváltható bank¬jegyeket adunk, illetve rézérméket. De sohasem adunk nekik aranyat és ezüstöt. Ezentúl csak papírt adunk." - mondta megvetően.
„Mi, zsidók, a papír-trükk által boldogulunk. Ez a módszerünk, amellyel pénzt kapunk, és viszonzásul csak papírt adunk."
„Tud nekem mondani erre példát?" - kérdeztem.
„Erre számos példa van, de néhány könnyen átlátható: a részvénytőkék, a kötvények piaca, a biztosítás minden formája, és a Szövetségi Jegybank Részvénytársaság által működtetett váltópénzrendszer, nem beszélve az arany és ezüst milliárdjairól, amiket cserébe kaptunk papírbankjegyekért, amiket ostobán pénznek neveznek. A pénz halalma lényeges volt a propaganda állal végzendő nemzetközi hódításra vonatkozó fő tervünk megvalósításában."
Arra a kérdésre, hogy miként tervezték meg ennek kivitelezését, ezt mondta:
„Először a bankrendszer ellenőrzésével képesek voltunk uralni a részvénytársasági tőkét. Ennek révén megszereztük a filmipar, a rádióhálózat és az újonnan kialakuló TV-média teljes monopóliumát. A nyomdaipar, az újságok, az időszaki folyóiratok már a mi kezünkben voltak. A legnagyobb zsákmány később került a kezünkbe, amikor átvettük az összes iskolai anyag publikálását. Ezen eszközök állal a céljainknak megfelelően alakítani tudtuk a közvéleményt. Az emberek csupán ostoba disznók, amelyek azokat a dallamokat röfögik és visítják, amiket mi adunk nekik, akár igazak azok, akár hazugságok."
A lélek ellenőrzése és kondicionálása
Amikor megkérdeztük, hogy a zsidók éreznek-e fenyegetést a „csendes többség" részéről, Mr. Rosenthal nevetett erre a gondolatra, és ezt mondta:
„Nincs olyan, hogy csendes többség, mert mi befolyásoljuk a felháborodásaikat. Az egyetlen dolog, ami létezik: a nem gondolkodó többség, és ők nem gondolkodók maradnak mindaddig, amíg a menekülésüket a szigorú szolgálatunkból a szórakoztató iparunk ópiuma jelenti. Az ipar fölötti uralom révén a munka és a rabszolga emberek urai lettünk. Amikor a napi munka nyomása szinte a robbanásig fokozódik, mi kinyitjuk a pillanatnyi élvezet biztonsági szelepét. A tv és a filmipar nyújtja a szükséges időleges kikapcsolódást. A programokat gondosan úgy tervezzük, hogy az érzékekkel kapcsolatos érzelmekre hassanak, sohasem a logikusan gondolkodó lélekre. Emiatt az embereket úgy programozzuk, hogy a parancsaink szerint és ne az értelmüknek megfelelően reagáljanak. Soha sincsenek csendben; a gondolkodásban vissza fognak maradni."
Folytatva a gojok feletti zsidó kontrollal kapcsolatos gondolatot, Mr. Rosenthal ezt mondta:
„Mi a társadalmat kasztráltuk a félelem és a megfélemlítés által. A társadalom férfiassága csupán nőies külső megjelenéssel párosítva létezik. A népesség így - semlegesítve - engedelmessé válik, könnyű felette uralkodni. Mint minden természetileg herélt lénynek, a gondolataik sem foglalkoznak a jövővel és az utódaikkal, hanem csak a jelenlegi munkával és a következő étkezéssel."
A munka és az ipar manipulálása
Nyilvánvaló volt, hogy Mr. Rosenthal izgatott lett, amikor említés történt a nemzet iparáról.
„Sikerült megosztanunk a társadalmat azáltal, hogy szembeállítottuk a munkát a vezetéssel. Talán ez az egyik legnagyobb teljesítményünk, mivel a valóságban ez háromszög, noha mindig csak két pontja látható. A modern társadalomban, ahol tőke létezik, amelynek erejét mi képviseljük, ez van a csúcson. A munka és a vezetés a tőkével együtt egy háromszöget képez. Ezek folytonosan szemben állnak egymással, és a figyelmük sohasem irányul problémájuk csúcsára. A vezetés arra kényszerül, hogy emelje az árakat, mivel mindig nőnek a tőke költségei. A munkának növelnie kell a béreit, és a vezetésnek magasabb árakkal kell dolgoznia, és így ez az ördögi kör keletkezik. Minket sohasem vontak felelősségre a szerepünkért, ami az infláció valódi oka, mivel a vezetés és a munka közötti konfliktus oly súlyos, hogy egyiküknek sincs ideje észrevenni a tevékenységeinket. Az inflációs ciklust az okozza, hogy növeljük a tőke költségét. Nem dolgozunk, és nem irányítunk, és mégis profithoz jutunk. Pénzügyi manipulációink révén a tőke, amelyet nyújtunk az iparnak, nekünk semmibe sem kerül, így többet teszünk, mint Isten, mivel az egész gazdagságunk a semmiből jön létre. Ön megdöbbentnek látszik! Ne legyen megdöbbenve! Szent igaz, hogy mi valóban többet teszünk, mint Isten. Ezzel a feltételezett tőkével adóssá tesszük az ipart, a vezetést és a munkát. Ez az adósság mindig nagyobb lesz, és sohasem likvidálódik. Ezzel a folytonos növeléssel szembe tudjuk állítani a vezetést a munkával. Ezért ezek sohasem fognak egyesülni, együttesen ránk támadni és beharangozni egy adósságmentes ipari utópiát. Mi vagyunk a szükséges elem, mert semmit sem költünk. A vezetés létrehozhatná a saját tőkéjét - a profitot. Üzleti élete növekedhetne, és a profit is növekedne. A munka is jól boldogulna: mialatt a termék ára változatlan maradna, az ipar, a munka és a vezetés egyre jobban boldogulna. Mi, zsidók, azzal dicsekszünk, hogy az ostoba gojok sohasem vették észre, hogy mi vagyunk azok a paraziták, akik felemésztjük a termelés egyre nagyobb részét, miközben a termelők egyre kevesebbet kapnak."
A vallás kontrolálása
Ahogy teltek az Órák az intenzív, de szívélyes interjú során, Mr. Rosenthal kifejtette gondolatait a vallással kapcsolatban is.
„A vallást is tanítani kell, és ennek szükségességével számoltunk. A tankönyvipar és a hírközlő média kontrollálásával vallási tekintélyként mutatkozhattunk. Számos rabbink professzor a kereszténynek feltételezett teológiai szemináriumokban. Megdöbbentett minket a keresztények ostobasága, hogy a tanításunkat úgy fogadták el és úgy propagálták, mintha a sajátjuk lenne. A zsidóság nemcsak a zsinagóga tanítója, hanem minden amerikai 'keresztény egyházé' is. Propagandánk által az Egyház legbuzgóbb támogatónkká vált. Ez még speciális helyet is biztosított számunkra a társadalomban. Az ő hitük az a hazugság, hogy mi vagyunk a 'választott nép', és ők a gojok. Az Egyház ezen megtévesztett gyermekei megvédenek minket, egészen addig a pontig, hogy lerombolják a saját kultúrájukat. Ez az igazság még az ostobák számára is nyilvánvaló, ha valaki megvizsgálja a történelmet és meglátja, hogy minden háborút azért vívtak fehér emberek fehérek ellen, hogy az uralmunk fennmaradjon. Kontrolláltuk Angliát a forradalmi háború alatt, az Északot a polgárháború során, valamint Angliát és Amerikát az első és a második világháború alatt. Vallási befolyásunk által bele tudjuk vinni a mit sem sejtő fehér keresztényeket az egymás elleni háborúkba, amelyek mindig elszegényítik mindkét felet, miközben a pénzügyi és politikai hatalmunk növekszik. Valahányszor napfényre kerül az igazság, amely leleplez minket, egyszerűen összegyűjtjük az erősségeinket - a tudatlan keresztényeket. Ők megtámadják a keresztes vitézeket, még ha azok a saját családjuk tagjai is. Ennek példája a faji egyenlőség, ami integrációhoz és végső soron a fajok kereszteződéséhez vezet. A hiszékeny klérus egy szuszra kiokítja a híveit, hogy mi speciális, választott nép vagyunk, miközben egy második szuszra kinyilvánítja, hogy minden faj egyenlő. A következetlenségüket sohasem fedezik fel, így mi, zsidók, speciális helyet élvezünk a társadalomban, miközben az összes többi faj a faji egyenlőség legalsó szintjére szorul.
Ezért találtuk mi ki a faji egyenlőség hazugságát, mert ez által minden fajt alacsonyabb szintre tudunk szorítani. Azt tanították nekünk, hogy a jelenlegi gazdasági gyakorlatunk jóindulatú, tehát keresztényi. Ezek a szószéki papagájok hangsúlyozzák a jóságunkat, hogy pénzt kölcsönözzünk nekik templomaik építésére. Sohasem tudatosítják, hogy a saját Szentírásuk elítél minden uzsorát. Buzgón fizetik az óriási kamatainkat. Ezen gyakorlatukkal a társadalmat uralmunk alá helyezték. Politikailag dicsőítették a demokrácia áldásait, és sohasem értették meg, hogy a demokrácia révén nyertünk uralmat a népük felett. A Szentírásuk azt tanítja, hogy a kormányzás jóindulatú despotikus formája összhangban van e könyv törvényeivel, míg a demokrácia a tömeg uralma, amelyet mi uralmunk alatt tartunk egyházaikkal, médiánkkal és gazdasági intézményeinkkel. A vallásuk csupán egy másik csatorna, amelyen keresztül irányíthatjuk propagandánk hatalmát. E vallásos bábuk ostobaságát csak a gyávaságuk múlja felül, ezért könnyű uralkodni rajtuk."
A világos hajnalok
Ritkán vallja meg bárki is lelkének intim dolgait úgy, ahogy ezt Mr. Rosenthal tette. A visszapillantás azt mutatja, hogy volt egy nagyobb Erő, amely arra késztette ezt az embert, hogy feltárja mindazt, amit itt leírtunk. Az interjú hátralévő része megerősíti ezt.
„Mivel nem hiszünk a halál utáni életben, minden erőfeszítésünk a „most”-ra irányul. Nem vagyunk olyan bolondok, mint Önök, és sohasem fogadunk el olyan ideológiát, ami az önfeláldozásban gyökerezik. Amíg Önök a közösség javáért élnek és halnak, addig mi csupán önmagunk személyéért élünk és halunk. A zsidók irtóznak az önfeláldozás eszméjétől. Ez visszataszító az Ön számára. Nincs olyan ok, amiért érdemes lenne meghalni, hiszen a halál a vég. Egyedül a saját életünk megőrzése érdekében egyesülünk. A farkasok egy csoportja egyesül, hogy rátámadjon a prédájára, de azután szétszélednek, miután mindegyikük jóllakott. Ugyanígy mi zsidók egyesülünk, amikor veszélyt észlelünk nem azért, hogy megőrizzük a közösségünket, hanem azért, hogy védjük a saját bőrünket. Ez a magatartás hatja át egész létünket és filozófiánkat. Mi semmit sem azért hozunk létre, hogy az csupán másoknak legyen jótétemény. Mi 'szerzők' vagyunk, és kizárólag az 'én' kielégítése érdekei bennünket, filozófiánkat megérteni annyi, mint megérteni az 'elvételt'. Sohasem adunk, csak elveszünk. Sohasem dolgozunk, hanem élvezzük mások munkájának gyümölcseit. Nem alkotunk, hanem lefoglalunk. Nem alkotók vagyunk, hanem paraziták. Fizikailag élhetünk egy társadalmon belül, de lelkileg mindig elkülönülünk attól. Dolgozni azt jelentené, hogy termelni, és ennek a munkának a legmagasabb formája az alkotás lenne. Az Önök faja mindig azért dolgozott, mert örömét lel te abban, amit megtermel. Mi sohasem dolgoznánk azért, hogy bárkivel is jót tegyünk, hanem csakis azért, amit elvehetünk. Mi ezt az árja magatartást felhasználtuk a magunk legnagyobb jólétének elérésen. Önök azért az örömért akarnak dolgozni, amit az alkotás révén nyernek, miközben sohasem törődnek a fizetséggel. Mi az Önök munkájának eredményét nyomorúságos fizetség ellenében átvesszük és a magunk boldogulására fordítjuk. A legutóbbi időkig az iparos ember büszkesége felülmúlta a magas jövedelem megszerzésére irányuló törekvését. De mi a magunk hatalmának, vagyis a pénznek rabszolgájává tudtuk tenni a társadalmat, azzal, hogy arra kényszerítettük az emberekkel, hogy a pénz után fussanak. Az embereket a magunk elvételre és szerzésre alapuló filozófiája felé fordítottuk, de úgy, hogy sohase elég neki. Egy elégedetlen nép a gyalog szerepét játssza a világ meghódításáért folyó sakkjátszmánkban.
Így az emberek mindig keresik, és sohasem érik el a kielégülést. Abban a pillanatban, amikor önmagukon kívül keresik a boldogságot, készséges szolgáinkká válnak. Az Önök népe sohasem ébred annak tudatára, hogy mi nekik csupán értéktelen vacakságokat kínálunk, amik nem hoznak kielégülést. Megszerzik az egyiket, elfogyasztják és nincsenek kielégülve. Akkor mi felkínálunk nekik egy másikat. Végtelen számú külső szórakoztató eszközzel rendelkezünk, oly mértékben, hogy az élet nem képes újra befelé fordulni, hogy megtalálja végleges kielégülését. Önök rabjaivá váltak a gyógyszerünknek, amelyen keresztül abszolút uraikká váltunk. Az első és alapvető hazugságon (amelynek célja az, hogy az emberekkel elhitesse, hogy mi nem egy népet, hanem egy vallást alkotunk) alapul a többi hazugság.
A legnagyobb félelmünk az, hogy ez a hamisítás lelepleződik, mivel minket megsemmisítenek abban a pillanatban, amikor a közvélemény az igazság birtokába jut, és annak megfelelően cselekszik. Egy dolog egy embert az igazság birtokába juttatni, és más dolog megértetni vele azt, ill. további lépés megnyerni őt ahhoz, hogy annak megfelelően cselekedjék. Az igazságnak önmagában nincs értéke, amíg nem alkalmazzák, vagy nem használják fel valamilyen módon. Nyilvánvalóvá válik, hogy még itt, Amerikában is küszöbön áll egy ébredés. Azt reméltük, hogy a keresztény Németország elpusztítása által a velünk foglalkozó minden téma félelmetes tabuvá válik. De úgy tűnik, hogy újjászületés jelei mutatkoznak itt egy olyan nép soraiban, amelyet igen erőteljesen ellenőrzünk. Jelenleg terveket készítünk egy gyors kivonuláshoz. Tudjuk, hogy amikor hajnalodni kezd, a fény számára már nincs megállás. Részünkről minden erőfeszítés csak erősíteni fogja ezt a fényt és középpontba állítja azt. Attól félünk, hogy ez a fény mozgalmakban tör előre ebben az országban, különösen az Önök körében. Megdöbbent minket, hogy Önök sikeresen elélik az embereket azután, hogy bezártunk minden kommunikációs ajtót. Attól félünk, hogy ez egy közelgő pogrom jele, amely hamarosan bekövetkezik Amerikában. Az amerikai közvélemény felismerte, hogy mi vagyunk hatalmon, ami végzetes hiba a részünkről. Ez a nép sohasem lehet szabad mindaddig, amíg ez az ország a zsidók országa. Ez a kinyilatkoztatás lesz a mi vesztünk. Az amerikai népet könnyen meggyőzte a propagandánk, hogy a toll hatalmasabb, mint a kard. Mi megúsztuk azt, hogy megöljenek minket, és mindaz, amit a goj csinál, csak annyi, hogy beszél róla, ami eredménytelen, mivel mi, a propaganda mesterei, mindig ellenkező beszámolót adunk közzé. Ha az árják visszatekintenek a történelemre és alkalmazzák a múlt tanulságait, akkor undorodva eldobják a tollat és forró szenvedéllyel kardot ragadnak. (A történelmi visszapillantás megvilágítja értelmünket és megmutatja nekünk, hogy az európai országok a zsidókérdést kizárólag az erő alkalmazásával oldották meg.) Mindeddig megmenekültünk a kardtól, mert az egyedüli megtorlás ellenünk bizonyos nem tekintélyes folyóirat, vagy korlátolt terjesztésű pamflet volt. A tolluk nem veszi fel a versenyt mienkkel, de állandóan attól félünk, hogy megnyílik a szemük és felismerik, hogy soha semmilyen változást nem lehetett előidézni tollal. A történelmet vérrel írták, nem tintával. Egyetlen levél, folyóirat vagy könyv sem keltette életre a népet, és nem fékezte meg a zsarnokságot. Megértettük ezt az elvet és folytonosan sugallja propagandánk az embereknek, hogy írjanak leveleket az Elnöknek, a Kongresszusnak és a helyi médiának.
Biztosak vagyunk abban, hogy továbbra is képesek vagyunk kizsákmányolni, megfélemlíteni és jogaiktól megfosztani a fehér amerikaiakat, amíg fogva tartja őket az illúzió, hogy ők a tömegeket nyomtatott szövegekkel nevelik. Jaj, nekünk, ha valaha belátják ennek hiábavalóságát, leteszik a tollat és kardot ragadnak. A történelem megerősíti azt a tényt, hogy egy öntudatra ébredt kisebbség szenvedélyei - bármilyen kicsi is az a csoport - elegendő erőt tudnak kifejteni ahhoz, hogy romba döntsék a legnagyobb birodalmat is. Nem azok a mozgalmak irányították a sorsot, amelyek a passzív többségre, hanem amelyek az aktív kisebbség valódi erejére támaszkodtak. Az akarat az erő, nem a számok, mert egy erős akarat mindig uralkodik a tömegek felett! Abban is biztosak vagyunk, hogy ameddig a mi akaratunk erősebb, vagy a nép akarata félre van vezetve, a nép szét van szórva és vezetés nélküli. Mi sohasem leszünk legyőzve szavakkal, hanem csakis erővel!"
Ford.: Tudós-Takács János
(Szittyakürt nyomán Szent Korona Rádió)